A protézisműtétek során a kopott, beteg ízületi végeket, a fájdalmakat okozó, kopott részeket eltávolítják, és a csontok végét a protézis befogadására megfelelően kialakítják. Új csúszófelszíneket helyeznek el a csontvégekre, és ezeket a csont végén valamilyen módon fixálják, rögzítik.

Alapvetően kétféle rögzítés van, és néha ezek kombinációja is lehetséges. Az egyik, mikor ún. beékeléssel helyezzük be a cement nélküli protézist. Annak felszínét úgy alakítjuk ki, hogy a csont később belenőhet, így hosszabb élettartamúvá válhat. Ilyen típust alkalmazunk fiataloknál. Középkorúaknál gyakran ún. hibrid protézist ültetünk be, ahol a medencébe kerülő rész kerül beékelésre, a protézist pedig csontcementtel ragasztjuk be a combcsontba. Idősebbeknél csak cementes típusú rögzítés jön szóba, mivel rövid ideig kell tehermentesíteni.

A protéziseknél mindig fémfelszín mozog a műanyag felszínen, mert ezek kombinációja rendelkezik a legjobb súrlódási tulajdonságokkal. Amennyiben elsődleges protézisműtétről (tehát nem cseréről) van szó, bármilyen módon rögzítünk, normális esetben három hónap után lényegében fájdalmatlanná és jól terhelhetővé kell a protézisnek és vele együtt a végtagnak is válnia. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinél teljesen fájdalmatlan: azért előfordulhat egyéni adottságtól függően, időjárás-változásra jelentkező, gyenge fájdalom. A betegek egy részénél hosszabb nyugalmi helyzet után az első lépések fájdalmasak lehetnek, majd ez a fájdalom megszűnik. Ez a kétfajta fájdalom a betegeket nem nagyon zavarja. Ha a fájdalom ennél erősebb és tartósabb, az vagy a protézis korai lazulására utal (melynek hátterében még ma is leggyakrabban műtét körüli fertőzés áll), vagy a protézis ugyan nem laza, de a meglévő mikromozgás miatt mégis erős a combfájdalom.

A közvetlen műtét környéki fertőzés leggyakrabban műtét alatt következik be, és minden erőfeszítés ellenére – antibiotikumok, szupersteril, ún. űrhajós műtő stb. – az ilyen fertőzések arányát csak valamivel sikerült 1% alá szorítani. Tehát százból egynél fellép. Tünetei: láz, hőemelkedés, pirosság, fájdalom, gyorsult vörösvértest-süllyedés. Lehet kezelni gyógyszeresen is, de korszerűbb a műtéti terület ismételt kitisztítása. Ha a fertőzést okozó baktérium magas lázat, nagy duzzanatot stb. nem okoz, a szegényes tünetei miatt sokszor nem lehet felismerni, főleg, ha a beteggel tartósan antibiotikumot szedetnek. Ebben az esetben azért a szervezet helyileg reagál a baktériumra, és ebből a reakcióból olyan sarjszövet keletkezik, amely a protézist körülvevő csontot elkezdi pusztítani. Így a kórokozók a csontba is bejutnak, és emellett meggyengül a csont felszívódása miatt a protézis stabilitása – a műízület fájdalmassá válik. A probléma kezelése nem egyszerű és feltétlenül hozzáértő szakorvos kezébe való.

dr. Kállay Miklós
ortopéd sebész