Füles csacsi a pesszimista gondolkodó ideáltípusa. A hozzá hasonlóakkal nem könnyű együtt örülni. Hogyan segíthetünk a hát a megrögzött borúlátókon? Hogyan változtathatnak ők maguk kudarckerülő életfilozófiájukon?

Pesszimizmus ellen...

Vegyük komolyan aggályaikat és félelmeiket: nem szabad “örök károgóként" megbélyegezni azt, aki mindent sötéten lát. Csak akkor hozhatunk fel pesszimizmusa ellen hathatós ellenérveket, ha tudjuk, hogy miben gyökerezik.

Tudatosítsuk gondolkodásuk irreális elemeit: a pesszimisták hajlamosak rossz tapasztalataik általánosítására. (Nekem sohasem sikerül semmi...!)

A lehetséges rossz következményekre koncentrálnak, arra soha nem gondolnak, hogy valami jól is végződhet. Ez a gondolkodásmód persze nem tudatos. Érdemes tehát a borúlátás valószerűtlen pontjait kiemelni és megkérdőjelezni.

Aknázzuk ki a pozitív élményeiket: a pesszimista ember gondolkodását óvatosan, tapintatos célzásokkal saját pozitív élményeinek és sikereinek irányába kell terelni.

Gondolataiban ezáltal több helyet kapnak élete sikeres mozzanatai, újra átéli azokat és lassacskán képes lesz derűlátóbban szemlélni a jövőt.

Tereljük gondolkodásukat a jól végződő forgatókönyvek irányába.

Ha egy pesszimista embernek feltesszük azt a kérdést, hogy “Mi a lehető legrosszabb, ami veled megtörténhet?", akkor arra kényszerítjük, hogy gondolataiban eljátsszon a jövő negatív lehetőségeivel. Ilyenkor általában arra a következtetésre jut, hogy az általa elképzelt katasztrófa valójában nem is történhet meg.

Ezek után tanácsoljuk neki, hogy próbáljon a jövőről pozitív forgatókönyveket készíteni.

[forrás: Galenus]