A romló statisztikák ismeretében érthető, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) miért fordít annyi energiát a dohányzás visszaszorítására. Hosszú előkészítő munka után megszületett a "Dohányzás-ellenőrzési keretegyezmény". Ezt a dokumentumot több mint százhatvan ország - köztük Magyarország is - aláírta, parlamentje ratifikálta és idén februárban törvénybe is iktatták.

A keretegyezmény összehangolt intézkedéseket vár el a kormányoktól az egészségügy, a pénzügy, az oktatás, az igazságügy, de az ágazati irányítás szinte valamennyi területén. A multiszektoriális koordináció mellett pontosan meghatározza az orvosok feladatait is: például "hatékony programokat kell kidolgozni és megvalósítani a dohányzás abbahagyásának elősegítésére"; az egészségügyi intézményekben létre kell hozni a nikotinfüggőséggel kapcsolatos diagnosztikai, tanácsadási, megelőzési és kezelési programokat. Emellett szinkronba kell hozni és támogatni kell a dohányzás egészségkárosító hatásaival kapcsolatos kutatásokat.

Nyolc évvel rövidíti meg életét, aki dohányzik

Ebben az esztendőben a WHO különös figyelmet fordít arra, hogy az orvosi szakmák aktívan közreműködjenek a dohányzás visszaszorításában. A világszervezet ajánlása alapján az orvosok határozottabb szerepvállalása, szorosabb együttműködése a cél, és legalább ennyire fontosnak tartják országos szakmai fórumok megszervezését. Május 10-én először szerveztek Magyarországon olyan találkozót a dohányzás kérdéseiről, ahol valamennyi orvosi szakma képviseltette magát. Az Egészségügyi Minisztérium szervezésében lezajlott esemény eredményeképpen a szakmai kollégiumok közös nyilatkozat kiadását tervezik, és a fórumot ezentúl évente meg kívánják ismételni.

Magyarországon a felnőtt lakosság 35 - a férfiak 41, a nők 26 százaléka - dohányzik rendszeresen. Az érvényes népegészségügyi program kiemelt jelentőséget tulajdonít a dohányzás visszaszorításának. Ennek egyik útja a primer prevenció: elérni, hogy a fiatalok közül minél kevesebben szokjanak rá a cigarettára. Sajnos az utóbbi években ennek épp az ellenkezőjét tapasztaljuk, különösen a fiatal lányok és a nők körében. A másik lehetőség a már dohányzók leszokásának motiválása és támogatása. E téren már tapasztalható némi előrelépés.

Támogatott leszokás

Több mint 700 orvos - tüdőgyógyász, házi- és fogorvos, illetve sok más szakterület képviselője - vett részt akkreditált képzésen az elmúlt egy évben. Ilyen aktivitást korábban nem volt tapasztalható. Megszületett az a módszertani ajánlás, amely a leszokás támogatásának bizonyítékokon alapuló lehetőségeit írja le. Ez különösen fontos, mivel egyre gyakrabban találkozhatunk olyan módszerek, illetve rendelések hirdetéseivel, amelyek hatékonysága nem bizonyítható. Jó esély van arra, hogy az OEP végre finanszírozza a függőségben szenvedő dohányosok szervezett program keretében zajló, a módszertani ajánlásnak megfelelő leszokását. Az örvendetes fejlemények várhatóan növelik a szakemberek - elsősorban a tüdőgondozói hálózatban dolgozók - elszántságát. Jelenleg mintegy 90 tüdőgondozóban és további 10-15 rendelésen segítenek a leszokásban.

A tanácsadást és a támogatást 2006-tól remélhetőleg mind a 160 tüdőgondozóban (és további rendeléseken is) igénybe vehetik a páciensek. Ebben a hálózatban 2004-ben mintegy 4000 nikotinfüggő dohányos vett részt a leszokást támogató programban. A remények szerint ez a szám 2-3 éven belül három-négyszeresére nő. Az évi 15-20 ezer beteg nem túl sok, ha a hárommillió magyar dohányosra gondolunk. Ám ha alaposabban a számok mögé nézünk, azt látjuk, hogy a dohányosok több mint fele nem tekinthető nikotinfüggőnek, vagy függősége enyhének mondható. Ők minimális segítséggel, a háziorvos, valamilyen szakorvos, vagy akár a fogorvos segítségével is leszokhatnak. Nehezebb letenniük a cigarettát a függőknek, nekik szakember segítségére, valamilyen gyógyszerre vagy nikotinpótlásra van szükségük.

