A valláserkölcsi, humanista alapon állók persze joggal sérelmezték a tényt, hogy megfogant emberi élet elpusztításáról van szó. A két nézet összebékíthetetlen - az egyik tábor a nők életét és érdekeit, a másik a magzat életét és a humanitás alapelvét védelmezi.

Igazi gordiuszi csomóról van szó, ami egyféleképp vágható el: a nem kívánt terhesség megelőzésével. Ez főként az egészségkultúra függvénye. A két tábor az egymás ellen vívott ádáz harccal van elfoglalva, ahelyett, hogy a közös cél: a fiatalok és a leendő várandósok felvilágosítása és megsegítése érdekében összefognának.

Abortuszellenes vagyok, életkorom előrehaladtával egyre inkább átérzem az induló és oly sok reményre jogosító életek kioltásának minden borzalmát.

A hazai törvények engedik a súlyosan rendellenes, a beteg, illetve ezekre nagy kockázatú magzat "elvételét" a várandós kérésére, orvosi javallat alapján. Ám évente több ezer terhességet szakítanak meg nálunk vélt, vagy minimális magzati kockázat miatt, ezért szükséges volna az indokokat szabályozni, ellenőrizni. Ma a kontroll, a kapcsolódó szaktanácsadás, néhány napnál hosszabb késedelmet nem okozna. Ugyanakkor így évente több száz magzat életét lehetne megmenteni. A hazai szabályozás szerint, ha súlyosabb rendellenességet ismernek fel, a terhesség a 20. hétig megszakítható. (Az élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség esetében pedig bármikor.) Az angol gyakorlatban, ha egy intézményben a magzati rendellenesség kórisméjét felállítják, s a nő, illetve a pár kéri a terhesség megszakítását, azt másik intézményben végzik el - így sokkal szigorúbban lehet a diagnosztikai megbízhatóságot ellenőrizni, tehát a terhességmegszakítás ajánlását is valószínűleg nehezebben mondják ki. Érdemes lenne nálunk is megfontolni e gyakorlat alkalmazását.

Neveléssel

Legfőbb cél a nem kívánt terhességek megelőzése, s a nyugati (főleg holland) tapasztalatok követése. Ezért a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatójaként szorgalmaztam, hogy a Nemzeti Alaptanterv a 15 évesek számára bevezesse "A családi életre nevelés" nevű tantárgyat. Ebben elsőként a szerelem, a párkapcsolat, a családalapítás szépségét, fontosságát kívántuk hangsúlyozni, érzékeltetve a korai szex veszélyességét. A következő feladat a korszerű fogamzásgátlási módszerek megismertetése. Végül - nyilvánvalóan elrettentő célzattal - a sebészi terhességmegszakítás módszerét és embertelenségét próbáltuk érzékeltetni. E stratégiával 10 év alatt Hollandiában minimálisra szorították le az abortuszok gyakoriságát.

Ide tartozik a sürgősségi védelem is, amikor a váratlanul (és/vagy felelőtlenül) történt szeretkezésre fogamzásgátlás nélkül kerül sor. Ilyenkor mód van a "védtelen" szeretkezés után 72 óráig, az ún. esemény utáni tablettákkal a méhbe történő beágyazódást megakadályozni, ha bekövetkezett a fogamzás. (Ezzel azonban csak az esetek kisebb részében kell számolni.) A Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatójaként erőfeszítést tettem, hogy a gyógyszertárakban e tablettákhoz recept nélkül lehessen hozzájutni. A terhességmegszakítás és a tabletták orvosi szövődményeinek gyakorisága és súlyossága között ugyanis óriási különbség van, az előbbi rovására. (Az is igaz, ha a fogamzás bekövetkezik, akkor e tabletták megint csak az induló élet kioltását jelentik. Morálisan tehát nem jobbak, mint maga az abortusz. Itt viszont újra csak az orvosi előnyökre lehet hivatkozni, ami a bekövetkezett "rossz", mármint a nem kívánt terhesség megszakításának a megítélésekor, szakmailag nem elhanyagolható érv. Ezt a javaslatomat nem fogadta el a nőgyógyászok szakmai kollégiuma, pedig azóta ez több országban bevett gyakorlat lett. Ha ugyanis a lánynak a védtelen szeretkezés után el kell mennie a nőgyógyász szakorvoshoz, aki kikérdezi, és megvizsgálja őt, majd ezt követően talán felírja a tablettát, akkor ez sokakat elriaszt. A lányok többsége inkább azzal nyugtatja magát, a fogamzás úgyse következik be– Sajnos, ha ritkán is, de megtörténik a fogamzás, s akkor már csak a terhességmegszakítás jöhet szóba - ha nem kíván szülni. Ezzel szemben, ha a lánynak csak a patikába kellene elmennie, ahol elég lenne halkan annyit mondani: "sürgős!" és megkapná a tablettákat, sokkal többen élnének e módszerrel. Angliában ily módon egyharmadával csökkentették a terhességmegszakítások arányát.

