Ha az epekövességről beszélünk, előzetesen tisztázni kell néhány alapfogalmat. Az epehólyag a máj alsó felszínén, a két lebeny határán helyezkedik el, a májhoz általában laza kötőszövet rögzíti. Hossza 8-10 cm, űrtartalma 30-60 milliliter. Fala néhány milliméter vastag, részben simaizom alkotja, belsejét nyálkahártya béleli. Az epehólyagot a 1-2 cm hosszú epehólyag-vezeték köti össze a közös epevezetővel. A közös epevezető a máj két lebenyéből gyűjtve össze az epét, halad tovább a patkóbélbe, ahol egy körkörös záróizom helyezkedik el. Mielőtt a patkóbélbe lépne, az esetek egy részében egyesül a hasnyálmirigy kivezető csövével. A közös epevezeték bal oldalán fut a máj tápláló verőere, a kettő között és mögött a páratlan zsigeri szervek (belek, lép, hasnyálmirigy) vénás vérét összegyűjtő visszér.

Étkezés hatására az epehólyag összehúzódik, az epevezeték záróizma ellazul és az epe, a hasnyálmirigy emésztőnedvével együtt kerül a patkóbélbe.

Az epét a máj termeli, sárga színét a bilirubin adja, ami a vérfesték lebomlásából és máj által történő átalakításából származik. Az epe tartalmaz még koleszterint, epesavas sókat, elektrolitokat, nyákot és egyéb zsírszerű (lecitin) anyagokat. A májban termelődő epe az epehólyagban raktározódik, besűrűsödik. Naponta 500-1500 ml epe termelődik, szerepe a zsírok emésztésében, a zsíroldékony táplálékok, vitaminok felszívódásában van.

Az epekövek keletkezése máig sem tisztázott. Ha a vízben oldhatatlan koleszterin, a lecitin és az epesavak aránya megváltozik, a koleszterin kicsapódik, és előbb apró kristályok, majd egyre növekedve kisebb-nagyobb kövek kialakulásához vezet: ezek a koleszterin-kövek. Bilirubin kövek akkor keletkeznek, ha a vérfesték lebontása jelentősen fokozódik, és a vízben nem oldódó bilirubin áll össze kövek formájába. Kövek képződhetnek akkor is, ha az epehólyag működészavara miatt az epehólyag nem ürül ki megfelelően, a nyálkahártyáról leváló sejteken, esetleg
baktériumokon csapódik ki a koleszterin.

Az epehólyag nyálkahártyájában is koleszterin rakódhat le, amiből a későbbiekben epekövesség származhat. A közös epevezetékben is képződhetnek kövek, ezek a kialakulásának oka még kevésbé ismert, de az epeútkövek leggyakrabban az epehólyagból jutnak a közös epevezetőbe, ahol hosszú ideig tünetmentesen
növekedhetnek. Az epehólyag-kövesség 5-10%-ában fordul elő epevezeték kövesség is.

Az epehólyag-kövesség

Az epehólyag-kövesség (röviden: epekövesség) a világ minden részén előfordul, de az, hogy az ázsiai országokban csak az emberek 1-2%-ának van epekövessége, míg az európai vagy tengerentúli országokban 10-15%-ának, arra utal, hogy az epekő képződésében genetikai tényezőknek és táplálkozási szokásoknak van jelentősége.

Nőkben lényegesen gyakrabban fordul elő. A hajalmosító tényezők között tartják számon a családi előfordulást, a 40 év feletti életkort, többszörös szülést, elhízást, a vérzsírok emelkedett voltát. Az epekövességet akkor nevezik betegségnek, ha tüneteket okoz.

Az epekövesség tünetei: gyakran bőséges, zsíros vagy puffasztó ( "K" betűsök), tojásos, tejszínes ételek fogyasztása után jelentkezik heves, jobb bordaív alatti, a hátba vagy a jobb lapockába sugárzó görcsös fájdalom formájában. Gyakran kíséri hányinger, hányás. Az epekő elzárja az epehólyag-vezetéket, az epehólyag összehúzódása, "erőlködése", feszülése okozza a fájdalmat. A betegek egy részénél sohasem alakul ki görcs, és ilyenkor csak a nagyfokú hasi puffadás, rossz közérzet, emésztési zavarok miatt végzett vizsgálatok derítenek fényt az
epekövességre. A puffadás oka az, hogy a tápanyagok emésztése zavart szenved. Az epehólyag elzáródása a kő elmozdulásával megszűnik, ilyenkor a fájdalom is oldódik.

Az epekövesség szövődményei

Nagyon sok esetben csak a véletlen során derül ki az, hogy valakinek epekövessége van. Ez lehet más okból végzett műtét, egyéb ok (pl. terhesség) miatt végzett ultrahangos vizsgálat. Ezeket az embereket epekőhordozóknak, az elváltozást tünetmentes vagy néma epekőnek nevezzük. Más esetekben az epekövesség súlyos szövődményekhez vezethet.