A döntően a tüdőgondozókban elérhető leszoktatási programok segítségével évente 1 százalékkal lehetne csökkenteni a dohányosok számát. Ne becsüljük le ezt a számot. Nem egy, hanem tízéves periódusban kell gondolkoznunk, és a szakellátás sikeressége mellett a minimális intervencióét is remélnünk kell. Mindezt figyelembe véve már reálisnak tűnhet az a célkitűzés, hogy 2010-re 30 százalék alá csökkenjen Magyarországon a dohányosok aránya. Ez a jelenleg dohányzók számának mintegy 20 százalékos csökkenését jelentené.

Pusztító füsthatások

Sir Richard Doll negyven éven keresztül követte harminckétezer brit orvos életútját. Megfigyelései alapján állíthatjuk, hogy a dohányzással összefüggő halálesetek többségét a daganatos és a kardiovaszkuláris betegségek okozzák. Közlését azóta korszerű patológiai, genetikai módszerekkel és ismételt epidemiológiai vizsgálatokkal is megerősítették. A kockázat összefügg a naponta elszívott cigaretta mennyiségével és a dohányzással töltött évek számával. Ezt fejezi ki az úgynevezett pack-year index (PY). Újabban inkább a dohányzás intenzitását tekintik rizikótényezőnek.

Szív- és érkárosító

Már egyetlen cigaretta elszívását követően is mérhető a koszorúér-átáramlás csökkenése: öt perccel a cigaretta elszívását követően 7 százalékkal kevesebb vér kerül a koronáriákba, amelyek ellenállása 21 százalékkal meg is emelkedik. A rendszeres dohányzás évek alatt koszorúér-szűkülethez és alacsonyabb koronária-átáramláshoz vezet.

Kimutatták, hogy a dohányosok inzulinérzékenysége csökken, vagyis a dohányzás az inzulinrezisztencia növelésével járul hozzá a szénhidrát-anyagcsere zavarához, a magas vérnyomáshoz. Az inzulinrezisztencia ugyanis nemcsak a diabétesz, a metabolikus szindróma, hanem a hipertónia, sőt a szívinfarktus kialakulásában is szerepet játszik. Jelenlegi ismereteink alapján feltételezhető, hogy a dohányzás érkárosító hatásainak hátterében az inzulinrezisztencia áll, s ezen a mechanizmuson keresztül jöhetnek létre az érelmeszesedéses elváltozások. Olyan egyéb, járulékos, de a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában szerepet játszó kóros elváltozást is a metabolikus szindróma tünetei közé sorolnak, mint a gyorsult véralvadást vagy a trombóziskészség fokozódását.

Hazánkban a cukorbetegek 30 százaléka - azaz 200 ezer ember - rendszeresen dohányzik, ehhez hozzá kell tennünk még mintegy 600 ezer embert, akiknek ugyan még nincs diabéteszük, de idővel legnagyobb részük cukorbeteggé válik. Ezzel összefüggően fatális kardiovaszkuláris betegségek fenyegetik őket, melyek progressziójában a dohányzás szintén szerepet játszik. Ha valaki naponta húsz szál cigarettát szív el, háromszor nagyobb az esélye a szívinfarktusra, míg ha rendszeresen napi 25 szálnál is többet szív, megötszörözi a kockázatot.