A mégiscsak bekövetkező nem kívánt terhességek esetén érdemes lenne sokkal nagyobb erőfeszítést tenni - és talán még anyagi áldozatot is vállalni - az örökbeadás lehetőségének népszerűsítésére.

Orvosi módszerrel

Megismétlem, a terhességmegszakítás - különösen a szociális indokok alapján történő - mély ellenérzést kelt bennem, mivel mindenképpen sokra hivatott "kisemberek" elpusztításáról van szó. A magyar törvények engedélyezik szociális ok alapján (a terhes "válsághelyzete" miatt). Azt azonban a nők egészsége és méltósága elleni súlyos véteknek tartom, hogy ezt a beavatkozást az idejétmúlt, primitív és a nők, valamint később születendő gyermekeik egészségére is veszélyes sebészi módszerrel végzik.

Az orvosok által a kórházban végrehajtott terhességmegszakítások veszélyessége a korábban illegálisan, általában nem szakemberek közreműködésével történő "magzatelhajtáshoz" képest jelentősen csökkent. Mégis, a kórházban történt terhességmegszakítások során is minden 850. beavatkozáskor számolni kell a méh súlyos sérülésével, ami nagyon ritkán a méh eltávolítását is szükségessé teheti. Minden 10. asszonynál károsodik a méhnyak záróizomzata, ami a következő terhességben koraszülést idézhet elő. Sajnos ez az elsőrendű magyarázata a hazánkban, nemzetközi viszonylatban is igen magas koraszületési gyakoriságnak. S a koraszülötteknél, tehát éretlenül világra jött kisbabáknál számos szövődmény (vakságtól a mozgássérültségen át, az értelmi fogyatékosságig) gyakoribb. Minden 20. nőben olyan kismedencei gyulladás alakulhat ki, ami hosszú időre megkeserítheti az asszonyok életét, s minden 100. nő esetében meddőséget okozhat. Mindezeket csak tetézi a nők lelki megpróbáltatása, amit a műtőben át kell élniük.

Éppen ezért Franciaországban, Angliában és a nyugati országok többségében az 1980-as évektől kezdve a terhességmegszakítást már nem műtéti beavatkozással, hanem gyógyszerekkel végzik. Az egyik gyógyszer (a mifepriszton) lényegében megakadályozza a magzatkezdemény beágyazódását a méhbe, a másik gyógyszer (prosztaglandin-származék) pedig méhösszehúzódás kiváltásával eltávolítja maradványait. E gyógyszerek a terhesség 9. hetéig 96%-os biztonsággal oldják meg a terhesség megszakítását. Lényegében spontán vetélés kiváltásáról van szó, ami fájdalmas és néha komolyabb vérveszteséggel is jár. Ám nem kell a nőknek bemenniük a műtőbe, megmenekülnek az említett méhsérülésektől és gyulladásos következményektől, de ami a legfontosabb: mentesülnek a sebészi terhességmegszakítás embertelen és megalázó testi, lelki procedúrájától. Így nem csoda, hogy a megkérdezett angol és francia nők 97 százaléka - akik már mindkét módszert elszenvedték - a gyógyszeres megoldást találta kívánatosabbnak. A maradék 3% érve az volt, hogy a műtéti beavatkozás rövid ideig tart, ezzel szemben a gyógyszeres több napig tarthat.

Sebész helyett gyógyszer

Mindezek ismeretében nehéz megindokolni, hogy Magyarországon miért ragaszkodnak az idejétmúlt, primitív, a nők és a következő gyerekük-gyerekeik egészségére veszélyesebb sebészi terhességmegszakításhoz. Az okok között első helyen a magyar nők tájékozatlanságát, és szerintem, e tekintetben túlságosan "békés" természetét kell megemlíteni. A második ok a férfi irányította társadalom nők iránti felelőtlen és tisztességtelen magatartása.

