Idősek világnapja

2005-10-01 18:26:17    

Az ENSZ 1991-ben nyilvánította október elsejét az idősek világnapjának. Ma Magyarország népességének több, mint 20 százaléka betöltötte már 60. életévét, és a demográfiai előrejelzések szerint huszonöt év múlva a hatvan éven felüliek aránya akár 30 százalék fölé is emelkedhet.

A férfiak és a nők eltérő halandóságából adódóan a 60–79 évesek között még közel 40 százalék a férfiak aránya (az össznépességből még 45 százalék), a 80 éves és idősebb népességben már csak 30 százalék; a 27 ezer 90 éves és annál is idősebbek között már nem éri el a 25 százalékot.

Nem ismerjük pontosan, hogy az idős emberek mekkora hányada él fiatalokkal egy háztartásban avagy magányosan (ilyen ismereteket majd a jövő évi népszámlálás adataiból tudunk szerezni), de becslésre alkalmas kiindulópontnak tekinthető, hogy az 1996. évi mikrocenzus több mint 1 millió egyszemélyes háztartást regisztrált, másfelől 616 ezer olyan háztartást, amelyben csak öregkorú személy (vagy személyek) élt. Ezek az adatok csak hangsúlyozzák az időskorúak szociális ellátását szolgáló intézményrendszer fontosságát.

Figyeljünk az idősekre!

Mindannyiunk tágabb, vagy szűkebb környezetében élnek idősek. Irányítsuk figyelmünket most egy kicsit rájuk!

Az ENSZ, a magyar egészségügy és számos polgári szervezet a társadalom minden tagját, - köztük valamennyi idős embert arra szeretné ösztönözni, hogy megfelelő lépéseket tegyen egészségének és jólétének javítására, mind önmaga, mind pedig egész közössége tekintetében.

Melyek azok a jellegzetes élethelyzetek, amelyek meghatározók az idősek mindennapjaiban ?

Az időseknek szembe kell nézniük azzal, hogy csökken testi erejük, munkabíró képességük, elveszíthetik egyes képességeiket és gyakrabban betegszenek meg. Nem könnyű feltalálni magukat a gyengült teherbírás miatt megváltozott helyzetekben, vagy elfogadni egy eddig elismert szerepnek az elveszítését. Nem megy magától, hogy az ember teret adjon másoknak, sőt bátorítsa azt, aki utána jön, és erőszakosság nélkül ajánlja fel a tapasztalatait.

A fokozatosan kialakuló új élethelyzet szinte minden idős embert elgondolkodtat és megráz, mert felhívja a figyelmet az emberi korlátainak valóságára. Nem magától értetődő elfogadni mindezt, de nem is kell félnie senkinek az öregkor sötét és nyomasztó kilátásaitól. Nem kell elutasítani sem az időskort és egy mesterkélt fiatalságba menekülni.

Hogyan lehet tehát pozitívumként, értékként megélni ezt az életszakaszt?

Ennek a titkát a keleti népek már régóta ismerik, mert náluk az idősek nagy tiszteletnek örvendenek, hiszen az időskor számukra nem más, mint az egyensúly és a bölcsesség kora.

Az időskor egy nagyon fontos életszakasz, melyet felelősséggel kell megélni. Egy olyan időszak, amikor az kerül előtérbe, ami számít, és ami igazán értékes, nem pedig a látszat!

Arra, hogy valóban meg tudják látni az idősek ezeket az értékeket, egész életük során készülniük, nevelődniük kell. Hasonlít egy edzésre, melynek az eredményét nem lehet rögtönözni. A "szeretni-tudás" és a "veszíteni-tudás" művészete ez, melyet csak fokról fokra lehet elsajátítani. Olyan önnevelés és együttnevelődés ez, amely a személyek közötti kapcsolatokban valósul meg.

A történelemben mindig alapvető volt az idősek nevelő szerepe, - ez a mai kor számára is kiutat jelenthetne.

Fiatalok, idősek együtt, egymásért a világban

Sokszor - miközben a szülők a munkájuk miatt távol vannak, - a nagyszülők vigyáznak a gyerekekre. Eközben a nagyszülők és unokák között pozitív cinkosság jön létre, és egy mélyen nevelő hatású együttműködés. Kapcsolatukban a nagyszülő nem szabályokat mond, s nem tanításokat osztogat, hanem élettapasztalatát adja át.

Az idősek beszélnek a gyerekeknek a szenvedésről, a betegségről, illetve számtalan szófordulattal, rejtett módon a halálról. A gyermek számára ez nagyon fontos és alapvető, mivel az élet teljes valóságát ismeri meg.

A családban a nemzedékek közötti kapcsolatok nevelő hatását sajnos nem mindig használják ki. Egyrészt, mert a mai társadalom kulturális szokásai és gazdasági lehetőségei eltávolodni kényszerítik a gyerekeket és az időseket egymástól. Másrészt az időseket sem tudják mindig megtartani a családban, - főként ha nem is jó az egészségük. Tehát egy valódi gyermek-idős együttműködés nélkül a gyermek beéri egy olyan torz és lényegében negatív képpel, amelyet az uralkodó kulturális üzenetekből szűr le az idősekről. Ezt a helytelen képet csak egy hiteles és értékes, nemzedékek közötti kapcsolat tud kiigazítani, egyébként csak nő a generációk közötti szakadék.

Nemcsak a család, hanem az iskolai környezet is jelentős segítséget nyújthat az idősek és fiatalok közeledéséhez. meghívhatjuk például idős rokonunkat, hozzátartozónkat, ismerősünket egy-egy órára, hogy meséljenek a hagyományaikról, régi szokásokról, élettörténetükről, vagy mesterségükről, így az idősek ezzel is átadhatják kulturális örökségük kincseit.

A fiatalok és az öregek ha találkoznak, kölcsönösen segíthetik egymást emberségükben. Világszerte sok kezdeményezés is bizonyítja, hogy az idősek termékeny talajra találnak a fiatalokban bölcsességük és tapasztalataik átadására. A fiatalok pedig az idősek révén fedezik fel saját gyökereik gazdagságát. Általuk tanulják meg az életüket felelősségteljesen megtervezni. Általuk sajátítják el azt a képességet, hogy azt értékeljék, ami valóban értékes és el nem múlik.

[Forrás: Galenus]

Egészségügy és internet
Ön mire használja az internetet az egészségügyi ismeretszerzésben?

Impresszum   |    Médiaajánlat   |    Adatkezelési nyilatkozat

Copyright © Galenus Kiadó. Minden jog fenntartva!