Az UNESCO által nyilvánosságra hozott tanulmány szerint a gyermekek több mint fele stresszhatások nyomása alatt nő fel. Ennek pedig hosszú távon igen káros következményei jelentkezhetnek; a bántalmazás, vagy például valamelyik szülő elvesztése később a felnőttévek során memóriazavarokat okozhat.

A gyermekkorban elszenvedett stressz hatására problémák léphetnek fel a hippocampus jel-átvivő rendszerében - az agynak azon régiójában, mely többek között a tanulásért és az emlékezésért is felelős. A korai stresszhatás későbbi következménye, hogy az illetőnek a harmincas-negyvenes éveibe érve olyan zavarok jelentkezhetnek a kognitív képességeiben, melyek alapesetben csak később, idős korban szoktak előfordulni - vélekednek a University of California kutatói, többek közt állatkísérleteikre alapozva állításukat.

A tudósok kísérleti patkányokat mesterséges stresszhelyzetbe hozták, oly módon, hogy az anyapatkány és újszülött kicsinyei számára elengedhetetlenül fontos patkányfészek építéséhez szükséges anyag mennyiségét korlátozták. Első pillantásra a felnövekvő rágcsálók jól tűrték a stresszt, ugyanakkor életük delelőjén feltűnően "hatalmas lyukak kezdtek tátongani" memóriájukban. A probléma a kor előrehaladtával egyre súlyosabbá vált, egyre nagyobb lett az eltérés a stresszelt patkányok és azon rágcsáló-egyedek memória-képességei között, melyek néhány hetes kölyökkorukban nem gyűjtöttek hasonló negatív tapasztalatot.

Az állatkísérletek szerint jelentős zavarok keletkeztek a rágcsálók agyában az elektromos sejtaktivitás területén. Valószínű, hogy az emberek esetében is hasonló összefüggés állhat fenn a korai stresszhatás és a későbbi memóriazavar között, ennek alátámasztására azonban eddig még nem állnak adatok rendelkezésre.

[forrás: Galenus]