Epilepsziás rohamot okozhat az agyat érő bármely átmeneti vagy tartós ártalom, az epilepsziás roham tehát egy tünet. Egyszeri, ún. alkalmi rohamot okozhat például alkohol- vagy drogmegvonás, de talán a legismertebb formája a "lázgörcs". Az alkalmi epilepsziás rohamok nem bizonyítanak epilepszia betegséget.

Az epilepszia okait két fő csoportba sorolhazjuk:
1. idiopathiás/genetikailag determinált epilepsziák
Ezek veleszületett epilepsziaformák, amelyek általában gyerekkorban kezdődnek, és egy részük felnőttkorra el is múlik. Az agyi idegsejtek membránjain található, az ingerület átvitelében szerepet játszó ioncsatornák veleszületett ártalma, illetve az agykéreg és átkapcsoló rendszerei közötti "párbeszéd" zavara okozhatja ezt az epilepsziaformát. Általában elmondható, hogy az idiopathiás epilepsziák jobbindulatúak, könnyebben kezelhetők, mint a szimptómás vagy tüneti epilepsziák.
2. az agy ismert sérüléseihez/betegségeihez társuló ún. szerzett vagy tüneti epilepsziák
Ezt az epilepszia típust az agyon bekövetkezett, lényegében bármilyen sérülés előidézheti: koponyatrauma, agydaganatok, idegrendszeri fertőzések, agyvérzés, fejlődési rendellenességek, stb.
A modern orvostudomány összes vívmánya és a képalkotó eljárások fejlődése ellenére is azt kell mondanunk azonban, hogy az újonnan diagnosztizált epilepsziák mintegy 10-20 százalékának az oka ismeretlen: ezeket cryptogén epilepsziáknak nevezzük.

Az epilepsziás rohamok két nagy csoportba sorolhatóak:
1. generalizált rohamok
Ha epilepsziás rohamról beszélünk, általában mindenkinek a "generalizált tónusos-klónusos roham" - az ún. Grand Mal, vagyis nagy roham jut eszébe. Ez a leggyakoribb rohamforma, az alkalmi rohamok szinte mindig ilyenek. A beteg eszméletét veszti, összeesik, az izmai testszerte megfeszülnek, amelyet ritmusos izomrángás követ. A rohamot átmeneti mély alvás, majd fokozatos tudati feltisztulás zárja.
2. parciális rohamok
Az egyszerű parciális roham nem jár eszméletvesztéssel, és az érintett agyterületre jellemző tünetekben nyilvánul meg: ezek lehetnek mozgásos tünetek, de érzékszervi, sőt, gondolkodás- vagy magatartásváltozásban megnyilvánuló tünetek is.
A komplex parciális roham leggyakrabban az agy halántéklebenyéből indul ki, ez a forma felnőttkorban igen gyakori. A beteg elréved, "kikapcsol"; csámcsog, kezével matat, rövid ideig tétova, zavart.

Diagnózis
Az epilepszia betegség diagnózisában nagyon fontos, ha nem a legfontosabb lépés a beteg, illetve a hozzátartozó körültekintő kikérdezése (a rosszullét pontos leírása). Az epilepszia megállapításának fő eszköze: az EEG (elektroencefalogram), amely az agyi elektromos tevékenységet rögzíti. Természetesen a diagnózist segítik a modern képalkotó eljárások: elsősorban az MRI (mágneses mag-rezonancián alapuló képalkotó eljárás) is.

Az epilepszia betegség kezelése
Több nem provokált, klinikailag egyértelműen epilepsziás roham jelentkezése esetén a beteget antiepileptikus kezelésre állítják be. A kezelésre ma már számos készítmény áll rendelkezésre, amelyek közül választhatnak az orvosok: a rohamtípusnak, a beteg életkorának, egyéb kísérőbetegségeinek, valamint a választott gyógyszer gyógyszertani tulajdonságainak megfelelően.

A cél minden esetben a maximális rohamkontroll, azaz arra kell törekedni, hogy a beteg lehetőség szerint rohammentes legyen, a legkevesebb gyógyszer-mellékhatás mellett. Általában az orvos törekszik a monoterápiára, de gyakran két vagy több gyógyszer kombinációjával érhető csak el a megfelelő rohamkontroll. A gyógyszerek beállítása mindig fokozatosan történik.

Három-öt év rohammentesség után a gyógyszer elhagyása megfontolható, de ez mindig nagyon körültekintő mérlegelést igényel és csak lassan, fokozatosan történhet. A korszerű gyógyszerekkel a betegek kb. 70-75 százaléka sikeresen kezelhető. Többféle epilepszia esetén sebészi terápia is alkalmazható.

Pszichoszociális problémák
Az epilepszia betegséggel élők számos pszichoszociális problémával találják szemben magukat. Mind a mai napig él a társadalomban az epilepsziával szemben - elsősorban a tájékozatlanság miatt - előítélet vagy félelem, emiatt a betegek kirekesztettnek érezhetik magukat. Vannak olyan epilepsziás betegek, akik a betegségükből adódóan bizonyos foglakozásokat nem végezhetnek, nem kaphatnak jogosítványt. Komoly kérdéseket vet fel, amikor a családban a gyermek epilepsziás - többek között a nevelésre, iskolaválasztásra vonatkozóan merülnek fel problémák. Az önértékelési, kapcsolódási és teljesítmény zavarok miatt a pszicho-szociális ellátás elemei - pszichoterápia, rehabilitáció, életminőség szemléletű oktatás, "képzett beteg" programok - szükségesek az epilepszia megfelelő szintű komprehenzív ellátásához.

Kapcsolódó anyagok:
Epilepszia

A 'szent betegség' gyermekkorban

[forrás: Richter G. Rt.]