Az érintés lehetőségét szabályozza a két ember közötti viszony, a társadalmi különbség, a nem, a kor, a kulturális szokások. Gyereket például nem csókolunk szájon, aggastyánt nem veregetünk vállon.

A csecsemőknek elsőrendű fontosságú a simogatás, az ölbe vétel, vagyis a bőrfelületek minél nagyobb kiterjedésű érintkezése. Ölelgetés, paskolgatás hatására sokszor megnyugszanak a babák.

A kellemes érést okozó testi érintés, mint például az ölelés vagy a simogatás, kifejezetten jótékony hatással van a kedélyállapotra, lecsillapítja a haragot, indulatot, oldja, enyhíti a belső feszültséget.

A kisgyerekek félelme is hamar elmúlik, ha megérintjük, átkaroljuk őket. Tapintási - és így feszültségcsökkentő - érzetet nyújt a kicsiknek az is, amikor a kezüket vagy különféle tárgyakat a szájukba veszik.

Beszélgetés közben lényeges, hogy az érintésnél éppen ki beszél és mit mond. Egy rossz ütemben tett érintés olyan mértékben megzavarhatja a másikat, hogy esetleg hosszabb időre jelentősen visszaesik a beszélgetés információtartalma, intimitása. A megfelelő időben és módon tett érintéssel pedig ennek ellenkezőjét válthatjuk ki.

Ha nem a ruhát, hanem közvetlenül a bőrfelületet érintjük, nem kívánt tapintásra a bőr keményebbé, ridegebbé, szinte visszautasítóvá válik. Az izmok megfeszülnek és a másik igyekszik eltávolodni tőlünk. Az sem mindegy, hogy milyen irányban simogatunk meg valakit, mert a szőrtüszők elmozdulása különféle érzetet kelt a bőrben. Ha például a kar, a láb stb. szőrzetét vagy a hajat annak fekvése irányában simogatják, az megnyugtató, relaxatív hatást kelt. Amennyiben a simogatás ellenkező irányban történik, az csiklandozást, sőt fájdalomérzetet is okozhat.

A felesleges és bizalmaskodó érintés mindig negatív hatással jár, mert azt jelzi, hogy nem tartjuk tiszteletben a másik ember személyiségét, ezenkívül erőszakosságunknak is tanújelét adjuk. A bőbeszédű és arrogáns emberek, ha észreveszik, hogy a másik már menne, megfogják annak karját vagy vállát, esetleg belekapaszkodnak kabátgombjába. Ezekre a kínos érintésekre határozott elhúzódással válaszolunk, arcunkon is látszik a visszatetszés, vagy gyors mozdulattal igyekszünk valósággal lerázni magunkról a ránk akaszkodott bizalmaskodó kezet.

Vannak olyan társasági tevékenységek, szórakozások, amelyeknek velejárója az érintés. Tánc közben a partnerek bizonyos szabályoknak megfelelően érintik meg egymást. Ha lesegítünk valakit egy járműről, átsegítünk egy pocsolyán vagy árkon, leszedünk egy hajszálat vagy szöszt a ruhájáról, meg kell, hogy érintsük. Hogy ezt megtehetjük-e vagy sem, azt a másik "odaadó" vagy elutasító mozdulatából egyértelműen megtudhatjuk.

Feuer Mária
pszichopedagógus