A fogantatás a két nem közös gyümölcse, de ez a helyzet a nem kívánt terhességek bekövetkeztekor is. Mégis, a férfiak döntő többsége ezt még most is a nők "bajának" tartja, ezért nem tesz meg mindent megsegítésük érdekében.

Szokás az orvosi nehézségekre hivatkozni. A gyógyszeres terhességmegszakítás módszerének kidolgozásában - az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megbízásából - a szegedi orvosegyetem nőgyógyászati és szülészeti klinikája is fontos szerepet vállalt. Az intézmény vezetője, dr. Kovács László professzor többször ajánlotta is bevezetését. Nem igaz, hogy e gyógyszerek hazánkban hozzáférhetetlenek. Az egyik magyarországi gyógyszergyár ezeket elő is állította külföldi országok számára. Legalábbis a múltban, most a kérdést üzleti titokként kezelik– A gyógyszeres terhességmegszakítás költsége a sebészi beavatkozásnak csak 20%-a -állítják Angliában.

Mik szólnak a gyógyszeres terhességmegszakítás ellen? Mindenek előtt az, hogy ez is "abortusz", vagyis emberi élet elpusztítását jelenti. Igaz, de a két különböző kérdést balgaság lenne összekeverni. Az egyik az abortusz erkölcsi megítélése. Teljesen megértem az egyházak és a "magzatvédők" abortusz elleni harcát, magam is hasonlóan érzek, ha a módszereikkel nem is tudok azonosulni. A másik (független) kérdés, ennek orvosi módszere. Ha a népesség többségi véleményét kifejező magyar parlamenti törvénykezés engedélyezi a terhességmegszakítást, akkor annak kivitelezése már teljesen szakmai feladat.

Bizonyos országokban (pl. az USA-ban) engedélyezik a súlyos bűntetteket elkövetők halálra ítélését és kivégzését, de ezekben az országokban is törekszenek ennek minél fájdalommentesebb végrehajtására. A szándékos kínszenvedést okozó kivégzésektől így jutottak el a lefejezés, akasztás, főbelövés módszerén át, a gyógyszeres eljárásig. Miért kell a nőkön mégis a régi, az ő és gyermekeik egészségére ártalmasabb és sokkal több lelki kínszenvedést okozó sebészi terhességmegszakítást alkalmazni, amikor már jóval emberségesebb technika is rendelkezésre áll?

Meggyőződésem, hogy még a legkatolikusabb hitű ember sem gondolja azt, hogy ha ezt a "szükséges rosszat" a társadalom engedélyezi, akkor ezt a nőkre külön kiszabott büntetésként, az ő egészségükre sokkal veszélyesebb módszerrel kell végrehajtani. A később megszületendő gyermekeikről nem is beszélve. Bizonyos magzatvédőknek az a félelme, hogy a gyógyszeres terhességmegszakítás engedélyezése növeli a nem kívánt terhességek, ezáltal pedig az abortuszok számát. Szerintük ugyanis a párok emiatt még kevésbé fognak a fogamzás ellen védekezni. E feltételezéssel szemben két érv hozható fel. Egyrészt tény, hogy a nyugati országokban a gyógyszeres terhességmegszakítás bevezetését követően nem emelkedett, hanem - nyilvánvalóan a felvilágosító kampányoknak is köszönhetően - csökkent a terhességmegszakítások aránya. Másrészt méltatlan lenne a nőkről feltételezni, hogy számukra az abortusz bármilyen módszerrel történő elszenvedése nem jelent lelki kínokat. Azt a nézetet pedig elfogadhatatlannak tartom, hogy bizonyos orvosoknak anyagi hasznuk kötődik a sebészi terhességmegszakítás végzéséhez, ezért ragaszkodnának hozzá.

Az általános igazságosság érdekében és a nők védelmében ezért társadalmi vitára kellene bocsátani a terhességmegszakítás módszerének kérdését. Jól össze lehetne ezt kapcsolni az abortusz testi, lelki és társadalmi ártalmasságának tudatosításával. Így talán mindkét célt - az abortuszok arányának további és drasztikus csökkentését, valamint a nők egészségvédelmét is - elérhetnénk.

Dr. Czeizel Endre
orvos - genetikus

[forrás: nol.hu, 2005.02.17.]