Nagyon nehéz fenntartani valakivel egy kényszerű kapcsolatot, ha érzelmileg nem szakadtunk el tőle teljesen és még tele vagyunk bánattal, keserűséggel, nemegyszer hatalmas dühvel, gyűlölettel. "Gyűlölöm a pillanatot is, amikor találkoztunk." "Átkozott a perc is, amikor megismertem." "Életem legnagyobb csapása ez az ember." "Milyen boldog is lehettem volna nélküle." "Mit vétettem, hogy a sors megvert ezzel a házassággal?" - hasonló mondatok tömkelege hangzik el a válást követően, nemegyszer hosszú évek múltán is.

A gyerekeket ezek a kijelentések - életkortól függetlenül - ijedt fájdalommal töltik el. Hiszen indirekt módon a szülő őket is elutasítja. Ha nem kerül össze ez a két ember, most ők sem lennének. Zavarba ejtő gondolat.

Sok gyerek úgy érzi, a szülők indulatából neki is jut, őt is gyűlölik, őt is elátkozzák, s apja/anyja annyira kétségbeesett, hogy ha csak a múltat érintően és egy villanásnyi időre is, de az ő létét is megkérdőjelezi. Ha tehetné, az idő egy régmúltba vesző távoli pillanatában lemondana róla.

A gyerekek fantáziálni kezdenek arról, vajon mi lenne, ha meg sem születtek volna, vajon ki léphetett volna apjuk/anyjuk helyébe, s akkor milyenek is lennének, s az az ember azonos lenne-e velük. Nem szükséges ecsetelni azt, hogy gyerekfejjel egy ilyen provokáció hatására azon morfondírozni, hogy milyen lenne, ha ő nem létezne és az jobb lenne-e a szüleinek, mennyire nem kívánatos hatásokat vált ki.

A gyerekek azzal is szembesülnek, hogy a rossz minden korábbi jót elsöpör. Eszükbe jutnak a "régi életükből" boldog pillanatok, egy gondtalan nyaralás, egy örömteli séta, szép ünnepek, nagy nevetések, közös játékok. S úgy tűnik, most ezek a semmibe foszlanak, hiszen szüleik úgy tesznek, mintha azok meg sem történtek volna. Egész korábbi életük átértékelődik. Tulajdonképpen saját történelmüket kellene átírniuk és az új forgatókönyvnek megfelelő színbe helyezniük. A gyerek aktuális következményként arra a tanulságra juthat, hogy puszta léte is olyanra emlékezteti aput/anyut, amit el szeretne felejteni. Bármit is tesz, nem képes annak fájdalmán enyhíteni.

Élettapasztalatként magával viszi, hogy a bánat olyan erővel bír, ami a korábbi örömöket megsemmisíti.

Feuer Mária
pszichopedagógus