A gégerákok valamivel kevesebb, mint fele a hangszalagokból indul ki. Több mint 50 százaléka fölötte, és csak elenyészően kis része a hangszalagok alatt mutatható ki először. A kiindulási helynek a tünetek megjelenése, a kórisme felállíthatósága és a gyógyíthatóság szempontjából van óriási jelentősége. A másik, a betegség kimenetelét befolyásoló tényező a daganat szöveti szerkezete, illetve az, hogy mennyire mélybe terjedő, kifekélyesedő daganatformáról van szó. A korai felismerhetőséget segíti, hogy a hangszalagokból kiinduló rákok már korán állandó, egyre fokozódó rekedtséget okoznak. A hangszalagok feletti területből kiinduló daganatok esetében a rekedtség csak későbbi tünet, s ilyenkor a féloldali, nyeléskor jelentkező, fülbe sugárzó fájdalom a jellegzetesebb tünete.

Mindkét formára (ez a gégerákok 96– 98%-a) jellemző, hogy egy egyszerű vizsgálóeljárással, az ún. gégetükrözéssel már korán felismerhetők. Ehhez mindössze annyi kell, hogy nem múló vagy fokozódó, 2–3 héten túl tartó rekedtség, vagy ugyancsak nem múló, sőt fokozódó, egyoldali, fülbe sugárzó nyelési fájdalmak esetében gégészhez kell fordulni. Ma már teret hódít – s ezt a gyakorlatot nem lehet eleget dicsérni – a rendszeres gégészeti szűrővizsgálat, és ezen belül a fentebb említett gégetükrözés is.

A betegség kezelésében ma két fő módszer ismeretes: a sugárterápia és a sebészi kezelés. Az esetek majd felét kitevő hangszalagrákok gyógyításában a sugárkezelés 90% körüli eredményt ígér, ráadásul csak kevéssé ront a hang minőségén. A hangszalagok feletti régió daganatának kezdeti stádiumában szintén szóba jön a sugaras kezelés, de itt már sokkal nagyobb szerepe van a sebészi terápiának, és ebből adódóan rosszabbak az elérhető beszéderedmények. Szokásos még a sebészi és sugaras kezelés összekapcsolása, műtét előtti besugárzás és/vagy műtét utáni sugárkezeléssel (a kettő együtt az ún. szendvicsterápia).

Mindenesetre bármelyik sebészi vagy kombinált módszert alkalmazzuk is, alapvető jelentőségű – a daganat lehető legalaposabb eltávolítása mellett –, amennyire lehet, a gége részleges megóvása. Így megőrizhetjük a légzés természetes mechanizmusát és ha részlegesen is, a beszédminőséget. Csak legvégső esetben kényszerülünk a gége teljes kivételére. Ezt követően a nyakra kivarrt légcsövön át történik a légzés. A beszédhez ún. nyelőcsőhang kialakításának megtanulása, vagy bizonyos, nyakra illeszthető szerkezetek (hangprotézisek) alkalmazása szükséges. Az ezekkel kialakítható beszéd minősége azonban nagyon jelentősen elmarad a gége részleges megőrzését lehetővé tevő műtétekkel elérhetőtől.

Mint látható, nemszeretem témákról is érdemes beszélni, hisz kiderült: a rendszeres szűrés során felfedezett vagy időben, tehát nem elhanyagolt állapotban kezelt gégerákok 80–90%-a igen jó eredménnyel gyógyítható. A vizsgálat, ill. szűrés nem kellemetlen és igen egyszerű. Úgy hívják: gégetükrözés.

dr. Votisky Péter
fül-orr-gégész