A bőr napfényérzékenységét az egyéni adottságok határozzák meg. Az egyes bőrtípusok fénytűrését csak tapasztalati úton tudjuk közelítően behatárolni. A nyári első 30 perces napozást követően a legérzékenyebb bőr mindig leég és sohasem barnul le.

A II. típus is mindig leég, de néha le is barnul. Ebbe a csoportba az északi, szőke, fehér bőrű embertípusok tartoznak. A III., mediterrán típus néha leég, viszont mindig lebarnul.

A IV. típus sohasem ég le, de mindig lebarnul. Az V–VI. típusba az egészen sötét bőrű embercsoportok sorolhatók. Természetesen e besorolás is önkényes, hiszen csak egy alaptípust közelít meg.

Napsütés

Feltétlenül fontos, hogy a szünidő, az évi szabadság idején a családban senki se szenvedjen súlyos napégést. A megfelelő felkészüléssel és körültekintéssel elkerülhetjük azokat az égési károsodásokat, amiket akár véletlenül is elszenvedünk egy kellemes, napfényes környezetben.

A vízpartok közelében nagyobb a napsugárzás mértéke. A hazai körülmények mellett is leéghet a bőrünk, ám a tengerparton vagy a trópusokon még inkább veszélyforrás az erős napsugárzás.

A megfelelő faktorszámú fényvédő krém kiválasztása mellett leginkább a napsugárzás erősségére figyeljünk, és arra, hogy mennyi időt töltünk a napon. Ezt az egyébként is  érzékenyebb bőrű kisgyermekeknél a szülőknek kell figyelemmel kísérniük, és fokozottan ügyelniük kell bőrük fényvédelmére.

A napégést követően kb. 2–3 óra elteltével kezdetben bőrpír és enyhe melegség jelentkezik a megégett felszíneken. Nem mindegy, hogy mekkora a megégett bőr terjedelme. Nagy felszín égése során akár égési sérülésről is beszélhetünk. A tüzes, olykor fájdalmasan húzódó bőrt nyugtató és gyulladást csökkentő kenőcsökkel kenjük és ápoljuk. Fontos a folyadék pótlása és egy-egy kalciumtartalmú pezsgőtablettát is megitathatunk a beteggel. A másodfokú vagy nagyobb felszínt érintő égéssel keressük meg a szakorvost. A leégett bőrrel legalább két-három napig ne napozzunk ismét.

Fényérzékenység

A fényérzékenységnek több kiváltó okát ismerjük. Mindenekelőtt vannak veleszületett fényérzékenységgel járó betegségek, de bizonyos anyagcsere- és hormonális betegségek is kiválthatják. A kémiai anyagok, a kátrányok, festékek, bizonyos gyógyszerek, egyes növények levelei (zeller, pasztinák, diffenbachia stb.) is okozhatnak fényérzékenységet, főleg ha nedves, izzadt bőrfelszínnel napozunk.

Rovarcsípés

Nyáron gyakrabban fordulnak elő a különféle rovarcsípések. A szúnyogcsípések kellemetlenségeit a helyi gyulladáscsökkentő gél-ek,  spray-k hatásosan enyhítik. Az apró, szabad szemmel szinte alig észrevehető púpos szúnyogok csípései gyulladással járnak, és olykor befertőződhetnek, igen viszketnek. Főleg viharok előtt és a nedves, füves területeken gyakoriak.

A méh- és a darázscsípés komoly veszélyekkel járhat. A darázscsípésre érzékenyek jó, ha beszerzik azt az ampullát, amit beadva megmenekülhetnek az esetleges sokkos állapottól. A bögölycsípés könnyen vezethet másodlagos fertőzés kialakulásához. Főleg a kisgyermekeink bőrét vizsgáljuk meg az esti fürdést követően, hogy nincs-e rajtuk kullancs.

Szemölcs, gomba

Gyakori kellemetlenség, hogy a – főleg az érzékeny bőrű – kisgyermekek bőrén apró, szinte gombostűfejnyi vírusos göbcsék válnak láthatóvá. A talpakon szemölcsök keletkezhetnek, főleg az uszodák látogatását követően. Ne felejtsük el a közös fürdők használata, strandolás  után szárazra törölni az összefekvő testfelszíneket, különösen a láb 4–5. ujja közötti rést (legutoljára, és utána mossuk ki a törölközőt!) , ahol az igen ellenálló gombák telepedhetnek meg. Hasznos, ha a strandolás után mindig gondozzuk lábunkat, és a nyár folyamán szellős, könnyű lábbeliben járunk. Ezáltal a körmök gombásodását is elkerülhetjük.

Apró sérülések

A szabadon lévő testfelszín miatt nyáron szinte elkerülhetetlen felületes horzsolásokat, apró sérüléseket igyekezzünk gondosan fertőtleníteni és óvni egy esetleges további fertőzéstől. Fontos, hogy legyen környezetünkben fertőtlenítőszer és a seb ellátásához alkalmas kötszer is.

dr. Major Endre
bőrgyógyász