Kialakulását megelőzni nem lehet és véglegesen megszabadulni tőle sem könnyű. Sebészeti eltávolításához világújdonságnak számító módszert alkalmaznak a Semmelweis Egyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikáján.

Az orrpolip (polypus nasi) jóindulatú nyálkahártya-duzzanat, szövetszaporulat, amely az orrjáratokból és az orrmelléküregekből türemkedik be az orrüregbe. Az elváltozás elhelyezkedésének jobb megértéséhez segítőnk, dr. Hirschberg Andor fül-orr-gégész és allergológus szakorvos röviden bemutatja az említett szervrészeket.

Az orrüreg az a közös járat, amelyen keresztül a beszívott levegő lejut az orrbemenettől a tüdőbe. Az orrjárat az orrkagylók alatti terület. Az orrmelléküregekbe a középső orrjárat vezet. Általában itt jelenik meg a polip, de gyökere valamelyik melléküregben található. Ez az orrmelléküreg-rendszer rendkívül bonyolult anatómiájú, az itt található rostasejtek például különleges felépítésük miatt leginkább egy méhkaptárhoz hasonlatosak. Közöttük vékony, csontos, zegzugos válaszfalak vannak, amelyekben nyálkahártyával bélelt öblök, hasadékok helyezkednek el. Ezek bármelyikében kifejlődhet polip, ami azután kiboltosulva tovább növekszik, majd benyúlik az orrüregbe, ahol vékonyabb nyélen lógó, hosszúkás képletként jelenik meg. Ekkor már gátolja a légzést, de fájdalmat nem érez a beteg. Néha olyan nagyra is megnőhet, hogy öntvényszerűen kitölti mindkét orrfelet. Sőt elhanyagolt esetben, még az orrnyíláson is "kikandikálhat", vagy hátrafelé terjeszkedve, a garat felső részébe lóghat le egy-egy hosszú nyelű nyúlványa.

Az orrpolipózis gyulladásos jelenség, amely lehet allergiás és nem allergiás eredetű, az utóbbi hátterében zömmel immunológiai elváltozás áll. A orrmelléküreg-rendszerben kialakuló krónikus gyulladás nyálkahártya-duzzanatot, ödémát, váladékképződést idéz elő. A szövethalmazban lévő gyulladásos sejtek károsítják a környezetet. Burjánozni kezdenek, a nyálkahártya bedagad, lezárja a mögöttes melléküregeket, így ott gennyesedés alakul ki. A betegség, az esetek nagy részében, krónikus melléküreg-gyulladással jár együtt. Ekkor, a szövődmény kialakulásakor előfordul, hogy fáj az arc, feszül a homlok.

Allergiás háttér

Bár a polipképződés zömmel a felnőtteket sújtja, az utóbbi időben egyre gyakoribb a fiatalabbaknál is. Ez a változás feltehetően az allergiás megbetegedések számának növekedésével függ össze, véli Hirschberg docens. A gyerekeknél az orrpolip többnyire allergiás eredetű. Egy kivétellel, ugyanis kiválthatja az úgynevezett cisztás fibrózis is. Ez a súlyos, de szerencsére ritka genetikai betegség megtámadja az összes hörgőt, továbbá az alsó és a felső légúti nyálkahártyát is, így nagyon besűrűsödött váladékozással, gyakorta fertőzéses hörghuruttal, tüdőgyulladással súlyosbítja a bajt.

Az utóbbi években egyre hangsúlyosabbá vált orvosi szemlélet szerint, az alsó és felső légutakat egységes rendszernek tekintik, hiszen a felszínüket borító nyálkahártya is folytonos. Ennek megfelelően, ami fölül van, az hat az alul lévőre, és viszont. Másrészt, mivel rendszerint ugyanazon okok vezetnek az alsó és a felső légúti gyulladásos kórok kialakulásához, sok a hasonlóság a tünetekben, a kórlefolyásban, s ennek alapján a kezelésben is. Ily módon a polip, az allergia és a krónikus melléküreg-gyulladás kialakulásához közös immunológiai ok vezethet, ami a felső légutakban gyulladásos nyálkahártya-betegséget, jóindulatú szövetszaporulatot, orrpolipot, az alsóban pedig asztmát fejleszt ki.

Gyerekkortól

Ez magyarázza, hogy a poliposok nagy része asztmás is. S ezért fontos a folyamat alapos, körültekintő felderítése. Ehhez használják az orrendoszkópot, az arckoponyáról és a melléküregről tájékoztató CT-t (komputertomográfot), esetleg az MRI-t (mágneses magrezonanciát), de gyanú esetén tüdőgyógyászati kivizsgálásra is sor kerül. Pontosabban: bármilyen egyéb rendszerbetegség (allergia, immunhiány, genetikai betegség, gyógyszerérzékenység) feltételezésekor konzíliumon döntenek az orvosok a továbbiakról. Nem mindig egyszerű ugyanis rájönni az igazi "bűnösre". A polipképződést befolyásolhatja a genetikai hajlam, a gomba- vagy baktérium-antigénekre adott kóros immunológiai válasz, és számos kór, tünetegyüttes (enzimzavar által kiváltott ASA-szindróma). Ez utóbbi egyik "szereplője" lehet a szalicil- vagy kalmopirin-érzékenység is. Előfordulhat, hogy nem derül ki az igazi felelős, ekkor idiopátiás polipokról beszélünk.

