Mit tegyek?

Számolja a "te" szócskát!

Amikor kitör a veszekedés, mindig ugyanaz ismétlődik. "Te ezt csináltad", vagy "te azt nem tetted meg"... Ön már nem saját magára összpontosít, hanem a másikra, és természetesen annak hibáira. És nincs több odafigyelés, párbeszéd, sem pedig a másik megértése. Hagyja ezt abba, váltson stílust, beszéljen magáról, az érzéseiről. "Ez fáj nekem", "zaklatottnak érzem magam". Így kevesebb lesz a "te", és jobban fognak figyelni önre.

Tudni kell időben leállni...

Mindegyik fél hangosabban akar kiabálni, mint a másik, az idegek pattanásig feszülnek, a szomszédok kopognak a falon, és a gyerekek felébrednek? Önök már nem tudnak uralkodni magukon, tegyék le a fegyvert! És legközelebb, amikor érzik, hogy a vitájuk kezd elfajulni, hagyják abba a megfelelő időben. Így egyértelmű krízishelyzetet kerülhetnek el.

Nem kell minden családi szennyest kiteregetni...

Kerülje, hogy másokat is bevon a kettőjük vitájába: "Igaza van Kati barátnőmnek, te egy gátlástalan nőcsábász vagy", továbbá ne kritizálja a társa közeli rokonait, barátait sem: "ugyanolyan fukar vagy, mint az apád", vagy "akkor rúgsz be mindig, amikor azzal a szörnyű Pista barátoddal találkozol"... Semmi ilyen nem vezet célra, csak megsérti a másikat, és nem oldja meg a vitát.

Megőrizni az önkontrollt...

Kiabálni és dühöngeni, döngetni az ajtót vagy a falat, összetörni a tányérokat nem old meg semmit. Ellenkezőleg, amikor hagyja valaki, hogy eluralkodjanak rajta az indulatai, utána általában szégyelli magát amiatt, amit tett vagy mondott. Tehát az önkontroll egy kis győzelmet is jelent, amely visszaadja az önbizalmat és a büszkeséget. "Felrobbanni" készül? Lélegezzen jó mélyeket! Vegyen egy fürdőt, törjön fel tojásokat vagy sürgősen biciklizzen a szobakerékpárján! Másnap már nyugodtan tud beszélni a dologról. Így nem durcás gyereknek, hanem felnőttnek érezheti magát, igaz?

Amit nem szabad tenni

Mindenáron megoldásra törekedni

Egy régóta húzódó konfliktus nem fog varázsütésre megoldódni. A beszélgetéseknek nem kell feltétlenül megoldásba torkollniuk, hanem inkább egy olyan megállapodásba, miszerint "újra tárgyalják az ügyet". Sokkal érdemesebb lépésről lépésre a dolgok mélyére látni, mint azonnali változást várni, ami szinte lehetetlen.

Mindent összekeverni

Egy csekkfüzet miatt tört ki a vita, de már egymás önzése, nemtörődömsége, a számítógép iránti imádata van terítéken... Állj! Az lenne jó, ha egy vita csak egyetlen dologról szólna, hiszen nem lehet egyszerre minden konfliktust megoldani. A vitás pontokat összekeverve ön levezetheti ugyan a bosszúságát, de mégis csökkenteni kell a vita tárgyainak számát, mert az lavinává alakulhat, és a társa motiváció hiányában közömbössé válhat. Ugyanakkor figyelje meg önmagát. Ha azt veszi észre, hogy állandóan azt ismétli, "mindig" vagy "soha" – "mindig elfelejted ideadni a hitelkártyádat", vagy "soha nem lehet számítani rád" –, állj! Ön általánosítja a problémákat, ami nem célravezető.

Nekitámadni a másiknak

Ezt a magatartást kell önnek kritizálnia, nem pedig a társát, akinek nekirohan. Ne hozzon olyan értékítéleteket, mint "te csak magadra gondolsz" vagy "költekező vagy", hanem inkább fejezze ki magát úgy, hogy "engem zavar, hogy így viselkedsz" vagy "azt hiszem, talán át kellene gondolnod, mennyit költöttél"... Mindig egyes szám első személyben kezdje! Ezzel elkerülhető, hogy a társát megsértse. És hajlandó lesz önt végighallgatni...

Két tipikus eset

"Most rajta a sor, hogy még hangosabban kiabáljon"...

Sem ő, sem ön nem hajlandó "megadni magát", a hangnem egyre emelkedik. A szakemberek ezt "szimmetrikus fokozódásnak" hívják. Mit vár valójában ettől a vitától? Hallja egyáltalán, hogy mindketten kiabálnak? Vigyázat, egy hatástalan folyamatba keveredett, és a párharc közben olyan szörnyűségeket vágnak egymás fejéhez, amelyeket hideg fejjel bizonyára nem mondanának, és később szégyellik is.

Mi a teendő? Először is "lengetni kell a fehér zászlót", hogy fegyverszünetet kössenek. Hiszen világos, hogy most semmilyen problémára sem tudnak megoldást találni. Az ilyen haragos vita nagyon fárasztó. Sokkal célravezetőbb először bizonyos fokig megnyugodni, és csak utána folytatni.

Mint azt a párkapcsolatokkal foglalkozó pszichoterapeuták gyakran javasolják, a feleknek előzetesen egy "stop-szerződést" kellene kötniük. Ami azt jelenti, hogy amikor egy vita során az indulatok kezdenek elszabadulni, az egyik félnek indítványoznia kell a beszélgetés abbahagyását, szüneteltetését, amit a másiknak respektálnia kell. Az ilyen megállapodást természetesen hideg fejjel, nyugodt hangulatban kell kötni úgy, hogy szükség esetén rögtön végrehajtható legyen. Ez lenne tehát a teendő az elmérgesedett viták megelőzésére.

"Én sírok, kiabálok, ő meg behúzódik a házába, mint egy csiga"

Kétségtelen, hogy az ön társa azért választja ezt a megoldást, és azért marad néma, mert nem tudja, hogyan reagáljon erre az agresszióra. Érdekes lenne tudni, az ő szülei hogyan vitatkoztak... Bizonyára ugyanígy! Nincsenek meg a társának az eszközei ahhoz, hogy önnek megfelelően válaszoljon, vagy egyszerűen nem tudja a megoldást a problémára. A nők gyakran azt hiszik, hogy a férfiak meg tudnak oldani minden gondot, és ez kötelességük is, de ha mégsem megy nekik a dolog, azt a bennük lappangó rosszindulatnak tudják be...

Mit lehet tenni? Ön minél inkább dühöng, ő annál inkább visszavonul. Ez pedig nem vezet sehová. Tehát először nyugodjon meg, és próbálja megérteni, hogy az ön társa miért nem reagál a vádaskodásokra. Talán nehéz kifejezni az érzelmeit vagy szüksége van gondolkodási időre, esetleg sokkolva érzi magát. Ezért menjen oda hozzá, és nyugodt hangon kérdezze meg tőle, mi az oka annak, hogy nem válaszol semmire. "Hogyan hatott rád, hogy sírtam és kiabáltam?" vagy "Van valami akadálya annak, hogy válaszolj nekem?" A válasza valószínűleg jobban elvezet a probléma megoldásához.

[Forrás: Galenus]