,,Ha folyton negatív dolgokat állítasz, akkor az valósul meg. Hiába tömik beléd a gyógyszert, ha a gondolkodásodon nem vagy hajlandó változtatni, továbbra is csak szenvedni fogsz" - inti sorstársát egy fiatal beteg a Bura nevű, depressziósoknak és más pszichiátriai nehézségekkel küzdőknek létrehozott magyar honlap társalgójában. Fehér holló az ilyen beteg: a depressziósok többsége elsősorban a gyógyszertől várja a javulást. Amerikában mindenképp, de Magyarországon is egyre több pszichiáter vagy családorvos írja fel az antidepresszáns gyógyszert ahelyett, hogy annak feltérképezésével foglalkozna, miért is szenved a beteg.

Tekintélyes pszichiáterek - köztük Rihmer Zoltán, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet professzora - úgy vélik, és meggyőződésüknek írásaikban is hangot adnak: a depresszió kezelésében a gyógyszer a legfontosabb fegyver. Ez logikus is. A tudomány mai állása szerint a hazai felnőtt lakosság 20 százalékát életében legalább egyszer megkörnyékező betegség tüneteit az okozza, hogy a központi idegrendszerben megcsappan a neurotranszmitterek - az agysejtek kommunikációját lehetővé tevő közvetítőanyagok, például a szerotonin vagy noradrenalin - mennyisége. Az antidepresszánsok pedig szabályozzák az ilyen anyagok áramlását.

A betegek egy része mindenképpen rászorul a gyógyszerre - állítják a szakemberek. "Az akár öngyilkosságot is kiváltó depresszió, mint betegség, teljesen különbözik a hétköznapi értelemben vett rosszkedvtől, és komolyabb esetekben testi panaszokkal, például jelentős fogyással, alvászavarral, vagy életveszélyes bénult állapottal jár" - mondja Unoka Zsolt pszichiáter, a Semmelweis Egyetem adjunktusa, hozzátéve, hogy ő akkor javasol orvosságot, ha a betegnek nemcsak hangulatzavarai, hanem a pszichoterápiát lehetetlenné tevő testi tünetei is vannak. Nagyon súlyos depresszió esetén ugyanis nem könnyű, egyes esetekben pedig lehetetlen lelki terápiát végezni.

"Betegségem kitörésekor képtelen voltam akár egy filmre, akár egy másik emberre koncentrálni" - idézi fel a HVG kérdésére a 28 éves, már gyógyult Magda, aki figyelmének ilyesfajta csapongása miatt egy évig munkaképtelenné is vált.

Előfordulhat azonban, hogy a gyógyszer sem mindenható. "Számos betegem állapota nem javult az évekig szedett antidepresszánsoktól, ám a pszichoterápia segíteni tudott rajtuk" - mondja Szendi Gábor, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének pszichológusa, aki az antidepresszánsok hatását kétségbe vonó írásaival kavart nemrégiben vihart pszichiáter körökben.

A pszichoterápia akár orvosság nélkül is gyógyító hatására irányította a figyelmet az Archives of General Psychiatry című amerikai szaklapban áprilisban publikált és azóta számos tudományos fórumon elemzett vizsgálat, amely a depresszió gyógyításának egy laikus körökben kevésbé ismert módját, a kognitív terápiát látszik igazolni. Robert DeRubeis, a philadelphiai Pennsylvania egyetemének pszichológusa és kutatótársai 240 súlyosabb depresszióst osztottak két csoportra. Nyolc hét után a gyógyszerrel kezeltek fele, míg a kognitív terápiában részesülők 43 százaléka érezte tünetei enyhülését. Újabb két hónap után a kutatók már nem figyeltek meg különbséget: mindkét csapat 60 százaléka érezte magát sokkal jobban. "A megfelelő szakember által vezetett pszichoterápia pótolni tudja a csodaszernek tekintett gyógyszereket" - vonta le a következtetést DeRubeis a HVG kérdésére.

A Magyarországon is alkalmazott kognitív terápiát - mely egy a számos lelki terápia közül - az amerikai Aaron Beck fejlesztette ki az 1970-es évek végén. A depresszió kognitív terápiája című, 1979-ben társszerzőkkel közösen írt könyvében úgy vélte, hogy a depresszió hátterében a beteg negatív gondolkodása által ejtett hibák állnak. Miután saját maga nem látja át, mennyire tévesen - egyértelműen negatívan - értelmezi a külvilág jeleit, az egyre szaporodó félremagyarázások keltette rossz érzések okán állapota akár a legsúlyosabb depresszióba is torkollhat. "Egy fiatal hallgató hiába ment el professzora fogadóórájára, az nem tudott vele foglalkozni. Ezután teljesen kétségbeesett, de maga sem tudta, miért. Amikor megbeszéltük az esetet, kiderült számára, hogy az elmaradt találkozás miatt lett rosszul. Úgy hitte ugyanis, hogy professzorát egyáltalán nem érdekli a dolgozata, noha a tanárnak egyszerűen csak közbejött egy másik program" - említ egy példát praxisából Unoka Zsolt pszichiáter. Az ilyen vészterhes önértékelési válsághoz vezető - ám egészséges emberek számára nehezen követhető - gondolati tévedések kialakulását a szakértők veleszületett hajlammal, valamint nevelési hibákkal is magyarázzák.