Heveny (akut) epehólyag-gyulladás

Az epehólyag elzáródása miatt az oda kerülő baktériumok könnyebb vagy súlyosabb gyulladáshoz vezetnek. Ilyenkor a fájdalom tartóssá válik, a beteg lázas lesz, esetleg sárgaság alakul ki. A laboratóriumi leletek között gyulladásos jelek észlelhetők (emelkedett süllyedés, magas fehérvérsejtszám), esetleg a májfunkció is károsodik. A gyulladás ráterjedhet a környező szervekre és a máj állományára, ott tályog, gennygyülem alakulhat ki. A gyógyulás csak a műtéttől várható.

Epehólyagátfúródás (perforáció)

Főleg idősebb korban fordul elő, általában heveny epehólyag-gyulladás előzi meg. Hashártyagyulladáshoz vezet, ami életveszélyes állapot. A fájdalom az egész hasra kiterjed, egyre fokozódik, láz, esetleg sárgaság jelentkezik. A bélműködés megszűnik, a has jelentősen megpuffad. Ilyenkor sürgős műtét szükséges.

Heveny hasnyálmirigy-gyulladás

Bár a hasnyálmirigy-gyulladás epekövesség nélkül is előfordul, mégis gyakoribb epekövesség vagy epevezeték kövesség mellett. Diétahibát ( bőséges zsíros, puffasztó ételek, szeszes italok) követően hirtelen fellépő "övszerű", szűnni nem akaró hasi fájdalom, puffadás jellemzi. A betegség kezelése komoly feladat, mert nem ritkán súlyos következményekkel jár.

Idült epehólyag-gyulladás

Az ismétlődő görcsök és gyulladások az epehólyag falának megvastagodásához vezetnek, az epehólyag a környező szövetekkel gyulladásosan összetapad, az epehólyag gyakran összezsugorodik, epét már nem tartalmaz, szerepe az emésztésben megszűnik.

Epehólyagsipoly

Hosszas gyulladásos folyamat eredménye lehet főleg nagy kövek esetében, hogy az epehólyag a patkóbéllel vagy a hasfallal összetapadt, az epehólyag fala és a patkóbél fala is elpusztul, így kettőjük között egy természetellenes nyílás, sipoly alakul ki. A bélbe jutó kövek akár bélelzáródást is okozhatnak. (Úgy mondják, hogy Arany Jánosnak az epehólyagsipolya a hasfalra nyílott. Epekövessége biztosan volt, erre utal az, hogy több alkalommal járt az epebetegek Mekkájában, Karlsbadban. Erről néhány verset is írt.)

Epekövesség és epehólyagrák

Nem lehet biztosan állítani, hogy az epekövesség okozza az epehólyagrákot, azonban az ismert, hogy az idült gyulladások talaján gyakrabban találkozni rosszindulatú elfajulással. Az is ismert, hogy epehólyagrák csaknem kizárólag köves epehólyagban fordul elő. Ebből a meggondolásból is javasolják a néma kövek esetén - főleg fiatal korban - az epehólyag eltávolítását.

Epevezeték - kövesség

Közös epevezetékbe rendszerint az epehólyagból kerül kő. Gyakran, az epekövességre jellemző görcsös hasi fájdalom alakul ki, rendszerint sárgasággal, ritkábban lázzal. A fájdalom nehezen oldódik. Jellemző laboratóriumi ( májfunkciós próbák) eltéréseit lehet tapasztalni és nemritkán enyhébb vagy súlyosabb hasnyálmirigy-gyulladás kísérheti. Ha az epevezeték elzáródik, az ott pangó epe fertőzésre hajlamosít és súlyos, epeúti gyulladás alakulhat ki, ami rendszerint csak mütéti úton oldható meg.

Vizsgálatok

Ha a betegnek jobb bordaív alatti görcsös fájdalmai vannak, vagy jelentős puffadása, főleg ha hajlamosító tényezők is szerepelnek a kórelőzményében, akkor az első műszeres vizsgálat a hasi ultrahangos vizsgálat. A korábban alkalmazott epehólyag röntgenvizsgálatát az ultrahangos vizsgálat mára teljesen kiszorította.

Ha az epevezeték kövesség gyanúja is felmerül, endoszkópos epeútfeltöltésre is szükség lehet. Ennek a lényege az, hogy a szájon át levezetett hajlékony optikai eszközzel felkeresik a patkóbélben az epeút beszájazását, ide vékony csövet vezetve röntgenárnyékot adó kontrasztanyaggal töltik fel az epeútrendszert. A vizsgálattal nem csak a kövesség, hanem más elváltozás is felismerhető ( daganat, szűkület).