Polipkezdemény nagyon sok ember orrában található, de az érintetteknek csupán a 4-6%-a fordul orvoshoz akkor, amikor a szövetszaporulat már benőtt az orrüregbe és panaszt okoz. Persze minél kezdetlegesebb stádiumban fedezik fel az elváltozást, annál jobbak a kilátások. Ilyenkor ugyanis még elég idő van felderíteni a háttérben meghúzódó okokat, s nagyobb eséllyel akadályozható meg a későbbi szövődmények kialakulása, a baj esetleges továbbterjedése. Mivel a polip a nyálkahártya-gyulladás egyik részjelensége, ha sikerül az alapfolyamatot megállítani, visszafordítani, akkor a felső légutak gyógyulása reflexszerűen jótékonyan hat az alsó légutakra is. Így visszaszorítható, késleltethető az asztma megjelenése is.

A korai fázisban, még a műtét helyett, szóba kerülhet a gyógyszeres kezelés. Ma a leghatékonyabb krónikus gyulladásellenes módszer a szteroidok helyi alkalmazása orrszprével, valamint a tüdőbe inhalálásával: megfelelő időben, dózisban, kellő óvatossággal. Ha a polip már lezárta a melléküregnyílást, gátolja az üregek szellőzését, s az ott termelődő váladék természetes ürülését, elképzelhető, hogy még egy kisebb szövetszaporulatot is műtéttel kell eltávolítani, hogy a beteg ne kerüljön még rosszabb állapotba. Az operációt a betegség kiterjedtségének foka dönti el. Továbbá az, hogy műthető-e a beteg (idős korban inkább a gyógyszeres kezeléssel próbálkoznak), de ha nincs kizáró ok, elvégzik a beavatkozást.

Világújdonság

Az endoszkópos technika elterjedése nagymértékben megváltoztatta a műtéti kezelés módját. Az orvos az orrba és a melléküregbe vezetett vékony eszközön keresztül szemmel tudja követni a végzendő műveletet, így sokkal precízebben, pontosabban dolgozhat. Az előzetesen készült CT-felvétel alapján a kóros, gyulladásos szövetet eltávolítja, a szájadékokat kitágítja, hogy ismét szellőzhessenek a melléküregek, melyeket a felgyülemlett gennytől is megszabadít.
Néhány éve egy új műszer segítségével alaposabban és gyorsabban távolítható el a kóros szövet. Ez, a "szövetborotvának" (shaver) is hívott eszköz, működése során a háztartási konyhamalachoz hasonlóan darálja, szívja be a nem kívánatos szövetrészeket. Az ép nyálkahártyát megkíméli, ami fontos az orr további jó működéséhez. A helyi érzéstelenítéssel és altatással egyaránt végezhető beavatkozás a súlyossági foktól függően 30 perctől 2 óráig tarthat. Nemrégiben Hirschberg doktor munkahelye, a Semmelweis Egyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikája lehetőséget kapott a General Electric cégtől, hogy - egyedül az országban - az említett eljárásokat egy nagy biztonságot nyújtó vezérlési módszerrel párosíthassa. Az eddig inkább az idegsebészetben használt navigációs rendszer, jobbára csak az Amerikai Egyesült Államokban és Nyugat-Európában ismert, térségünkben még igen ritka.

Alkalmazásához először is a betegség kivizsgálási szakaszában speciális jelzőrendszerekkel ellátott CT-felvételeket készítenek, amelyeket azután a készülékbe táplálnak. Az operáció elektromágneses térben történik. A beteg fejére helyezett adó folyamatosan kapcsolatban áll a beavatkozáshoz használt műszeren lévő vevőkészülékkel, s ennek jelei a monitoron több dimenzióban látható CT-képen jelennek meg. Így az orvos mindig pontosan követni tudja, hogy éppen hol "jár" az orr labirintusában. Ezzel nemcsak sokkal gyorsabban dolgozhat, hanem biztonságosabban is, hiszen a melléküregrendszer olyan életfontosságú képletek közé van beágyazva (agyhártya, koponyaalap, nagy koponyaverőér, szemideg, szemgolyó), amelyek bármelyikének esetleges megsértése komoly következményekkel járhat.

A fül-orr-gégészeti navigációs rendszer egyelőre még bevezetési stádiumban van. A műtétet követő kéthetes posztoperatív időszakban a keletkezett váladékot, ödémát és a bőrpörkképződést kezelik. Ekkor még csak szájon át lélegezhet a beteg, mert az orrába laza tamponokat, esetleg szivacsokat helyeznek, hogy az összenövéseket megelőzzék.

Az érintettek utókezelésre (szükség szerint gyógyszerre), majd a felgyógyulást követően évekig gondozásra szorulnak. Szakszerű műtéttel és tartós, lokális szteroidkezeléssel a kiújulások száma jelentősen csökkenthető. Ám a betegség "természete" miatt nem mindig akadályozható meg a polip újraképződése - ha megint "támad", akkor pedig kezdődhet minden elölről...

[forrás: nol.hu, 2005.02.16.]