A hátrahajló méh csak nagyon ritkán okoz panaszt. Néha kétségtelenül megnehezíti a teherbe esést. Ennek az a magyarázata, hogy hátrahajló méh esetén a méhszáj – hanyatt fekvő helyzetben – a hüvelyben magasan (a hasfal felett) helyezkedik el, így a spermiumoknak hosszabb utat kell megtenniük ahhoz, hogy bejussanak a méhszájon keresztül a méhbe. Ilyenkor az orvosi tanács csodát tesz: arra kell figyelmeztetni a beteget, hogy aktus után kb. fél órára feküdjön hasra. Néhány hónapon belül a várt terhesség szinte mindig bekövetkezik.

A terhesség előrehaladásával a méh általában magától kiemelkedik hátrahajló helyzetéből. Elvétve előfordul, hogy ez nem következik be. Körülbelül a terhesség 12. és 14. hete között kell erre odafigyelni, mert a keresztcsont vájulatába beszoruló terhes méhben a magzat a nyomás miatt elhalhat. Ilyenkor ezt kézzel – nőgyógyászati vizsgálat során – a hüvely felől kiemelve kell megoldani.

Mióma (jóindulatú méhmegnagyobbodás) esetén a hátrahajló méh jóval korábban okoz panaszokat, mivel a méhtest nyomja a keresztcsontnál elhelyezkedő idegeket. Ha a nő már nem akar szülni, a megoldás a miómás méh eltávolítása.

Végezetül megemlítendő, hogy a hátrahajló – normális nagyságú – méh krónikus kismedencei fájdalmakat is okozhat. Ilyenkor a méh hátrahajlása műtéti úton (az elülső rögzítő szalagok hasfalhoz rögzítésével) megszüntethető.

[forrás: Galenus]