Megsokszorozódik a rizikó, ha valaki fiatalon, 15 éves kor előtt kezdte el a dohányzást. Ezeknél a dohányosoknál, ha naponta 25 cigarettánál többet szívnak, 45 éves kor alatt nem dohányzó kortársaikkal összevetve harmincszoros a szívinfarktus kockázata! A progressziót számos külső tényező - például a helytelen táplálkozás vagy az ülő életmód - is elősegíti, elsősorban az inzulinrezisztencia növelése útján. A nikotin és a dohányfüst káros anyagai, például a metilklorantrén, a benzpirén, a dimetil-benzil-antracén stb. kifejezetten érszűkítő hatásúak, sőt nagy részük az érfali citokróm P450 enzimcsoport aktiválása útján a simaizomsejtek, illetve az endotélsejtek osztódását is kiváltja, szűkítve-elzárva az erek lumenét. Ezekhez a folyamatokhoz társul - és a kardiovaszkuláris szövődmények kialakulási esélyét növeli - a dohányzás hatására megnövekvő trombocitaaggregáció-készség és a gyorsuló alvadás.

Daganatok - exponenciális növekedés

A daganatos halálozás szempontjából a dohányzás a legjelentősebb megelőzhető oki tényező. Az American Cancer Society's Cancer Prevention Study II (CPS-II), illetve az Egészségügyi Világszervezet és az annak keretében működő IARC (International Agency for Research on Cancer) rákhalálozási adatbázisa szerint 2000-ben 1,42 millió embert (1,18 millió férfit és 0,24 millió nőt) ölt meg dohányzás nyomán kialakult daganat. A betegség 625 000 esetben a fejlődő, és 795 000 esetben a fejlett, ipari országokban alakult ki.

A dohányzással kapcsolatos daganatok között körülbelül 60 százalékos gyakorisággal fordult elő tüdőrák, ezt követték az emésztőrendszer felső szakaszából és a légutakról kiinduló daganatok, körülbelül 20 százalékos előfordulással. Bármelyik régióját nézzük is a világnak, 2000-ben minden ötödik daganat okozta haláleset közül legalább egy kapcsolatban állt a dohányzással.

Hazánkban az elmúlt 20 évben a dohányzással és a vele gyakran együtt ható az alkohollal összefüggő daganatok okozta halálozás exponenciálisan növekedett. Az értékek mind a tüdő, mind a felső emésztőrendszeri és a légúti laphámrákok tekintetében 2-2,5-szerese volt az egykori szocialista országokénak.

A dohányzás okozta daganatok közös sajátsága, hogy a rákkeltő anyagoknak való sokéves kitettséget követően alakulnak ki. Részben gyors növekedésük, részben az egészségi állapotukkal kevésbé törődő dohányos emberek természetéből adódóan általában előrehaladott állapotban ismerjük fel őket. Kezelésük komoly infrasturktúrát, jól képzett szakembergárdát és drága gyógyszereket igényel, de a prognózis általában még így is rossz.

További probléma, hogy még a sikeresen kezelt esetek között is, különösen tüdő-, száj-, garat- és gégetumorok esetén évi 2-3 százalékos valószínűséggel alakul ki második primer tumor, legtöbbször a fenti régiókban és a nyelőcsőben.

Kézenfekvő lenne az összes ilyen daganat megelőzése a dohányzás megszüntetésével, illetve a veszélyeztetett populáció célzott szűrésével. Ez azonban egyelőre nem megoldott sem a fejlett, sem a fejlődő országokban. Az ok valószínűleg az, hogy számos hiányzó láncszem akad a dohányfüggőség és a rák kialakulási folyamata megértésében, amely nélkül nem lehet érdemben továbblépni még e nyilvánvaló eredetű daganatok megelőzésében és gyógyításában sem.

Légúti betegségek

A dohányzás a leggyakoribb oka a krónikus obstruktív tüdőbetegségnek (COPD), amelyet a légúti áramlás csaknem teljesen visszafordíthatatlan akadályozottsága jellemez. A dohányosok 15-20 százaléka biztosan ebben a betegségben fog szenvedni valamikor élete során. Megbízható előrejelzések szerint 2020-ra ez a betegség a harmadik helyen áll majd a halálokok között.

