A herék magzati életbeli vándorlása nem céltalan. Ahhoz, hogy optimálisan működjenek, számukra a testhőmérsékletnél néhány fokkal alacsonyabb "üzemi hőmérséklet" szükséges. Ezt a herezacskó speciális hőszabályozó rendszere biztosítja. Ezért okoz gondot, ha a herék a melegebb hasüregben maradnak: működésük károsodik, szerkezetük idővel elsorvad. Ha több évtizedig ott maradnak, bennük a daganatos elfajulás kockázata is valamivel magasabb lesz. Az esetek harmadában mindkét oldal érintett. Ha a kétoldali rejtettheréjűség nem kerül felismerésre időben, törvényszerűen kialakul a meddőség.

A legtöbb fejlődési rendellenesség abból adódik, hogy a here a fent említett vándorlási útvonalon elakad valahol: a hasüregben, a lágyékcsatorna felső részén, de az is előfordulhat, hogy nem a herezacskóba jut, hanem a bőr alatti kötőszöveti területre. Egyéves korig remélhetjük, hogy a here magától a helyére kerül, ezt követően azonban erre kicsi az esély. Ilyenkor már megkezdődnek azok a szöveti elváltozások, melyek a csökkent funkcióért felelősek, ezért a kezelést korán, az első év után meg kell kezdenünk.

Először pontosan meg kell határozni a here elhelyezkedését [ultrahanggal, mágneses rétegvizsgálattal (MR)]. Ezt követően a herét sebészi úton kell a herezacskóba juttatni, s ott rögzíteni kell. Manapság ezt már ún. laparoszkópos műtéti eljárással, tehát kis nyílásokon át optikai eszközök segítségével is el lehet végezni.

A rejtettheréjűség utánozza azt az állapotot, amikor a normálisan a herezacskóban elhelyezkedő herék egy fokozott izomreflex (a cremaster nevű izom nagyobb összehúzódása) következtében visszahúzódnak a lágyékcsatornába. Ez általában csak az újszülöttkor után jelentkezik, tehát születésnél még a helyükön tapinthatók a heregolyók. Ha a gyermek ellazul (például meleg vizes fürdőben), a herék maguktól a helyükre kerülnek. Ennek az állapotnak nincs kóros következménye, s nem is igényel beavatkozást.

dr. Dezsőfi Antal
gyermekgyógyász