A hisztrionikus személyiségek általában a többiek számára igen vonzónak tűnő, extravagáns emberek, akik körül mindig többen csoportosulnak. Viselkedésük élénk, sőt, kacér; érzelmeiket, gondolataikat színesen, eltúlozva tárják mások elé. A vonzalmat szenvedélyként, a dühöt őrjöngésként, a szomorúságot szívszakasztó kétségbeesésként, a csalódást tragédiaként adják el. Kaméleon módjára alkalmazkodnak hallgatóságukhoz, hogy elbűvöljék és magukhoz láncolják őket, általában nem csupán külső jellemzőiket változtatva helyzetről helyzetre, hanem véleményüket és állásfoglalásaikat is. Mindezekkel együtt gyakran úgy tűnik, mintha ők maguk nem lennének egészen tisztában saját magukkal, és nem bíznának saját mondanivalójuk érvényességében.
A hisztrionikusak folyamatosan mások figyelmére szomjaznak, megkövetelik, hogy emocionalitásuk, hangulatuk, egyszerűen a létezésük folyamatos igazolást, visszaigazolást nyerjen. Semmilyen késleltetést nem tűrnek a jutalmazás és a megerősítés terén - ezek hiányában ugyanis azonnal összeomlanak. Ha valaki nem figyel rájuk úgy, ahogy szeretnék, összeomlanak. Ilyemkor képtelenek másra gondolni, mint hogy nem méltóak a figyelemre, hogy nem elég jók, hogy nem elég érdekesek...
| A hisztéria görög eredetű szó. A kifejezés eredetileg olyan testi betegséget és rosszullétet utánzó neurotikus viselkedést takar, amely rendszerint nagy riadalommal, színpadiassággal jár - azonban nem tudatos tettetésről van szó. A hisztéria a pszichológiai feszültség levezetésének eszköze, lényegében a kommunikációs zavar jele, a külvilág együttérzésének és a külső segítségnek a mozgósítását szolgálja. A múlt században és e század első harmadában nagyon gyakori probléma volt - a pszichoterápia főleg az ilyen tünetek kezelésére fejlődött ki. A hisztériás megnyilvánulások a személyiségzavartól függetlenül gyakoriak gyermek- és serdülőkorban, vagyis ezek a "hisztik" még egyáltalán nem jelentenek személyiségzavart! |
Ha a hisztrionikus személyiség nem képes magára vonni a figyelmet és nem képes mások tetszését megnyerni, kétségbeesik és kiüresedettnek érzi magát. Az ilyen emberek gyakran úgy érzik, csapdába ejti őket saját vágyuk arra, hogy felfigyeljenek rájuk, hogy folyamatosan hízelegjenek és bókoljanak nekik, hogy szexuálisan vagy fizikailag mindig vonzónak érezhessék magukat; ez az oka annak is, hogy rengeteg időt tölthetnek öltözködéssel, szépítkezéssel.
Noha a hisztrionikus személyiség tulajdonságai igen vonzóak lehetnek mások szemében, az egyén - saját maga szemében -csalónak érezheti magát. De ennek az ellenkezője is könnyen előfordulhat, vagyis az, hogy a hisztronikus személyiségzavarral küzdő gesztusai, viselkedése, teatralitása üresnek, őszintétlennek vagy zavarba ejtőnek hat mások szemében. A színpadias viselkedés mögött mély érzelmi üresség, és ezzel párhuzamosan nagy-nagy "szeretetéhség", az elfogadás iránti mérhetetlen vágy húzódik meg.
Az ilyen személyiségű emberek viselkedésükben túlzóak, gyermetegek - gesztusaik, viselkedésük mások figyelmének vagy szimpátiájának felkeltését szolgálják. Hajlamosak a kihívó szexuális viselkedésre, a nem-szexuális kapcsolatok szexualizálására, de nem feltétlenül szexuális kapcsolatra törekednek. Kacérságuk inkább függőség és védettség utáni vágyakozásukat leplezi. A szüntelen "tetszéséhség"-et külső forrás csak a legritkább esetben csillapíthatja: a külvilágból érkező reakciók végül sosem elegendőek ahhoz, hogy a mélységes, szüntelen benső igényt kielégítsék.
A hisztronikus személyiségű emberek olykor hipochondriások is, és testi panaszaikat azért túlozzák el, hogy felkeltsék mások figyelmét - hiszen a figyelem az, amire mindenek felett szükségük van. Az e típusba tartozó emberek nem ritkán már gyermekkorukban ilyesféle "manipulatív" módon viszonyulnak környezetükhöz - vélik a szakemberek. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy egyes meghatározó személyiségjegyek megléte mellett a figyelmében felszínes, valódi érzelmi biztonságot nyújtani nem tudó, empátiára képtelen szociális környezet talaján fejlődhet egy gyermek személyisége ebbe az irányba. A pszichodinamikus elmélet híve nagyjából mind egyetértenek abban a tételben, hogy az ilyen emberek egy vagy mindkét szülője rideg vagy túlkontrolláló volt, akik mellett a gyermekek szeretetlenségben nőttek fel, illetve az attól való állandó félelemben, hogy elhagyják őket. Az elmélet hívei szerint az emocionálisan túlfűtött, a figyelem felkeltését szolgáló viselkedést a tárgyvesztéstől való permanens félelem generálja, és a mesterséges krízishelyzetek előidézésének célja az, hogy az ilyen helyzetbe hozott emberek oltalmazó, védelmező ösztöneit előhívja. A hisztronikus személyiségzavarral küzdők - ellentétben a más típusú személyiségzavarral küzdőkkel - gyakran kérnek terápiás segítséget. A terápia lehet kognitív vagy pszichodinamikus, a lényeg mindenképpen az, hogy a terapeuta szembesítse a klienset túlzott függőségével, illetve hogy megtalálják azokat a saját, belső forrásaikat, amelyekbe kapaszkodhatnak - a külvilág helyett.
[forrás: Galenus]
Kapcsolódó anyagok
A neurózis
Hisztéria tegnap és ma
A passzív-agresszív személyiségzavarról
A személyiségzavarról
A paranoid személyiségzavar
Személyiségzavarok - A borderline személyiségzavar
Kriminális személyiség
2005-03-25 13:06:38