A betegség okáról és kialakulásának pontos mechanizmusáról keveset tudunk. A dohányzás egyértelműen felelőssé tehető, azonban a dohányosok csupán egyötöde szenved COPD-ben. A dohányzás a COPD-s betegek 90 százalékának kórtörténetében kimutatható. Az egyetlen hatékony megelőzési lehetőség a dohányzás elhagyása, és egyúttal ez az egyetlen olyan kezelési mód is, amely képes lassítani, esetleg megállítani a légzésfunkció folyamatos romlását. Az is nyilvánvaló, hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló terápiás eszköztár (hörgtágítók, gyulladáscsökkentők stb.) segítségével képesek vagyunk a tüneteket enyhíteni, az életminőséget javítani, a kiújulások számát csökkenteni, de néhány ritka kivételtől eltekintve nem tudjuk lassítani a betegség romlását vagy meghosszabbítani a várható élettartamot.

Az idült hörghurut a légutak megbetegedése, amely elsősorban a dohányzás útján tartósan és rendszeresen bejutó károsító anyagok hatására kialakuló gyulladás következménye. A cigarettafüstben található kémiai anyagok (elsősorban az ammónia, a ciánhidrogén, az aldehidek, a nitrogén-dioxid, az akrolein) különböző mechanizmusok révén okozzák a légutak és a tüdőszövet károsodását. A gyulladás hatására a légúti nyálkahártya megduzzad, megnő a mirigysejtek száma, és az általuk termelt légúti váladék mennyisége is, amely a normálishoz képest sűrűbbé, tapadósabbá, nehezebben kiüríthetővé válik.

A károsító anyagok görcsös összehúzódásra ingerlik a nyálkahártya alatti hörgőfali simaizomréteget, és ezek a reakciók együttesen a hörgőátmérő jelentős szűküléséhez, illetve a hörgők csatornáinak elzáródásához, azaz a betegség nevében is megjelenő obstrukcióhoz vezetnek. A nyálkahártya hámsejtjeinek felszínén található csillószőröcskék megbénulnak, majd elpusztulnak, így jelentősen romlik a tüdő öntisztulása. Az emiatt felszaporodó nyáktömeg kiváló táptalajt nyújt különböző baktériumok, vírusok megtapadásához és szaporodásához, ami tovább súlyosbíthatja a már meglévő gyulladást.

A légutak beszűkülésének legfontosabb következménye, hogy a levegő kiáramlása akadályozottá válik, a levegő bennreked, ami miatt a tüdő fokozatosan felfúvódik. Megjelennek a leggyakoribb következményes tünetek: a köhögés, a fokozott mennyiségű köpetürítés, a kezdetben terhelésre, majd nyugalomban is fellépő nehézlégzés.

A tüdőtágulat (emphysema) a léghólyagocskák falának, illetve a falhoz horgonyláncszerűen kapcsolódó rugalmas rostok pusztulásának következménye. Kialakulása és romlása ellen a leghatékonyabb megoldás a dohányzás teljes elhagyása. Ennek hiányában a legkorszerűbb gyógyszerek sem képesek tartósan és kielégítően uralni romlását.

Nem bizonyított, hogy a dohányfüstben lévő kémiai anyagok bármelyike oki tényező lenne az asztma kialakulásában. Az viszont igazolódott, hogy szerepe van a betegség progressziójában és a rohamok gyakoriságában. Dohányos szülők passzívan dohányzó gyermekeinél észleltek összefüggést a dohányfüst-expozíció és a panaszok között. Az is beigazolódott, hogy az asztma kezelésében használt egyes gyógyszerek hatását negatívan befolyásolja a dohányzás. Találtak összefüggést a dohányzás és a tüdőgyulladás kialakulásának gyakorisága között is. 250 000 amerikai veterán követéses epidemiológiai vizsgálata igazolta, hogy a tüdőgyulladás okozta halálozás 1,8-szeresére nőtt a dohányosok körében.

Egyéb kórképek

A dohányzás szerepet játszik egyéb kórok kialakulásában is. Ilyen például a Crohn-betegség. Epidemiológiai megfigyelések alapján a felnőtt Crohn-betegek több mint a fele dohányzik. Egy dohányosnak 50 százalékkal nagyobb az esélye, hogy megkapja ezt a betegséget, míg a húszas éveikben járó nőknek egyesek szerint négyszer, mások szerint tízszer nagyobb az esélyük ugyanerre.

[forrás: origo.hu, 2005.07.15.]