Richárd álszerénység nélkül elmondhatja magáról, hogy született hódító, egyénisége rabul ejt mindenkit: nőt, férfit, gyereket egyaránt. "Az igazság az, hogy rendkívül fárasztó a nap 24 órájában mindenkinek tetszeni, de nem tudok másként viselkedni. Megőrjít, ha valaki közönyös irántam" – vallja a fiatalember. Valóban, egy beszélgetés végén elbűvölőnek és szellemesnek látszik, olyannak, aki tudja, mit "játsszon el a repertoárjából", beszélgetőpartnere reakcióihoz igazodva. Extravertált a végtelenségig, elmehetne hősszerelmesnek, vagy akár a megnyerő figurának romantikus filmekbe. De a hétköznapokban nem fárasztó egy kissé "hivatásos hódítónak" lenni? Valószínűleg Richárd barátnője igennel válaszolt volna erre a kérdésre, amikor elhagyta, sőt megtoldotta volna azzal, hogy másokat is fáraszt. A szakítás előtt mindig akkor vitatkoztak össze, miután közös estét töltöttek a barátaikkal. A lány általában szemrehányást tett neki, hogy ilyenkor a magánszámát adja elő. A probléma az volt, hogy ha Richárd a háttérben próbált maradni, az volt a benyomása, hogy csalódást okoz másoknak.

A megfelelés igénye

Ágnes más húrokat penget: gyógyszerészetből doktorált ("papa erről álmodott"), bájos feleség, figyelmes meny és odaadó anya. 38 éves korára azonban rájött, hogy lassan feláldozza saját személyes kibontakozását annak oltárán, hogy megfeleljen a környezetének. "A harmadik gyermekem megszületését követő télen válságba kerültem. Úgy éreztem, sótlan vagyok, és nincs egyéniségem" – emlékezett a fiatalasszony.
Először stílust változtatott, majd nem volt hajlandó még egy nyarat az anyósánál tölteni. A családban ez a "lázadás" rosszallást váltott ki: azt mondták rá, hogy a negyvenes éveire válságba került, de majd minden rendbe fog jönni. És minthogy Ágnes nehezen viselte szerettei kritikáját, kompromisszumos megoldást választott: igyekezett továbbra is megfelelni nekik, de úgy, hogy magával is kissé jobban meg legyen elégedve.
"Mindenkinek szüksége van arra az érzésre, hogy szeretik, de legalábbis arra, hogy értékelik" – mondja a pszichoterapeuta. Mások elismerése és figyelme azokon a területeken is önbizalmat kölcsönöz, melyekre valaki saját maga is súlyt helyez. Az érdeklődésnek a jelei úgy hatnak az emberre, mint a jó üzemanyag egy autóra. Lendületet adnak. Egyeseknél az önigazolásnak a megnyilvánulásai felfedhetik az önértékelés zavarait vagy bizonytalanságát: az önértékelés összetettebb fogalom, mint az önbizalom.

Tetszési vágy

A tetszési vágy két, meglehetősen ellentmondásos jellemvonással magyarázható: az egyik a nárcizmus, a másik az érzelmi függőség. Hogy felhívják magukra a figyelmet, a nárcisztikus személyiségek nem haboznak ruhástul a vízbe ugrani. Biztosak karizmájukban és képességeikben, így kudarcaikat is tudják relativizálni. Mindig arra törekednek, hogy ők fejtsék ki véleményüket, ők beszéljenek mások előtt. Ugyanakkor magatartásukkal, gesztusaikkal képesek kinyilvánítani érdeklődésüket a beszélgetőpartnerük iránt. Egyszerre váltanak ki csodálatot, idegesítést és féltékenységet, de csak ritkán közönyt.
Általában véve a narcisztikus férfi vagy nő össze szokott tartani egy családi vagy szakmai csoportot. Reggel rendszerint csapzottan, és gyakran késve érkezik a munkahelyére. Nevetgél, és azt hangoztatja, milyen messziről jött. Mindig történik vele valami az utcán, a parkolóban vagy valamelyik járművön. Tudja, hogyan nagyítson fel agy hétköznapi eseményt úgy, az egész iroda az ő show-műsorát figyeli. Amikor szabadságon van, a kollégák unatkoznak.
Vannak, akik környezetük által befolyásolva arra törekednek, hogy a konfrontáció kerülésével szerettessék meg magukat. Félnek a szembenállástól, elutasítják azt. A nárcisztikusokkal ellentétben, kerülik az éles vélemény-nyilvánítást ("imádom", "utálom"...).

Teljes keveredés

Az alárendelt típusú egyéniségek egyetértenek mindenki véleményével, ami a demagógia veszélyével jár. Szeretnek minél kevesebb kockázatot vállalni, és a mások véleményét gyakran a sajátjuk elé helyezik. Mindig figyelve másokra általában nagy szimpátiát váltanak ki. A nárcisztikusok rendelkeznek azzal a szilárd önértékelési képességgel, ami az alárendeltekből hiányzik. A szakemberek számára őket elemezni sokkal nehezebb. Míg az erős nárcizmus ütőkártya egy közszereplő karrierjénél, addig számos író, művész, sőt még politikus is arat sikereket úgy, hogy elfogadtatja kételyeit és gyengeségeit. Az önértékelés összetett és változó jellegű, eltérő összetevőkből áll: önimádat (amely segíti elfogadtatni valakinek a korlátait), a saját magáról alkotott erősen pozitív kép és az önbizalom. Összességében ez egy "instabil egyensúlyt" alkot, főleg akkor, amikor az önigazolás szükségessége állandósul, és kényszerré válik. Eredetileg az olyan magatartás, mint például a beteges hazudozóké, a kívánatos hatás ellenkezőjét válthatja ki, azaz az elutasítást. A nőknél régóta emlegetik a minden áron való, beteges tetszeni vágyást, ami akár hisztériába is torkollhat. Ma már mindkét nemnél emlegetik ezt a hisztérikus állapotot. A pszichológus szerint persze vannak olyanok is, akik lemondanak arról, hogy tetsszenek másoknak, vagy hogy nekik tetsszen valaki. Miután idealizálták az emberi kapcsolatokat, nagy kiábrándultságot éreznek.

A gyermekkortól kezdve épített egyensúly

Ahol már a gyermekkortól építik a szilárd önértékelést, ott marad hely mások értékelésének is. A szülők fontos szerepet játszhatnak abban, hogy ne legyen a gyerek minden cselekedete érzelmi zsarolásnak kitéve. "Ha megeszed az ebédet, mama nagyon fog szeretni" vagy "ha jól felelsz az iskolában, papa más szemmel fog rád nézni". Bátorítani őket, időt szakítani a velük való beszélgetésre, hagyni álmodozni őket a szülők személyes vágyainak rájuk erőltetése nélkül: mind olyan magatartás, mely segíti a gyereket a saját magáról alkotott pozitív kép megfestésében. Megmutatva a gyereknek, amit elérhet, és bátorítva őt egy esetleges kudarc után az újrakezdésre, a szülők az önállóságot is kibontakoztathatják benne. Lassacskán tehát mindenki megtanulja, milyen önmagát értékelni, és azt elfogadtatni. A család biztatása gyermekkorban ("milyen aranyos"), később, fiatal korban a felé áramló szeretet, szerelem ("hogyan tudtam élni, mielőtt nem találkoztam veled") létfontosságú injekciót jelentenek. És ezek olyan tényezők, melyek kihatnak az egész életre.

[forrás: Galenus]