Az
iskolában mindannyian megtanulunk írni - mégsem válik valamenynyiünkből író
vagy költő, de ez az alapja annak, hogy élvezni tudjunk egy szép verset. A mentálhigiéné
szabályait-fogásait is körülbelül ennyire kell elsajátítanunk. Szembe lehet
szállni a problémákkal csupán puszta akarattal? Igen is, meg nem is. Kétségtelen,
hogy a puszta akarat nem elegendő. De az is kétségtelen, hogy akarat nélkül
nem megy. Az akarat csak az első lépés, ezt követi a felkészülés, majd a szívós
munka, s csak lassan, fokozatosan a siker, az öröm érzése, hogy nehézségeinken
úrrá tudtunk lenni. A mentálhigiéné igen széles körű tevékenység, az élet minden
területén találkozunk vele. Nem csak a pszichológus vagy a pszichiáter végez(het)
mentálhigiénés munkát, hanem pl. annak az építésznek is van ilyen jellegű tevékenysége,
hatása, aki úgy tervez meg egy (köz)épületet, hogy az jól megközelíthető legyen,
s könnyű legyen benne eligazodni.
A munkarendnek, az időbeosztásnak, a munkacsoportok összeállításának
is vannak mentálhigiénés szempontjai és hatásai. Ha a sort teljessé akarnám
tenni, életünk minden területének eseményeit ideírhatnám, a naponta ismétlődőket
csakúgy, mint a ritkábbakat. A mentálhigiénés tevékenység két nagy csoportra
osztható: a kisebb-nagyobb közösségek, csoportok működésének alakítására, és
az egyének belső életének, kiegyensúlyozott- ságának kimunkálására.
Mi is az a mentálhigiéné?
Legegyszerűbben így lehetne magyarítani: lelki egészségvédelem.
A "mentálhigiéné" kifejezés minden olyan tevékenység megnevezésére szolgál,
melynek célja az egészséges lelki élet kialakulása és megtartása.
Mikor mondhatjuk lelki életünket egészségesnek? Akkor, ha ébredéstől
elalvásig - sőt álmainkban is -, és újévtől szilveszterig egyfolytában mosolygósak
vagyunk? Nem. Az élet nem folytonos örömünnep, hanem az öröm és bánat váltakozása,
olykor furcsa keveréke - tele buktatókkal, nehézségekkel. Örömünket sokszor
éppen az hozza meg, ha nehézségeinket legyőzzük, azokon úrrá tudunk lenni. A
lelki élet egészségének kialakulása és fennmaradása nem önmagától működő folyamat,
hanem nagyon sokrétű, összetett feladatsor, melyet tanulni, gyakorolni kell.
Sokan azt hiszik, ez olyan természetes, magától értetődő tevékenységünk, mint
például a légzés, és csak akkor kell törődni vele, ha akadozik, ha baj van.
Az emberiség történelme, s benne egy-egy ember története, akár a saját magunké
is, igen élénken rácáfol erre. De ha jobban belegondolunk, nincs is ebben semmi
csodálnivaló, hiszen az emberi lélek olyan bonyolult, érzékeny, titokzatos valami
- inkább az lenne meglepő, ha minden csak úgy magától sikeres lenne. Ennek a
sikernek a megalapozása a mentálhigiéné: egyrészt elmélet - tudomány -, amely
meghatározza a "mit" és a "hogyan"-t, másrészt gyakorlat, ami ezt a mindennapokban
megvalósítja.
dr. Füzéki Bálint
pszichiáter