A címben leírt három betű a polycystás ovarium rövidítése. A diagnózis aránylag könnyen felállítható, és jó esély van a sikeres kezelésre is.

A betegség lényegének megértéséhez szükségünk van a női hormonális ciklus kissé alaposabb megismerésére, melyet az agyalapi mirigy két hormonja vezérel. Egyik az FSH (folliculust stimuláló hormon), a másik az LH (luteinizáló hormon).

A menses után, a ciklus első felében a növekvő FSH-szint hatására a fokozódik az ösztrogén nevű női hormon termelése, és megérik a petefészkekben egy tüsző. Középidőben emelkedik a már említett, kettes számú agyalapi mirigy termelte LH szintje, melynek hatására bekövetkezik a tüszőrepedés. Ennek helyén alakul ki a sárgatest, mely egy másik női (sárgatest-) hormont, a progeszteront termeli. Ennek hatására átalakul a méhnyálkahártya. Ha nem következik be megtermékenyülés, csökken az ösztrogén termelődése, elsorvad a sárgatest, és a 28. napon menstruáció jelentkezik.

Visszatérve a betegségre, alapja egy anatómiai eltérés: a petefészkek felszíne megvastagodik, rajtuk fehér színű, vastag kéreg képződik. Ennek következtében a peteérés létrejön ugyan, azonban tüszőrepedésre már nem kerül sor e vastag kéreg miatt. Ennek következtében alakulnak ki a petefészkekben a kis ciszták, melyek korábbi megérett (de meg nem repedt) tüszők maradványai.

A betegek egyik része meddőségi panaszokkal keresi fel a nőgyógyászt, hiszen tüszőrepedés hiányában a teherbeesés kizárt. Másik csoportjuk vérzészavar miatt jelentkezik, mert csak ritkán, néha csak 2–3 havonta van mensese. Magyarázata egyszerű: sárgatesthormon hiányában a méhnyálkahártya nem képes átalakulni, így hiába csökken le havonta az ösztrogénszint, az át nem alakult nyálkahártya képtelen a lelökődésre.

A diagnózis felállításához két vizsgálat visz közelebb. Az egyik az ultrahang. Hüvelyi ultrahangvizsgálattal a számos apró ciszta jól látható a petefészkekben. A diagnózis ilyenkor már szinte biztos. Hasznos segítséget nyújtanak a hormonvizsgálatok. A betegség kezelése műtéti. Néhány évtizeddel ezelőtt még hasmetszésből lehetett elvégezni a petefészkek ékreszekcióját. Ilyenkor mindkét petefészekből ék alakú részt vágtunk ki.

A sebfelszín lehetővé tette, hogy itt létrejöhessen a tüszőrepedés. A műtét után azonban gyakran keletkeztek összenövések, melyek a későbbiekben a petevezetők átjárhatóságát akadályozhatták.

Ma már vagy másfél évtizede rendelkezésünkre áll a laparoszkópiás (hastükrözéses) műtéti módszer. Ennek lényege, hogy a köldökön át egy ujjnyi vastag csövet vezetünk a hasüregbe, mely tartalmazza az optikát, amellyel képernyőre vetíthető a kép. A szeméremcsont felett két ceruzavastagságú cső bevezetésére kerül sor, melyeken át elvégezhető a műtét lényegi része. Ilyenkor egy pontszerű égetővel 10–15 kis lyukat nyitunk a petefészkek felszínén. Ezek begyógyulása néhány hónapig tart; ezen idő alatt a megérő petesejt a lyukakon át a felszínre kerülhet, bejuthat a petevezetőbe és létrejöhet a megtermékenyülés. A laparoszkópiás műtét után nem jön létre összenövés, a műtét sokkal kisebb megterhelést jelent a betegnek. Általában 3 nap múlva eltávozhat a kórházból és 10 nap múlva munkaképes. Nem utolsósorban lehetőség van az évek folyamán többször is ilyen műtét végzésére, és így akár több sikeres terhesség létrehozására is.

dr. Bárány János
szülész-nőgyógyász