Aztán amikor rákérdezünk, mégis mennyi az a nagyon sok, nemegyszer kiderül, hogy a szülők nem is tudják pontosan, csak úgy "szemre, saccra" ítélték meg soknak. Esetleg még azt is hozzáfűzik, hogy "majd kiugrik a helyéből".

Nem ugrik ki, az biztos, ám ha attól tartunk, túl nagy a kicsi pulzusszáma, először is érdemes pontosan megmérni az érlüktetést (és ezzel a szívverések számát). Nem ördöngösség: legalkalmasabb helye a csukló, pontosabban annak tenyéri oldala, a hüvelykujjhoz közeli széle. Itt lehet tapintani egy arteria radialis nevű verőeret. Ha a csonthoz nyomjuk, többnyire azonnal megérezzük az érlüktetést az ujjbegyünk alatt. Másik kezünkön nézzük az eltelt időt. Az egy perc alatt összeszámolt ütésből jön ki a pulzusszám.

Vannak persze nehézségek. A nagy igyekezetben bizony az is előfordul, hogy a vizsgáló a saját szívverését, ujjbegyének érlüktetését érzi, nem pedig a páciensét. Ilyenkor nyilván ellenőrzésképp nem árt megmérni a saját csuklónkon is a pulzust. Ha azonos a korábban mérttel, sürgősen ismételjük meg a mérést - most már valóban a beteg kezén...

A kicsik pufók testén, a sok puhaság, bőr alatti zsírszövet alatt nem mindig egyszerű megtalálni az ütőeret. Legkönnyebb közvetlenül a mellkason, a szív felett tapintani a lüktetést. Ott a legerősebb. De ha kereshetünk bárhol verőeret a testen, a lábfejen, a belboka mögött, a csuklóhajlatban, a felkaron stb.

Ha viszont sikerül megtalálni a pulzust, nem biztos, hogy jól értékeljük. Pontosabban a normális értéket is kórosnak látjuk. Egy újszülöttnél - nyugalomban, amikor nem sír, nem kalimpál! - a normális pulzusszám 120 / perc; egy koraszülött babánál még annál is magasabb, 140-150 / percet is elérhet. Ez a szám csak nagyon lassan, évek alatt csökken a felnőttkori 60-80 / perc szintre.

Az sem mindegy, mikor mérjük: nyugalomban, vagy testi-lelki teher alatt (esetleg közvetlenül utána), amikor normálisan is szalad a pulzus. A futó ember szívverése normálisan 200-ra is emelkedhet - ugyanez nyugalomban nagyon is kóros.

Persze azért az is előfordul, hogy jól mértük meg, és valóban túl magas a pulzusszám. Nos, ilyenkor - irány az orvos: általában egy egyszerű EKG-vizsgálatból sok minden kiderül. Ha mégsem, úgy 24 órára egy walkman-hez hasonló kis műszert (ún. Holter-monitort) kötnek össze vezetékkel a mellkashoz ragasztott kis tappancsokhoz, amely 24 órán keresztül rögzíti az EKG-jeleket, majd utána számítógéphez kapcsolva kiértékeli a szív elektrofiziológiai jellemzőit. Szerencsére a súlyos ritmuszavar gyermekkorban ritka - gyakoribb az az eset, amikor rosszul mérjük vagy értékeljük a szívverést. Érdemes legalább ennyit tudni a pulzusról, hogy megkíméljük a gyermeket a felesleges vizsgálatoktól.

dr. Nemes János
gyermekkardiológus