Az álmatlanság (inszomnia) napjainkban komoly népegészségügyi problémát jelent a világ számos országában, így Magyarországon is. Az inszomnia az alvászavar egy formája, mely ha hosszú távon fennáll, az egyén, a család, a munkahely számára is hátrányos, társadalmi kihatása jelentős. Az álmatlanságot ennek ellenére sem az érintettek, sem a társadalom nem tekinti lényeges, más betegségeket kiváltó tünetnek.

Az alvás mindennapi életünk fontos része, mely biztosítja a szervezetünk regenerálódásához szükséges időt. Az alvászavar a nem megfelelő mennyiségű, vagy rossz minőségű alvás egy tünete, amely elalvási vagy átalvási nehézségekben nyilvánulhat meg.

Az inszomnia valódi népegészségügyi probléma: az átlag populáció 95%-ánál lép fel alvászavar az élet során; a felnőtt lakosság mintegy 20-30%-a szenved álmatlanságban, körülbelül egy tizedük visszatérő, súlyos inszomniában.

Az alvászavar a modern kor népbetegsége. Több, modern világunkra jellemző tényező is szerepet játszik a súlyos alvászavar kialakulásában: egyre zsúfoltabb napok, halmozódó szakmai követelmények, munkahelyi stressz, többműszakos munka, családi és egyéni problémák.

Az inszomniának káros hatásai lehetnek testi és mentális egészségünkre, a munkánkra, családi és társadalmi életünkre valamint általában az életminőségünkre, a munkavégzésünk minőségére.

Az alvászavarhoz különböző betegségek társulhatnak, például kardiovaszkuláris, légzőszervi, gasztrointesztinális (emésztőrendszeri) betegségek, vese- és vázizomzat rendellenességek.

Azonban a fő tünetek pszichés jellegűek: az alvászavarral küszködő egyének gyakran fáradtságra, fáradékonyságra, koncentrálási nehézségekre vagy memóriazavarra panaszkodnak. A felsorolt betegségek kezelése terhet jelentenek a gyógyszerkassza számára.

Az alvásproblémák hosszú távon negatív hatással lehetnek a beteg munkájára is. Az ilyen betegek gyakrabban hiányoznak munkahelyükről, gyakrabban okoznak balesetet akár közúton akár a munkahelyen. Egy felmérés szerint az összes munkahelyi baleset 52,4%-a kapcsolódhat álmatlansághoz. Köztudott, hogy az álmosság befolyásolja a reakcióidőt, ami tapasztalt vezetők esetében is veszélyt jelent. A közúti balesetek 42-49%-a a vezető álmossága vagy figyelmetlensége miatt következik be.

"Nehéz feladat a beteg és az orvos számára is megküzdeni azzal az útvesztővel, amit az a bonyolult és sok szenvedést okozó tünet vagy betegség jelent, ha az ember napokat, heteket, hónapokat éjszakánként ágyban forogva tölt" - mondta el Dr. Várszegi Mária osztályvezető főorvos, a Dél-Alföldi Regionális alvásdiagnosztikai és Terápiás Centrum munkatársa.

Gyakorlati tanácsok alvászavarral küzdőknek

• Kapcsolódjunk ki este, de legyünk mértéktartóak az alkohollal.
• Örüljünk annak, hogy lefekhetünk, és igyekezzünk reggelente ugyanabban az időben felkelni.
• Csak akkor menjünk lefeküdni, ha álmosnak érezzük magunkat. Ha mégsem tudnánk 15 percen belül elaludni, keljünk fel és menjünk ki a hálószobából.

Mindenképpen tanácsos orvoshoz fordulni, ha:

• ha az életvezetés megváltoztatása nem vezet eredményre;
• ha 30 percnél tovább tart az elalvás;
• ha háromnál több a tudatosult ébredés;
• ha rendszeresen legalább 1 órával a szokott idő előtt ébredünk;
• ha alvását nem érzi pihentetőnek;
• ha napközben fáradt, ingerült, képtelen az összpontosításra.

Ha a fenti kérdések közül kettő előfordul, és a hét több napján is így történik, akkor tanácsos orvoshoz fordulni.

Az orvos számos terápia közül választhat, amely elősegítheti az elalvást és a szervezet számára a szükséges mértékig kitolja annak időtartamát. A legjobb altató az, ami az alvást elősegíti, de kevés a maradék hatása, nem okoz függőséget és nem zavarja meg az alvásszerkezetet.

20-30 évvel ezelőtt használt altatószerek (barbiturát-származékok) gyors hozzászokást okoztak, illetve már a terápiás dózist kissé meghaladva is toxikussá váltak. A régebbi rossz tapasztalatok miatt számos országban ritkán használnak altatókat annak ellenére, hogy az újabb gyógyszerek már hatékonyak és biztonságosak.

Az újabb altatók korszerűbb változatai a nem-benzodiazepin vegyületek, mint a zolpidem megőrzik az alvás fiziológiás szerkezetét, nem mutatnak maradékhatásokat, nem alakul ki függőség velük szemben. Az említett előnyök mellett a zolpidem hatóanyagú altató növeli a teljes alvásidőt, csökkenti a felébredések számát és nem okoz másnapi, "hangover" tüneteket.

Ez az egyetlen olyan altató, mely krónikus inszomniában szenvedő betegnek is adható szükség szerinti adagolással. A szükség szerinti adagolás azt jelenti, hogy a beteg csak azokon a napokon veszi be, amikor az alvászavara jelentkezik. Ilyen típusú adagolásnál a hatékonyság megmarad, míg a függőség és egyéb mellékhatások veszélye minimálisra csökken.

[forrás: Sanofi-Aventis]