Sárgaság esetén a laboratóriumi vizsgálatok is fontos szerepet játszanak a sárgaság eredetének tisztázásában. Ha az endoszkópos vizsgálat nem vezet eredményre, tágult epeutak esetében a bőrön keresztül a máj epeútjaiba vezetett tű segítségével és kontrasztanyagos röntgenvizsgálattal lehet az epeutak elváltozásáról tájékozódni. Bizonyos esetekben szükség lehet izotópos vizsgálatra vagy számítógépes röntgenvizsgálatra (CT) is a betegség pontos megállapítására, főleg akkor, ha daganatos elváltozás gyanúja merül fel.

Ha nem típusosak epekövességre a beteg panaszai, részletesebb vizsgálatokat kell végezni annak érdekében, hogy az esetleges más betegségekre (pl. fekélybetegség) fény derüljön. Nem ritkán az epekövesség gyanúja miatt végzett ultrahangvizsgálat más betegségeket fedez fel ( pl. máj-, mellékvese- vagy vesedaganat, vastagbéldaganat), ilyenkor a megfelelő vizsgálatok után lehet a kezelési tervet felállítani.

Kezelés

A véletlenül felfedezett, panaszokat nem okozó epehólyag-kövesség kezelése nem szükséges. Általában elegendő egy mérsékelt diéta, annak érdekében, hogy a görcsöket megelőzzük. Az utóbbi években, ha a beteg állapota megengedi, előnyben részesítik a néma epekövesség esetén is a műtéti megoldást, mert az évek során a panaszok vagy szövődmények előfordulása nő. A műtét lényege az epehólyag eltávolítása. Ennek a beteg semmilyen kárát nem látja a későbbiekben, mert rendszerint az epehólyag már nem, vagy nem megfelelően működik.

A panaszokat okozó epekövesség esetén az epehólyag műtéti eltávolítása indokolt. Ennek jelenleg elfogadott és elterjedt módja a laparoszkópos (hastükrözéses) epehólyag-eltávolítás a korábbi hasmetszéses vagy nyitott epehólyag-eltávolítással szemben. A műtét során egy optikai berendezés ( kamera) közvetíti a képet egy képernyőre és az epehólyag eltávolítása másik két vagy három, úgynevezett munkacsatornán keresztül történik. A módszer előnye, hogy a hasfalon csak 1-2 cm-es metszéseket kell ejteni, esztétikailag előnyösebb, a műtét utáni fájdalom és lábadozás lényegesen kevesebb, a munkába állás rövidebb, a műtét utáni sérv képződése ritkább, mint a hagyományos műtétek után. Hátránya, hogy a beavatkozás során a fejlődési variációkat nehezebb felismerni, valamivel több a műtét közben okozott melléksérülések száma. Megsérülhet a közös epevezeték, a máj verőere, esetleg a májkapu visszere. Ilyenkor nyitott műtéttel kell a sérülés ellátásáról gondoskodni. A nyitott műtét hátránya mindaz, ami a tükrözéses módszer előnye. A beavatkozás kockázata nem nagy, a szövődmények (melléksérülések, epecsorgás, gyulladás) ritkák ( 0,5% alatt), a halálozás csak ezrelékben (1-5 ezrelék) mérhető. Előfordulhat az is, hogy a kamera (optika) bevezetése után vagy a műtét későbbi fázisában derül ki, hogy az epehólyag eltávolítása ezzel a módszerrel nem biztonságos. Ilyenkor a sebész a has feltárásával, hagyományos úton folytatja a műtétet. A betegnek erről a lehetőségről tudnia kell, mert a műtét közben nincs mód a tájékoztatásra. Ha a műtét előtt felmerül az epevezeték kövességének a lehetősége, akkor az endoszkópos (gyomortükrözéses) vizsgálatot el kell végezni. Ilyenkor lehetőség van az epeúti kövek eltávolítására, a szűkület tágítására, felvágására, bizonyos esetekben az epevezetékbe az epeelfolyást biztosító cső behelyezésére is. Ezután néhány nappal az epehólyag eltávolítása elvégezhető.

A mai műszerekkel lehetőség van arra is, hogy a laparoszkópos epehólyageltávolítás során elvégezzük az epeutak röntgenvizsgálatát és ha az epevezetékben követ találunk, az epevezeték megnyitásával a kövek el is távolíthatók. Korábban a műtétet epehólyag-gyulladás esetén csak ritkán végezték, általában 6-8 hetes konzervatív (antibiotikum, görcsoldó, diéta, jegelés) kezelés és gyógyulás után. Manapság az epehólyag eltávolítását gyulladás vagy görcsös állapot esetén is javasolják és elvégzik a tünetek jelentkezését követő 72-96 órán belül.

Az epehólyag egyéb rendellenességei ( polip, papilloma, lefűzött, szeptált, megtört epehólyag) az epekövességre jellemző panaszokat okozhatják, ezért az epehólyag eltávolítása indokolt. Ritkán, de előfordul főleg idősebb korban, hogy a kőmentes epehólyagban alakul ki gyulladás, ilyenkor is az epehólyag eltávolítására lehet szükség

[forrás: weborvos.hu, 2005.03.09.]