A pécsi szolgálatot Kézdi Balázs professzor alapította, aki maga is hosszú időt töltött el a telefonok mögött. A szakember szerint az éjszakai hívások egyharmada egyértelműen krízishívás volt, ami azt jelenti, hogy az eltel időszakban 16 ezer olyan segítségkérés érkezett, ami - a szolgálat hiányában - vélhetően öngyilkossághoz vezethetett volna.

Azt már a statisztikai számok mutatják, hogy - hosszú évtizedek után - az elmúlt években kezdett markánsan csökkenni hazánkban az öngyilkossági mutató, amely az elmúlt évben először maradt 3000 alatt. Az összesítő statisztikák szerint 1984-ben volt a rekord, amikor egy év alatt 4330 ember döntött úgy, hogy önkezével vet véget életének. Ettől az évtől kezdve aztán a trend lassan megfordult, a csökkenés aránya jelenleg 32,5 százalékon áll. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint hazánkban tavaly százezer emberből 29-en vetettek véget önkezükkel életüknek. Így tehát ezzel a számmal - a korábbi első helyről - a WHO "öngyilkossági listáján " a hetedik helyre került Magyarország. E tekintetben egyébként az első Litvánia, majd azt követi Oroszország, de a dobogós helyezettek között van még Fehéroroszország, Észtország, illetve Kazahsztán is. Azt azonban fontos megjegyezni: a fenti adatsor a felnőtt lakosságra vonatkozik, a hazai gyermek-, illetve fiatal korban elkövetett öngyilkosságok száma ugyanis nem csökkent.

A szakemberek szerint az említett csökkenésben jelentős szerepet játszanak az országban munkálkodó lelki segélyszolgálatok, ám ennek ellenére komoly finanszírozási gondokkal küzdenek. Ennek elsődleges oka az, hogy a magyar egészségügyben a betegellátás finanszírozásának alapja a taj azonosító, amit a szolgálatok nem kérhetnek, hiszen a lelkisegély alapja az anonimitás. A krízishelyzetbe került telefonáló ugyanis nem mutatkozik be, a nevét a beszélgetés ideje alatt - ami akár egy óra is lehet - mindvégig titokban tartja. A társadalombiztosítónak pedig az elmúlt tizenöt év alatt nem sikerült feloldania az SOS életvonalakat sújtó finanszírozási anomáliát. Így aztán annak ellenére, hogy szerepük meghatározó, a lelkisegélyszolgálatok valójában megtűrt "mostohagyermekeknek"számítanak a magyar egészségügyben.

A szolgálatok anyagi helyzetét nehezíti még, hogy amíg a vonalas telefonhívásoké csökkent, többszörösére nőtt a mobiltelefonos segélyhívások száma, ami jócskán megemeli a költségeket. Ez az állapot tehát megoldásra vár. Nem csak azért, mert még mindig magas az öngyilkossági hajlam - hiszen a magyar felnőtt lakosság 13 százaléka depresszióval küzd -, de évről évre romlik a gyermekkorú lakosság mentális állapota is.

A pécsi szolgálat jelenlegi fenntartója a megyei önkormányzat, szervezetileg a Baranya megyei kórházhoz tartozik, ám a működéshez már a pécsi önkormányzat is évente mintegy 900 ezer forinttal hozzájárul. Az összeg ugyan nem sok, de mégis valamit segít a helyzeten, hiszen voltak olyan évek a pécsi szolgálatnál, amikor például a finanszírozási gondok miatt kis híján ellehetetlenült a munkájuk. Éppen ezért volt szükség egy alapítvány létrehozására, mert a rendszerváltozás éveiben az úgynevezett zöld számok bevezetésével megszűnt az SOS Életért ingyenes telefonvonal, így pályázni kellett azért, hogy a telefontársaság a díj egy részét visszatérítse. Ebben a Matáv ugyan partner volt, de a mostani mobilszolgáltatók elzárkóznak a szolgálat hasonló irányú megkeresése elől.

Az éves telefonköltség egymillió forintra rúg a pécsi szolgálatnál, melynek finanszírozása rendkívüli terhet ró a fenntartóra. Pécsett jelenleg 35-en dolgoznak a lelkisegélynél, ami azt jelenti, hogy naponta két ember este héttől reggel hétig a telefon mellett ülve várja a hívásokat, melyeknek száma a hétvégéken, illetve az ünnepek alatt megsokszorozódik. Vélhetően nem lesz ez másként 2005 húsvétjának két éjszakáján sem.

Forrás: Weborvos