Az egyik esetben eleinte nagyszerűnek tűnő férfivel találkozott, akivel úgy érezte, szinte minden közös bennük. De egyszer csak abbamaradtak a telefonhívások, a találkozások. Később úgy hallotta, az illetőnek új, fiatal barátnője van. A másik eset csodálatos, romantikus történetnek indult. A férfi gyertyafényes vacsorákat rendezett neki az otthonában, szerelmes üzeneteket küldött, de végül azzal állt elő, hogy "nem románcot akar, hanem csak szexpartnert". Attól fogva a hölgyet már nem érdekelte.

A panaszkodó hölgynek már öt éve nincs komoly kapcsolata, és kezdi azt hinni, hogy bizonyára őbenne van a hiba, hogy "menetrendszerűen" megismétlődik vele a kiábrándulás keserű tapasztalata. Nemrég elment egy pszichológushoz, aki megállapította, hogy normális az érzelmi beállítottsága. Megkérte a barátait is, hogy mondják meg őszintén, hogy van-e valami, amit szerintük rosszul csinál. Ők azt felelték, szerintük nincs, csak nincs szerencséje, mert csupa hozzá nem illő férfival kerül össze.

A hölgy mégis elgondolkodott azon, hogy ezeknek a kudarcoknak a sorában az egyetlen állandó tényező ő volt – hiszen a férfiak mind különböző háttérrel rendelkeztek, más és más társadalmi csoportból és foglalkozási körből valók voltak. A találkozáskor pedig valamennyien értelmes fickónak tűntek neki. Mindig más körülmények között is jött össze velük, egy zsúfolt helyiségben történt egymásra nézésektől kezdve baráti társaságon, munkahelyi kapcsolaton, internetes párkeresésen át egészen addig, hogy egy régi barátból lett valaki a szeretője. Semmi nem volt előre kidolgozva.

Mi a csuda lehet a baj vele? Nagyon belefáradt már, hogy mindig egyedül marad. Őszinte vágya, hogy egy férfi kitartson mellette.

Egy pszichológus szakember megvizsgálta az esetét. Leszögezte, hogy ő is bizonytalan benne, mi lehet a baj, és nem sokkal tud többet mondani a szokásos "bölcsességeknél", melyeket a partnert kereső, egyedülálló embereknek szoktak mondani. Azaz, hogy ne csüggedjen, ne süllyedjen bele az önsajnálatba, van még férfi a világon az ő számára, tegye azt, amit szeret, járjon számára érdekes helyekre, és akkor találkoznia kell az igazival. Ezek azok a tanácsok, melyeket időtlen idők óta adnak a hasonló cipőben járó embereknek. És ami gyakran megesik, az az, hogy a régi bölcsességek egyetlen okból állják az idő próbáját – mert igazak.

Tehát: nem szabad elmerülni a bánatban, az elkeseredettségben – állítja a szakember –, hanem el kell járni otthonról, társaságba menni, és főként nem szabad mindent feladni. Erre azt válaszolhatná, hogy ezt már eddig is tudta. De azt talán nem, hogy könnyebb tenni a csüggedés ellen perspektivikus gondolkodással. "A szerelmi életem katasztrófák töretlen sorozata." – állítja magáról az említett hölgy, mielőtt megjelölne néhány viszonylag közös, komoly kiábrándító tényezőt, melytől minden egyedülálló és társat kereső ember szenved. Csökkenő érdeklődés, az érzelmek korai megváltozása, szexuális összeférhetetlenség. Ilyesmik történtek, melyek lehangolóak, de nem katasztrófák. Faképnél hagynak valakit az oltárnál, erőszakot alkalmaznak vele szemben, hurrikán tör ki – ezek az igazi katasztrófák.

Az egyetlen módja a randevúk okozta kiábrándultság orvoslásának – ne csodálkozzanak – a még több randevú. Továbbra is lehet köztük olyan, amelyik csalódást okoz, mégis az egyetlen út a megfelelő partner megtalálásához a találkozások folytatása. Ám nem lehet nekiindulni a folytatásnak keserűen, sértetten, reményvesztetten – ez a három érzelem elriasztja a másikat. Erőt kell vennie magán minden, hasonló problémával küzdő férfinak és nőnek annak érdekében, hogy ne legyen megkeseredett, a jó oldalát lássa a dolognak, még akkor is, ha egy új kapcsolat hirtelen rosszra fordul. Ami oda vezet, hogy észreveszi magán, betartja a bölcs tanácsot: "ne csüggedj!".

(Forrás: Galenus)
2005-09-01 14:04:50