"Érhet téged a világ legnagyobb traumája, ha (...) egy-két borzasztóan keserű nappal, héttel túlteszed magad rajta. De ha fogékony vagy a betegségre, ha a genetikai térképed erre predesztinál, akkor egy gúnyos pillantás miatt is a pszichiátrián köthetsz ki" - elemzi sorstársai és saját maga fokozott érzékenységét Albert Györgyi riporternő Miért pont én? című, a napokban megjelent, depressziójával számot vető könyvében.

"Természetesen sokan betegedhetnek meg azután, hogy tragikus esemény történik velük, például elveszítenek egy hozzájuk közel álló embert, de a depresszióba állandóan visszaeső ember a rá jellemző gondolkodási stílus miatt a hétköznapi nehézségeket is súlyos életeseményként éli meg" - mondja Unoka Zsolt. A kognitív terápia - amely tanító jellegű gyógymódként határozza meg magát - e zűrzavarban szándékozik rendet tenni.

A szakemberek szerint az általában 25 ülésben begyakorolható folyamat során a páciens megtanulhatja felismerni és korrigálni a hangulatváltozásait előidéző automatikus negatív gondolatokat. Ehhez segítséget nyújthat a Beck által kreált, öt rovatból álló napló a depressziót kiváltó esetek elemzésére. A fenti példánál maradva: a páciensnek be kell jegyeznie az eseményt (elmaradt a fogadóóra), a hozzá kapcsolódó érzelmi állapotot (elkeseredés), az önkéntelenül adódó negatív gondolatot (a profot nem érdekli a hallgató munkája), a gondolkodási hibát (hiszen valójában feltehető, hogy mégis érdekli), valamint az alternatív magyarázatot (csak közbejött egy másik program, amit nem tudott lemondani). "Az a páciens, aki képes ilyen aprólékosan odafigyelni lelki folyamataira, vagy akinél legalábbis ki lehet alakítani ezt a készséget, az előbb-utóbb be tudja gyakorolni az események tárgyszerű értékelését" - véli DeRubeis, jelezve, hogy e képesség nem minden betegnek adatik meg.

Ha azonban a depresszió agyi változásokkal járó betegség, joggal vetődhet fel a kérdés, pusztán a gondolkodási tréning növelni tudja-e a szerotonin vagy más közvetítőanyag mennyiségét. A jó szó biokémiai hatását Zindel Segal és Helen Mayberg torontói kutatóorvosok három évvel ezelőtt mutatták ki az agyban, funkcionális magmágneses rezonancia alapú képalkotással (FMRI-vel). Eric Kandel, agykutatásaiért öt évvel ezelőtt Nobel-díjban részesített orvos pedig egy 1998-ban megjelent tanulmányában kísérletekre hivatkozva kifejtette: a hatásos pszichoterápiák - így a kognitív terápia - a tanulási folyamatokon keresztül igenis képesek alaposan megváltoztatni az agysejtek közötti kapcsolatokat. "Az agyról mindinkább kiderül, hogy folyamatosan változó, alkalmazkodó szerv, nem pedig stabil struktúra, mint sokáig hitték" - mondja Szendi Gábor, aki megjelenés előtt álló Depresszióipar című könyvében tárgyalja e témát. Szerinte ahogy a negatív gondolatok által keltett rossz hangulatok évek vagy akár évtizedek során bejáratják az agyat, hasonlóképpen a pozitív észlelés is átállíthatja az elmét.

Az ebben rejlő tyúk-tojás problémát azonban - az agy hibás anyagcseréje kelt-e gondolati hibákat, vagy fordítva - még sem az orvosoknak, sem a lélekbúvároknak nem sikerült biztonsággal tisztázniuk. De nem is akarják: test és lélek folyamatosan hat egymásra - vélik a HVG által megkérdezett szakemberek. A lényeg a sikeres terápia - a legutóbbi amerikai kísérlet által sugallt eredmény mindenesetre biztató. A kognitív terápia hívei erre hivatkozva is állíthatják: a gyógymód nemcsak alternatívája a gyógyszeres kezelésnek, hanem ha sikeres, akkor az az előnye is megvan, hogy hosszú távon változtatja meg a beteg állapotát, míg a gyógyszeres kúra után megeshet, hogy a beteg visszaesik. "A sikert az mutatja, ha megváltozik a páciens élete: ha például menthetetlennek látszott a házassága, veszi a bátorságot a váláshoz, vagy boldog lesz az addig zűrösnek tűnő kapcsolatban" - illusztrálja a változást Szendi Gábor.

[forrás: mok.hu, 2005.06.13.]