A betegség kapcsán szólni kell a bizony nem túl kellemes kísérőjelenségeiről is.

A hüvelygyulladás legjellemzőbb tünete ugyanis a hüvelyi folyás, szakkifejezéssel a fluor. Ez a hüvelyváladék mennyiségének, színének és gyakran szagának a megváltozását is jelenti. Leggyakoribb az ún. fehér folyás. Habossá akkor válik, ha a fertőzésért gáztermelő kórokozó tehető felelőssé. A viszkető, égő érzés szintén gyakori panasz, míg a fájdalom a hüvely szegényes beidegzése miatt ritka. A fertőzések közül néhány a partnernél is panaszt okozhat.

A helyes diagnózis felállítását elsősorban a hüvely savasságának pH-mérése, továbbá a hüvelyhám szabad szemmel és kolposzkóppal (nagyítóval) történő megtekintése, valamint a hüvelyváladék-kenet mikroszkópos vizsgálata segíti.

A hüvelygyulladások osztályozása általában a kórokozók alapján történik. Így megkülönböztetünk baktériumok, Trichomonas, valamint gombák által okozott gyulladásokat. Ez a három fertőzésfajta teszi ki a hüvelygyulladások kb. 90%-át. (A maradékot vírusfertőzések, valamint allergiás és kémiai gyulladások adják.)

A bakteriális hüvelygyulladás szinte kizárólag már menstruáló, szexuális életet élőknél fordul elő. Oka a hüvely normális baktériumflórájának (Döderlein-féle Lactobacillusoknak) az eltűnése, és ezzel párhuzamosan a különböző kórokozó baktériumok elszaporodása. Ez a fertőzés a partnernél nem szokott panaszt okozni. Kialakulását a szexuális partnerek gyakori váltogatása, a méhen belüli fogamzásgátló eszköz, a dohányzás segíti elő. A fertőzés kialakulásának kedvez minden olyan hatás, amely a hüvely pH-ját lúgos irányba tolja (pl. a menstruáció, de a hüvelybe kerülő lúgos vegyhatású ondó is), illetve minden, ami elpusztítja a Lactobacillusokat (pl. egyéb okból adott antibiotikumkezelés).

A bakteriális hüvelygyulladás jellegzetes tünete a jellegzetes szagú, nagyobb mennyiségű fehéres-szürkés váladék. A viszketés, égés, fájdalom kevésbé jellemző. Kezelésében olyan helyileg ható, illetve szájon át szedhető gyógyszerek alkalmazása elterjedt, amelyek nem pusztítják el a "hasznos" Lactobacillusokat, viszont hatékonyak a kórokozó baktériumok ellen. Makacs vagy visszatérő esetekben célszerű egyidejűleg a partnert is kezelni.

A Trichomonas vaginalis nevű egysejtű okozta gyulladás jellegzetes tünete a bő, habos, zöldessárga színű, kellemetlen szagú folyás. Néha csak a kellemetlen szag az egyetlen jele, ritkán azonban viszketés, égő érzés és fájdalom is kísérheti. Gyakran oka a fertőzés hólyaghurutnak is, melyre a gyakori, fájdalmas vizelés jellemző. Kezelésére kúraszerűen, illetve lökésterápiában, a partner kötelező kezelésével párhuzamosan metronidazol használandó.

A gombák okozta hüvelygyulladások kb. 80%-ában a Candida albicans nevu gombafaj a bűnös. A közhiedelemmel ellentétben nemcsak a külvilágból eredő (uszoda, WC), hanem belső fertőzés is gyakran eze ta betegséghez. A végbélben és a hüvelyben kis számban egyébként is megtalálható gombák elszaporodhatnak a széles spektrumú antibiotikum- vagy szteroidkezelés, a szénhidrát-anyagcsere felborulása, az immunológiai ellenállás csökkenése következtében, és klinikai tünetekkel járó fertőzést okoznak.

A fertőzés kínzó tüneteket eredményez és gyakran kiújul. Jellegzetessége akut esetben a fehér, túros-csapadékos, visszatérő esetben viszont az inkább bő, tejszerű folyás, kellemetlen szag nélkül. Igen jellemző az erős viszketés és égő érzés.

Az akut fertőzésben a helyi kezelés (hüvelykúpok, krémek) játszik vezető szerepet. Visszatérő, illetve súlyosabb fertőzés esetén szisztémás terápia javasolt. A partner kezelése még annak panaszmentessége esetén is ajánlható.

dr. Bárány János
szülész-nőgyógyász