Bár a betegség műtéti terápiája sem számban, s két centrumot kivéve módszerében sem veszi fel a versenyt a nyugat-európai országok gyakorlatával, a gyógyszeres terápiában használatos készítmények és kezelési elvek azonosak.

Mivel a daganatsejtek 80-85 százaléka érzékeny a tesztoszteron hormon megvonására, s további 10-15 százaléka hormonmentes környezetben beszünteti a működését, ezért a hazai terápiában – a nem műthető betegek esetében – zömmel az agyalapi mirigyet blokkoló, úgynevezett LHRH antagonisták és a tesztoszteron hatását a prosztatában blokkoló antiandrogén készítmények kombinációját alkalmazzák. Ez utóbbi csoportba tartozik a terápiás arzenál új darabja, melyet a betegségről tartott tájékoztatón mutattak be a sajtónak.

C. Hugginst és munkatársait 1966-ban Nobel-díjjal tüntették ki amiért bebizonyították, hogy a férfi nemi hormonoknak (az androgéneknek) mind az egészséges prosztata fejlődésében, mind a prosztatarák terápiájában fontos szerepe van, mivel e nemi hormonok termelési helyének kiiktatása (a herék eltávolítása) 70-80 százalékban javította az előrehaladott daganatos beteg életkilátásait. A gyógyszerkutatás mára már megteremtette a kémiai kasztráció lehetőségét, azaz gyógyszeres kezeléssel iktatják ki a nemi hormonok hatását.

Dr. Kovács Gábor, az Országos Gyógyintézeti Központ Urológiai és Andrológiai osztályának adjunktusa elmondta, a prosztatarák műtéti terápiájával szemben érzékelhető szakmai tartózkodás vélhetően oldódni fog a jövőben, a laparoszkópos műtéti technika hazai elterjedésével. Júniustól egyelőre két centrumban, a debreceni klinikán és a Szabolcs utcai intézményben végeznek teljes prosztata eltávolítást laparoszkópiás eljárással, élvezve a módszer minden előnyét: a gyorsabb gyógyulást, az alacsonyabb szövődménykockázatot, kevesebb vérzést és a nagyításban követhető, a hagyományostól eltérő szögben végzett beavatkozás miatti előnyösebb varrástechnikák lehetőségét.

Mint megtudtuk, a prosztatarák kialakulásának oka még nem ismert, számtalan tényező van azonban, amely kockázati tényezőként szerepelnek a betegség megjelenésében. Bizonyított kockázati tényező az életkor, mivel a betegség előfordulásának gyakorisága az életkor előrehaladtával nő, 75 év felett a magasabb. Ugyancsak bizonyított már, hogy a fekete lakosság esetében 80 százalékkal gyakoribb, mint a fehéreknél, az ázsiaiaknál pedig annál is alacsonyabb. AZ európai statisztikák szerint a skandináv országokban gyakoribb, mint a mediterrán térségekben.

Ez is arra utal, hogy a táplálkozásnak is lehet szerepe a kialakulásában, mivel Japánban az étkezés megváltozásával, a nyugati trendekhez közelítő táplálkozási szokások elterjedésével a prosztatarák előfordulásának gyakorisága is növekszik. A családi anamnézis is fontos tényező a kockázatok felmérésében, mivel úgy találták, hogy 30 százalékkal növeli a gyakoriságot, ha a családban már előfordult a betegség. Így az Egyesült Államokban, ahol 50 éves kortól kötelező a férfiak prosztatarák-szűrése, már 45 éves kortól hívják a családi halmozódás miatt veszélyeztetetteket.

A dülmirigyrák korai stádiumban tünetmentes, előrehaladott stádiumban a húgyúti elzáródás tüneteit okozhatja, áttétes stádiumban pedig általában a csontfájdalmak uralják a klinikai képet. Tünetek (azaz vérvizelés, fájdalmas vizeletürítés, vizeletelakadás) jelentkezésekor a betegség többnyire már előrehaladott stádiumban van, maradéktalanul nem gyógyítható meg.

A korai felismerésben, illetve a specifikus vizsgálatokat megindító gyanú felélesztésében hozott forradalmi megoldást a Prosztata Specifikus Antégén (PSA) felfedezése. Bármilyen szerkezeti eltérést okozó zavar, amely gátolja a prosztata termelte váladék kiürülését, megemeli ennek a fehérje természetű anyagnak a szintjét a vérben, így az eltérés kimutatható, mérhető.

Ebből is látható, hogy a PSA szint növekedése, kórosan magas értéke nem jelent feltétlenül prosztatarákot, a szervet érintő jóindulatú betegségek, sőt egyes vizsgálatok is megemelhetik az értéket. Ma már ezt a szűrésben alkalmazott eljárást számos egyéb, az eredményt finomító diagnosztikai lépés egészíti ki: a végbél felöli manuális vizsgálat a PSA-teszttel kiegészítve 60 százalékos, transzrektális ultrahangvizsgálattal tetézve 80 százalékos diagnosztikai értéket ad. Biztos diagnózist a mintavételt követő szövettani vizsgálat ad, amely nem pusztán a rák jelenlété, hanem típusát, kiterjedését és még számos, a terápia megválasztását befolyásoló tényező felderítésére is szolgál.

Mint megtudtuk, a PSA szűrés nem kötelező és nem is támogatott még Magyarországon, a vizsgálatot azonban készséggel elvégeztetik az urológiai szakrendelőkben, sőt a háziorvosi rendelőben prosztata panaszokkal jelentkezőknél vagy azoknál, akiknél a betegség gyanúja felmerül.

A betegség különféle stádiumának megfelelő kezelési formákat ma már egységes elvek szerint alkalmazzák Magyarországon. Ennek lényege, hogy amíg a daganat nem lépte túl a prosztata tokját (azaz gyógyítható stádiumban van), a beteget lehetőség szerint daganat mentesíteni kell, a daganatszövetet tartalmazó prosztata eltávolításával vagy besugárzásával. A 70 éven felüli beteg esetében élhet a szakma az "éber várakozás" lehetőségével, ha azt a betegség lassú, tünetmentes lefolyása lehetővé teszi. Ez természetesen szigorú orvosi és laboratóriumi megfigyelést jelent, s akkor következhet műtét,( ha a beteg arra alkalmas), amikor a daganat fejlődésnek indult.

Sajnos hazánkban egyelőre csak az esetek kevesebb mint 30 százalékát derítik fel korai stádiumban, a diagnózis idején a betegek 70 százalékánál már áttörte a prosztata tokját és/vagy a környező szövetekre is átterjedt, illetve távolabbi daganatáttétet adott a betegség. De még ebben a stádiumban is van lehetőség korszerű kezelésre, a daganat fejlődése lassítható, rövidebb-hosszabb ideig megállítható, mert a prosztatarák a megszelídíthető daganatok közé tartozik – mondta el Dr. Kovács Gábor.

[forrás: weborvos.hu, 2005.09.15.]