A gyakran hangoztatott mondás szerint a szerelem vak. S ha tagadjuk is, hogy a megállapítás teljes mértékben igaz lenne, annyiban mindenképp helytálló, hogy elhomályosítja a látást. A szó szoros és átvitt értelmében is. Persze legfőképp a nőkét...

A gyengébb nem képviselői hamarabb szemet hunynak a fizikai hátrányok fölött, mint a férfiak. Ez utóbbiak ugyanis rendkívül fogékonyak a szépségre, a fizikai vonzerőre – főképp a szerelem kialakulását megelőző időszakban. Szerintük a társ szép arca, jó alakja, összességében kellemes külseje fokmérője lehet társadalmi sikereiknek, így a vonzó fizikai adottságok jelentős szerepet játszanak partnereik kiválasztásában.

Ezzel szemben a nők könnyedén képesek kijelenteni: náluk a férfi szépsége semmilyen sem döntő. Sokan még azt is bevallják, hogy félnének egy túlságosan vonzó férfival élni, mert az állandó aggodalmat okozna nekik. Így hát a nők számára sokkal fontosabb az intelligencia, a gyengédség, a figyelem, a társadalmi rang vagy épp a humor; a férfi fizikai adottságai pedig háttérbe szorulnak, illetve csak a róla alkotott harmonikus kép egy részét alkotják.

Változó jelentőség

A szépség érzékelése és jelentősége a szerelmi kapcsolatban az évek múlásával sokat változik. A szép arc, a vonzó külső mindenekelőtt a fiatal éveikben járó felnőttekre hat mindent elsöprő erővel. Ők azok, akik még alig vannak túl azon a koron, amikor a fizikai megjelenés csaknem kizárólagos eleme a szerelmi közeledésnek - vagy épp elutasításnak Minden emberi kapcsoltukban meghatározók a külső jegyek, válasszanak akár barátot, akár szerelmi partnert. A szépség gyakran mágikus erővel hat rájuk, és valóságos talizmánt jelent nekik az életben.

A férfiakat hosszú éveken át úgy vonzzák a szép nők, mint lepkét a fény. Azután az évek tapasztalata meggyőzi őket arról, hogy a szépségnek és a szerelemnek nincs feltétlenül köze egymáshoz. Ettől kezdve a nő személyisége legalább ugyanannyira fontossá válik, mint külseje. Egy idő után a férfiak nemcsak az esztétikumot figyelik. Ha pedig mégis, akkor nem ritkán csalódnak – mert a látszat néha tényleg csal...

Összegezve elmondható, hogy a párkapcsolat kiépítésekor a szépség motiváló erőként hat, de szerepe lényegesen meghatározóbb az ismerkedés kezdeti szakaszában, mint hosszú távon. Ha a szépség fontos is a csábításhoz, a kalandok számának növeléséhez, kevésbé szükséges egy hosszú időre szóló elkötelezettséghez. A három tényező pedig, amely később számít a párkapcsolat fennmaradásában: az egymás dolgaiban való részvétel, a kölcsönös vonzalom és szeretet, valamint a rendszeres és kielégítő szexuális élet. Amikor már felépült a kapcsolat – szemben az ezzel ellentétes, gyakori véleménnyel –, a szépség nem feltétlenül járul hozzá a vágy felkeltéséhez és táplálásához.

Az érzéki kisugárzás, a személyiség vonzereje szerencsére nem mindig engedelmeskedik a szépség diktátumának. Nagyban különbözik az élmény, hogy egy személyt szépnek találunk, attól a felfedezéstől, hogy vonz is minket. A tartós fizikai kötődés sok esetben inkább a másik illatának, bőrének, hangjának, egész lényének kérdése...

Nagyon személyes kritériumok

A mély vonzódások újjáélesztik bennünk a korábbiakhoz hasonló vágyakat. Ezért gyakran megtörténik, hogy az a benyomásunk: rendszeresen azonos alkatú személyekkel találkozunk szerelmi kapcsolataink során. Minek köszönhető ez a hasonlóság-érzés egy életen át?

Valószínűleg annak a ténynek, hogy többé-kevésbé az olyan személy vonz minket később is, amilyen első szerelmünk tárgya volt. Minden szerelmi választás gyökere a tudatalattiban rejlik – állítják a pszichológusok. Hiszen önkéntelenül is azokat a vonásokat keressük a kiválasztott személyben, amelyeket már korábban megszerettünk - másban. Ugyanakkor egyes szexuálpszichológusok szerint a szerelmi választások egyúttal ödipuszi jellegűek is. (A legendás ókori görög királyról elnevezett komplexus tudat alatti nemi vonzalmat jelent a másik nembeli szülő iránt, és ebből fakadó gyűlöletet az azonos nemű szülővel szemben – ez a freudizmus egyik lélektani fogalma). Az előbb említett, a szerelmi választásokkal összefüggő elképzelést talán nehéz elfogadni, de tény, hogy önkéntelenül is bizonyos speciális személyiségjegyeket keresünk szerelmünk tárgyában. És ezek a jegyek – attitűdök, arcformák, alkatok, jellegzetes tekintetek, hangszínek, mosolyok – gyakran a másik nembeli szülőnkre emlékeztetnek.

