Nem létező betegségek gyógyítását finanszírozza a német egészségbiztosító. Teszi ezt annak ellenére, hogy anyagi nehézségei miatt egyre többet kénytelen lefaragni korábbi, gáláns szolgáltatásaiból.

A Moliere "kórrajzából" jól ismert "képzelt betegek", a hipochonderek szenvedéseinek a méltánylásáról van szó: megállapították a betegség pontos kritériumait, s aki ennek megfelel, annak a pszichoterápiás kezelését az egészségbiztosító támogatásban részesíti.

Az irodalmi példa is tanúbizonyság arra, hogy a kórkép régóta ismert, legfeljebb a megítélése változott. Kevés lélekgyógyász szakembertől eltekintve az orvostudomány, de a laikus társadalom is egészen a legutóbbi időkig lényegében tanácstalanul állt a klasszikus felfogás szerint "nem beteg" páciensek előtt. Azokról van szó, akik fáradhatatlanul ostromolják panaszaikkal egyik orvost a másik után. Ha ez az állapot egyszerű meggyőzéssel befolyásolhatatlan, fél évnél hosszabb ideig áll fenn, és ismételt, konziliáriusi vizsgálatok megerősítették, hogy valóban semmiféle testi betegség nincs a panaszok hátterében akkor minősül valódi hipochondriának. Ami önálló kórkép, a lelki élet súlyos zavara, olyan, amely a lélekgyógyász pszichológus vagy pszichiáter szakszerű beavatkozására szorul.

A németországi kórházakban a kétezres évek óta figyelik, azóta évente 700 körüli esetben állították fel ezt a diagnózist. Ám a háziorvosi praxisok tapasztalatai azt mutatják, hogy a pácienseknek legalább öt százaléka - minden huszadik! - ebbe a kategóriába sorolható. Az amerikai szakemberek idevonatkozó vizsgálatai szerint férfiak, nők nagyjából egyformán érintettek, a 20-45 év közötti, viszonylag jól képzett és jól szituált rétegből kerülnek ki.

Az, hogy az ilyen típusú lelki működési zavarok a figyelem homlokterébe kerültek, feltehetőleg nem csak a lelki életnek nagyobb szerepet tulajdonító szemléletváltásnak köszönhető. Jó okkal feltételezhetjük, hogy a kórkép gyakoribbá vált. Betudható ez a modern városi élet egyéb sajátosságai mellett, paradox módon, a lakosság széles körű tájékoztatásának is. A hagyományos és az elektronikus sajtóból válogatás nélkül zúdulnak a laikus közönségre a különféle betegségekre vonatkozó igaz és hamis információk, amelyekből - kellő kritika és tényleges ismeretek híján - bárki képes lehet önmagán elegendő számú betegségtünetet felfedezni. A tényleges gyógyítás első lépéseként arról kell meggyőzni a pácienst - s többnyire ez a legnehezebb feladat -, hogy az általa képzelt betegség helyett a hipochondriája szorul kezelésre. Hogy ezek után a lelki kezelés milyen módja: hipnózis, analízis, kognitív viselkedésterápia, önismereti tréning kerül bevetésre? - a beteg személyiségének és a terapeuta hajlamainak a függvénye. Gyógyulás esetén mindenesetre kettős a siker. Egyszerre szabadul meg a páciens egy képzelt (ezzel együtt nem kevés kínt, szenvedést okozó) testi és egy valóságos (a kapcsolatait, a társadalmi életét megmérgező) lelki betegségtől.

Cyberchondria

Neil Coulson, a University of Derby (USA) mentálhigiénés tanszékének tanára cyberchondriának nevezte el a vizsgálatai szerint rohamosan terjedő jelenséget, hogy a páciensek a világhálóról szerzett ismeretek alapján állítanak fel öndiagnózist. Az így felkeresett orvos, ha kétségbe vonja a páciens megállapításait, vagy vonakodik a kívánságait maradéktalanul teljesíteni - ismerve az amerikai gyakorlatot -, akár kínos jogi procedúráknak is szenvedő alanyává válhat. A kutató ezért szorgalmazza, hogy az egészségügyi honlapokat kötelezzék hozzáértő, felelősségteljes moderátorok (szaklektorok) alkalmazására, akik kommentárjaikkal hozzásegítik az érdeklődőket az információk kritikus értékeléséhez. Az orvosokat pedig arra bátorítja, hogy ha a hálón kártékony vagy hamis közléssel találkoznának, avatkozzanak közbe, tegyék meg az észrevételeiket.

[forrás: nol.hu, 2005.08.02.]