A bipoláris zavar kiváltó okai pontosan még nem ismertek, kialakulásában genetikai, környezeti és életvegytani tényezők játszanak szerepet. Az összes pszichiátriai betegség közül a bipoláris betegség rendelkezik a legkifejezettebb genetikai komponenssel. A betegek több mint 60 százalékánál a családban (elsőfokú rokonok) már fordult elő bipoláris betegség, ugyanakkor az egyes (depressziós, hipomániás vagy mániás, kevert stb.) epizódok kiváltásában stressz és hormonális változások, továbbá traumák és gyakran az alváshiány játszanak meghatározó szerepet.

Évezredeken átívelő Janus-maszk

A mániás depresszió kétarcú betegség. Janus maszkjának egyszer fekete, másszor csillogóan színes oldalát mutatja meg. Hegycsúcsok és szakadékok között nagyon nehéz a betegnek visszatérnie a hétköznapi életet jelentő arany ösvényre.

A mániás depresszió úgy kísérte végig az emberiség történetét, hogy a huszadik századig nem volt megfelelő gyógymódja, sőt még a felismerése sem volt lehetséges.

A gének sorsszerű ismétlődése révén sokszor olyan családokban fordult elő a kór, ahol gyakori volt a közeli rokonságba történő beházasodás, így például a brit uralkodócsalád, a Windsor-ház tagjai V. Károlytól kezdve (XV. század) Erzsébet királynőig (XIX. század) hordozták magukban súlyosabb-enyhébb formában e betegséget. Anglia királyai milliók felett uralkodtak, országuk és Európa sorsát számtalan esetben befolyásolta a betegség, amikor - az egyéni katasztrófán túlmutatva - egy földrész sorsára nyomta rá a bélyegét.

Az öngyilkosság kockázatát is magában hordozza

A fel nem ismert vagy kezeletlen eseteknek számos súlyos szövődménye és következménye lehet: családi konfliktusok, válás, másodlagos alkohol- és drogfogyasztás. A legtragikusabb következmény azonban az öngyilkosság, amelynek előfordulása hazánkban egyébként is sajnálatosan magas arányú.

Legalább minden tizedik bipoláris zavarban szenvedő beteg öngyilkosság következtében hal meg, de a közhiedelemmel ellentétben nem a súlyos depressziós időszakban, hanem főleg a mániás fázisról a depressziós fázisra történő váltáskor, vagy amikor a mánia és a depresszió tünetei együtt vannak jelen. A betegek 25-50 százaléka élete folyamán legalább egyszer megkísérli az öngyilkosságot!

Nehezen felállítható diagnózis

A bipoláris zavar tüneteinek jellege miatt számos esetben nehéz a diagnózis felállítása, ebből következően a megfelelő kezelési mód megtalálása. Akár nyolc év is eltelhet a betegség pontos felismeréséig. Ennek oka az, hogy a betegeket az esetek többségében depressziósként kezelik, csak a depresszív szakasz tüneteit enyhítik, miközben a mániás tünetek észrevétlenek és kezeletlenek maradnak.

A kezelést és a diagnózis meghatározását tovább nehezíti, hogy a depresszió után a mániás szakaszban a beteg feldobott, jól és gyógyultnak érzi magát. Abbahagyja a gyógyszerek szedését, a felülvizsgálatokra pedig csak akkor megy el, ha ismét depressziós szakaszt él át.

Bipoláris betegség - szakaszok típusai

A bipoláris zavar kúrája során négy hangulati fázist különböztetünk meg, melyek a következők:

• mániás szakasz - felfokozott hangulat és aktivitás
• hipománia - a mánia gyengébb változata: ebben a szakaszban egyes betegek jól érzik magukat, és ennek következtében abbahagyják kezelésüket, majd később újra visszaesnek
• major depresszió - a beteg szomorú és reménytelen
• kevert szakasz - egyidejűleg tartalmaz mániás és depressziós tüneteket is

A mániás szakasz tünetei:

• Áradó jókedv, túlzott optimizmus és önbizalom
• Csökkenő alvásszükséglet kimerültségérzet nélkül
• Túlzott beképzeltség
• Túlzott ingerlékenység és agresszív viselkedés
• Fokozott fizikai és mentális aktivitás
• Gyors beszédtempó, gyors eszmefuttatások, lobbanékonyság
• Gyenge ítélőképesség, könnyen megzavarható
• Vakmerőség, költekezés, gyors üzleti döntések, felelőtlen tervek, szexuális tolakodás

A depresszió tünetei:

• Szomorúság és megmagyarázhatatlan sírás
• Jelentős étvágy- és alvásváltozások
• Ingerlékenység, harag, nyugtalanság, agitáció, szorongás
• Mélységes pesszimizmus, közömbösség
• Reménytelenség, értéktelenség érzése
• Levertség, tartós letargia
• Bűntudat
• Koncentráció- és döntésképtelenség
• Képtelen örömét lelni korábbi érdeklődési köreiben, társadalmi visszavonulás
• Megmagyarázhatatlan fájdalmak
• A halál és az öngyilkossági kísérlet ismétlődő gondolata

A bipoláris zavar terápiájáról

A bipoláris betegség kezelésében kulcsfontosságú, hogy az érintett felismerje a betegség adott fázisát, illetve hogy együttműködjön a terápia során. Végső soron a cél a hangulatstabilizáció, azaz a hangulati egyensúly megteremtése és fenntartása. Az utóbbi időben hatalmas előrelépés történt a betegség kezelésében. A modern gyógyszerek és a pszichoterápia alkalmazásával a tünetek a legtöbb esetben hatékonyan kontrollálhatók.

Az olanzapine nevű hatóanyag új indikációjával kontrollálhatóvá válik a fázisok váltakozása, a visszaesések megelőzésével stabilizálható a beteg állapota, ami a normális életvitel megteremtésének alapja. Az új indikáció lehetővé teszi, hogy az olanzapine-t bipoláris zavar gyógykezelésére is alkalmazzák, amely helyreállítja a mániás beteg hangulatát, és egyformán hatásos a nem pszhichotikus és pszichotikus szintű mánia kezelésében.

Az új lehetőség egyszerű és kényelmes az érintettek számára, ellentétben a hagyományos, sok ellenőrző vizsgálatot igénylő hangulatstabilizálókkal. Mivel a kezelés sikere és hatékonysága nagyban függ a betegek hozzáállásától, ezért nagyon fontos az egyszerűen alkalmazható és jó mellékhatás profillal bíró terápia megválasztása.

A korszerű pszichiátriai kezelés sokoldalú tevékenység, mely a tünetek csillapításán túl arra törekszik arra törekszik, hogy a mentális zavarral küzdők kirekesztettsége enyhüljön, stigmatizációjuk feloldódjon.

Bipoláris zavarban szenvedő embertársaink állapota tehát javítható, panaszaik enyhíthetőek, illetve megszűntethetőek. Az ezzel a problémával küzdők sem mások, mint mi, és sikeresen reintegrálhatók a társadalomba.

[forrás: VM.komm Kommunikációs Iroda]