Ha már a korai stádiumban elkezdődhetne a gyógyítás, a beteg életminőségét jelentősen lehetne javítani, és ezzel lehetővé tenni, hogy a beteg családja körében vagy az általa megszokott környezetben éljen.

Orvosilag demencián az agynak olyan előrehaladott megbetegedését értjük, amely során a tájékozódási képesség, valamint a beszéd jelentősen romlik. A fogalom a latin nyelvből származik és találóan azt jelenti, hogy –szellem nélkül–.

A beteg – függetlenül attól, hogy a betegség fellépése előtt mennyire volt sikeres és önálló – egyre inkább elveszti az uralmát a gondolatai és maga fölött is. Neveket felejt el, úgy eltesz dolgokat, hogy utána nem találja, a beszéd során keresi a megfelelő szavakat. Legrosszabb esetben nem ismeri fel a legközelebbi hozzátartozóit sem.

A betegség kihat a viselkedésére, és jellembeli változásokat is generál. Az is előfordulhat, hogy a beteg alaptalanul meggyanúsítja egy hozzátartozóját azzal, hogy az ellopta a pénzét, vagy például hogy szeretett, idáig csak szép szavakkal emlegetett, illetett édesanyját szidalmazza. Az éjszakai járkálások miatt a betegen napközben a kimerülés jeleit lehet észrevenni. Ezek a szimptómák már az első memóriazavarok előtt felléphetnek. Az okok az agyban lejátszódó anyagcserezavarokban keresendők. A demenciának különböző formái vannak. Az érintettek több mint fele a leggyakrabban előforduló formájában, az Alzheimer-kórban szenved.

A demenciát jelenleg nem tudják gyógyítani, de a modern gyógyszerekkel, a betegség okozta viselkedés-elváltozások minden stádiumban jól kezelhetők. Ezek arra szolgálnak, hogy az agyban lejátszódó anyagcserefolyamatokat újból normalizálják. Ezen gyógyszerek hatására a beteg emberi kapcsolatai jobb minőséget érnek el. A gyógyszeres kezelés kiegészítéseként memóraitréninget, zene- és szocioterápiát is érdemes alkalmazni, mert ezek elősegítik az agy teljesítőképességének növelését.

[forrás: Galenus]