A rák rettegett betegség. Sokan úgy vélik, hogy diagnózisa egyenlő a halálos ítélettel. Pedig az idejekorán felfedezett betegség az esetek túlnyomó többségében meggyógyítható! Éppen ezért a betegséget lehetőleg még a tünetek, panaszok kialakulása előtt fel kell fedezni – de legalábbis akkor, amikor az első tünetek jelentkeznek.

Kevesen tudják, hogy a rákos sejtek különböző anyagokat – hormonokat, enzimeket, fehérjéket – termelhetnek, amelyek befolyásolhatják más szervek, szövetek működését, és különféle tüneteket, tünetegyüttest hozhatnak létre. Ezeket nevezzük paraneoplasiás szindrómának. Ismeretük azért rendkívül fontos, mert sok esetben hetekkel, hónapokkal, sőt néha évekkel a daganat felfedezése előtt jelentkezhetnek. A daganatok távoli hatásai nem pontosan tisztázottak.

Előfordul, hogy a daganat hormont vagy hormonszerű anyagot termel. Ilyenkor olyan tünetegyüttes alakul ki, amely a megtévesztésig hasonlít valamely belső elválasztású mirigy betegségére. Egyes tüdődaganatok pl. ACTH-t termelnek. Ez olyan hormon, amelyet normális körülmények között az agyalapi mirigy választ ki, és amely serkenti a mellékvesekéreg működését.

A kialakuló tünetegyüttest Cushing-szindrómának nevezik. Jellegzetes, főleg a törzsön jelentkező elhízással, magas vérnyomással, cukorbetegséggel jár. Más hormonok vagy hormonszerű anyagok is emelhetik a vérnyomást és a vércukorszintet. De az is előfordul, hogy a ráksejt által termelt anyag hatására a vércukorszint hirtelen csökken, és hypoglykaemiát, vagyis szédüléssel, remegéssel, ájulásérzéssel és éhségérzettel járó rosszulléteket okoz.

A daganatsejtek az immunrendszert is befolyásolják. A leggyakoribb eset az, hogy az immunrendszert túlságosan lefoglalja a ráksejtekkel vívott küzdelem, így nem marad energiája arra, hogy megbirkózzon a behatoló kórokozókkal. Ilyenkor fertőzések, gyulladások, például igen fájdalmas szájnyálkahártya-gyulladás vagy övsömör alakulhat ki.

Másrészt az is lehetséges, hogy a ráksejtek olyan anyagokat termelnek, amelyek a vérárammal más szervekbe eljutva a szervezet saját sejtjei ellen indítanak meg ellenanyag-termelést. Ilyen autoimmun jellegű paraneoplasiás szindróma gyakran érinti az idegrendszert, és leggyakrabban tüdő- vagy petefészekrák következménye.

Az idegrendszeri tünetek meglehetősen változatosak. Jelentkezhetnek egyszerű hangulatváltozás, hangulatingadozás formájában, okozhatnak görcsrohamot, mozgáskoordinációs zavart, szellemi leépülést, leggyakoribb azonban az izmok, a végtagok gyengesége. Ha a ráksejtek által termelt anyag vagy az autoimmun reakció érinti a környező idegeket, akkor a beteg zsibbadást, bizsergést érez, a reflexei és az izmai fokozatosan gyengülnek.

Az emlő- és petefészekrákok néha olyan anyagokat termelnek, amelyek a kisagyat elpusztító ellenanyag termelését váltják ki. Miután a kisagy legfontosabb feladata a mozgáskoordináció, azaz a mozgások összerendezése, ilyenkor bizonytalan járás, gyakori elesés következhet be, és a végtagok, karok és lábak mozgása is összerendezetlenné válik. Ha a károsító anyagok közvetlenül az izmokat támadják meg, az gyakran láthatóvá válik a bőrön is. A törzs közelében elhelyezkedő nagyizmok gyengülése mellett az arcon vörös kiütések, a szemhéj körül pedig vizenyő látható.

A szemizmok gyengülése következtében csünghet a szemhéj, kialakulhat látászavar és kettőslátás is.

Bár a paraneoplasiás szindrómák egy része tünetileg kezelhető, a legfontosabb, hogy minél korábban felderítsék és gyógyítsák a tünetegyüttest létrehozó daganatot.

dr. Valló Ágnes
belgyógyász