És mi a helyzet a külsejükben teljesen ellentétes párokkal: a magas férfi-alacsony nő, a kövér-sovány partnerek egymásra találásával? A pszichológusok szerint ezekben az esetekben is halványan felidéződik a tudattalan, az anya/apa iránti ösztönös vágy. Amikor pszichológiai vizsgálódások során a "kövér-sovány párosoknál" az iránt érdeklődtek, miért vonzódnak a vékony alkatú férfiak a teltebb nők iránt, a szakemberek arra jöttek rá, hogy tudat alatt a védelmet nyújtó, tápláló anya iránti vágy motiválja őket. Hasonlóképpen, a sovány nő erőteljesebb férfiak iránti vonzódásában az "erős, hatalmas" apa nyújtotta, ősi biztonság iránti vágy mutatkozik meg...

Amikor megszépít a kötődés

Természetesen a "kövér", "sovány", "szép" vagy "csúnya" jelzők nem ugyanazt jelentik mindenki számára. Vajon fizikailag olyannak látjuk a partnerünket, amilyen az valójában? Soha – erősítik meg a szakemberek. Azt a lényt, akihez érzelmileg kötődünk – legyen az a társunk, szülőnk vagy gyermekünk – egyszerre látjuk a maga valóságában és eközben elválaszthatatlanul attól, amilyennek szeretnénk látni. A szeretett személy értékelésekor mindig a fantázia és a valóság keveredéséről van szó. Egyesek, párkapcsolatban élve, még meg is szépülhetnek az évek során. (Persze az ellenkezője is megtörténhet.) Két olyan fél, akik külön-külön nem túlságosan vonzóak, átalakulhatnak egymás mellett, és olyan harmóniát áraszthatnak, amelytől mindketten szebbnek látszanak. A szerelem "vegyi laboratóriuma" átalakíthatja a felek vonásait, és a boldogságtól – így a szépségtől – sugárzókká teheti őket.

Általában a nagy érzelmekkel teli kapcsolatok, az erős kötődéssel járó találkozások gerjesztik a szépséget. Választottunk megszépíthet minket, de időnként úgy is érezhetjük, hogy csúnyává válunk mellette – a kapcsolat minőségétől függően. De csak a szerelemtől lehetünk szebbek!

Már egy-egy kellemes flört, futó találkozás az ellenkező nem egy olyan képviselőjével, aki szexuálisan vonzónak lát minket, ösztönzőleg hathat ránk, növeli önbizalmunkat, megelégedettségünket saját magunkkal. A szerelem a legmegszépítőbb tükör. Szeretni és szeretve lenni – a legbiztosabb recept ahhoz, hogy szépnek lássuk önmagunkat. Azonban ez csak a szerelemre igaz.

A hosszú, egyhangúvá váló szerelmi kapcsolatokban az egyik fél, aki "jobban szeret", gyakran elveszíti a tükröt, amelyben szépnek láthatta önmagát. A szeretet széppé tesz, a szeretet hiánya megcsúnyít. Hiszen, akit nem, vagy csak kevéssé szeretnek, akit már nem találnak mindenek felett vonzónak, magában kezdi keresni a hibát. Elveszíti önbizalmát, megkopik, a boldogság ragyogása megfakul arcán – és ezt a ragyogást, meglehet, már csak egy egész másik úton szerezheti vissza...

A szerelem gyógyír, testnek, léleknek, szellemnek egyaránt. Épp ezért nem szabad félnünk tőle. Lehet, hogy ma elveszítjük, de bizonyos, hogy egy idő múlva újra rátalálunk – ha képesek vagyunk nyitottak lenni az újra, és van bátorságunk hinni önmagunkban. Minden gondolatunk és érzésünk az arcunkra, a testünkre van írva – a boldogságra való képesség is. Ez a képesség pedig mindenek felett vonzó. Aki képes boldogságot, harmóniát sugározni (még ha éppen nincs is szerelmese), az vonzza leginkább magához a hőn áhított boldogságot, a szerelmet.

Rossz idők járnak? Fel a fejjel! Igyekezzünk örömünket lelni az életben, azokban a dolgokban, amik a jelenben is elérhetők a számunkra – és adjunk a szerelemnek egy esélyt...

[forrás: Galenus]