Például a hidegnek. A fülkagylón, elsősorban széli karimáján, kipirult, enyhén hámló, időnként, főleg hideghatásra fájdalmas elváltozások jelentkezhetnek. Ezek korábbi "fagyásos" sérülések következményei, és a helyi lehűlést követően még évekig fájhatnak. Célszerű nemcsak hideghatástól óvni (mondjuk füles sapkával), hanem "tornáztatni is" a fülkagyló ereit: a panaszokat enyhítheti, ha a fület váltogatva meleg és hideg behatásnak tesszük ki.

A fülkagylón kialakulhat allergiás, ekcémás gyulladás is, bár ritkább, mint feltételezni szokták. Az okok között gyakrabban szerepel elhúzódó gennyes fülfolyás, máskor kémiai ("allergizáló") ártalmak szerepelnek. A megbetegedés meglehetősen makacs. A kezelés első lépése az allergiát kiváltó tényező tisztázása. Ezt követheti a bőrelváltozásért felelős anyag kerülése, és csak utána jönnek a gyógyszerek, a mellékvesekéreg-hormont tartalmazó kenőcsök, illetve néha kiegészítésképpen az antibiotikus hatású krémek is.

A többnyire nem súlyos, ám makacs viszketéssel járó, és kozmetikailag is hátrányos betegségnek súlyos szövődménye is lehet: az ekcémás terület kicsiny bőrsérülései gennykeltő baktériumokkal fertőződhetnek felül, és az így kialakuló gennyes bőrgyulladáshoz már jelentősebb fájdalom, a környéki nyirokcsomók duzzanata és hőemelkedés társulhat, akár láz is kísérheti.

A fülcimpának (és újabban a fülkagyló egyéb területeinek is!) speciális betegsége a beültetett fém (és nem arany!) fülbevalók okozta ekcémás megbetegedés, amelynek alapja a fémmel szembeni érzékenység. E banális betegség a fülbevaló eltávolítása után gyógyul, de néha kiindulása is lehet súlyosabb gyulladásnak.

A fülcimpa tövénél vagy a fülkagyló tapadási vonalánál - különösen csecsemőknél - gyakran alakulnak ki kisebb berepedések, ún. rhagadok. Ezeknek oka többnyire ápolási hiba: nem törlik szárazra a kisbaba bőrét, és a nedves, felázott bőr könnyebben fertőződik a bőrön mindig ott meglévő gombákkal vagy baktériumokkal.

Speciális kórokozóval történő fertőződés esetén az orbánc nevű, gyorsan terjedő, magas lázzal, hidegrázással is járó, súlyos betegség is kialakulhat. Ennek a betegségnek szerencsére igen hatékony gyógyszere a penicillin.

A fül mögött kialakuló, nagyobb kiterjedésű, bőrpírral járó elváltozás összetéveszthető a középfülgyulladás szövődményeként fellépő csecsnyúlvány-gyulladás okozta bőrpírral. Fontos elkülönítő jel a hallás: bőrgyulladásnál ép marad, csecsnyúlvány-gyulladásnál lényegesen romlik.

A fülkagylónak a hallójárat-bemenet felőli részén kis szőrszálak helyezkednek el. Itt kis szőrtüsző-gyulladások, súlyosabb esetben pedig furunkulusok alakulhatnak ki. Ezeknek a gyógyítására a szőrszálak kihúzása, párakötés, helyi fertőtlenítők alkalmazása a célszerű. Sebészi megnyitás ritkábban szükséges.

A bőrrel bélelt, befelé a dobhártyánál vakon végződő csőnek, a hallójáratnak a gyulladásai hasonló okokból alakulnak ki, mint a fülkagylóéi. Egyetlen formáját emelném ki, az ún. "rosszindulatú hallójárat-gyulladást". Ennek - nevével ellentétben - semmi köze nincsen a rosszindulatú daganatokhoz. Egy antibiotikumokkal alig befolyásolható baktérium okozza, és rosszindulatúsága a gyulladás egyre tovább, a csontra is ráterjedő tulajdonságában nyilvánul meg.

Hajlamosító tényező ilyenkor sok esetben cukorbetegsége. A "rosszindulatú hallójárat-gyulladást" sajnos, igen súlyos kór, néha kiterjedt műtétet igényel. Éppen ezért fontos lassan gyógyuló vagy gyakran ismétlődő bőrgyulladások esetén a beteg vércukrát ellenőriztetni, szükség esetén gyógyítani, illetve a panaszokkal a háziorvoshoz, illetve szakorvoshoz fordulni.

dr. Votisky Péter
fül-orr-gégész