A University College London (UCL) kutatói egy, a közelmúltban felfedezett, halotti lepelbe burkolt és lepecsételt sírban nyugvó holttestet vizsgáltak meg. A csontok azt mutatják, hogy a férfi tuberkulózisban és leprában is szenvedett. Mivel pedig a TBC agresszívebb és gyorsabban öl, a kutatók szerint minden bizonnyal az nyerte a két betegség közötti –versenyfutást– – előbb végezve a beteggel, mint a lepra.

A középkorban a lepra gyakori kór volt. A TBC ebben az időszakban kezdett el Európában terjedni, és hamarosan elterjedtebbé vált, mint a lepra, amely mára már meglehetősen ritka betegségnek számít.

Egy elmélet szerint e két betegség mindegyike megvéd a másik betegség fertőzése ellen; ezt a jelenséget kereszt-immunitásnak hívják. Egyesek szerint ez az elmélet magyarázza a TBC elterjedését és a lepra háttérbe szorulását: minél többen kapták meg az előbbit, annál többen lettek immunisak az utóbbival szemben. De Dr. Helen Donoghue és Dr. Mark Spigelman kutatók szerint a most véghezvitt felfedezésük azonban cáfolja e korábbi elméletet.

–Az a tény, hogy lehetséges e két betegségben – a leprában és a TBC-ben – egyszerre szenvedni, rögtön megcáfolja a kereszt-immunitás elméletét. Ehelyett inkább arra hajlunk: ha valaki egyszerre szenvedett e két betegségben, akkor nem volt idejük arra, hogy a leprában haljanak meg, mert a TBC gyorsabban végzett vele. Valójában tehát ez az az ok, amely miatt a lepra visszaszorult Nyugat-Európában– – magyarázták a tudósok.

Az első megvizsgált holttestet, egy Jeruzsálem külvárosában Krisztus idejében élt férfiét – melyet később harminckét, az I. és a XV. század közötti időkből, egész Európa területéről származó holttest vizsgálata követett – Dr. Shimon Gibson izraeli régész tárta fel.

–A holttest egy sziklába vájt és gyönyörű vésésekkel díszített üregben nyugodott. Az üreget egy sziklával zárták le, s így az 2000 éven keresztül érintetlen maradt – magyarázta Dr. Spigelman. Volt azonban valami különlegesség e holttestben, amely megkülönböztette azt az ugyanott eltemetett mintegy 30 másik holttesttől. A szokásos temetkezés eljárás az volt, hogy a testet egy lepelbe burkolták, majd a megfelelő idő eltelte után visszatértek, és a csontokat egy gipszből készült urnában helyezték el. Ez a bizonyos holttest azonban nem lett újratemetve. Ez azért különös, mert a férfi minden bizonnyal egy jómódú, fontos családból származott. Csak nagyon indokolt esetben fordulhat elő, hogy a vallási előírásokat nem követik. Emiatt gondoltam arra, hogy a család talán félt visszamenni és újratemetni a holtat. Ekkor merült föl bennem a lepra gondolata– – fejtegette elméletét a kutató.

Mint Dr. Spigelman elmondta, a lepra rettegett betegség volt, és a leprásokat gyakran a társadalmon kívülre száműzték. Ez a körülmény csakúgy, mint a leprának a szervezetre gyakorolt hatása, csökkentheti az érintett személy immunrendszerének erejét. Ez pedig fokozza a további betegségek – mint pl. a TBC – kialakulásának veszélyét.

A kutatás eredményeit a Royal Society Proceedings című szaklap legutóbbi számában tették közzé.

Dr Dianna Lockwood, a Londoni Higiénés és Tropikus Orvostani Intézet munkatársa szerint a kutatás megállapításai érdekesek. Noha azonban egy leprában és TBC-ben is szenvedő beteg valóban nagyobb eséllyel hal meg TBC-ben, magyarázatot kíván az a körülmény, hogy Indiában, Etiópiában és más hasonló országokban mindkét betegség még mindig igencsak magas arányban fordul elő.

[forrás: Galenus]