A férfias, "macho" önkép fenntartásának kényszere és a saját maga iránti felelősségérzet hiánya miatt az "erősebb nem" képviselői közül sokan fölösleges, túlzott diszkrécióval kezelik egészségüket, és hajlamosak arra, hogy lekicsinyelje azzal összefüggő, valós problémáikat. Kezdődő kopaszodás, túlságosan is nyilvánvaló szerelmi problémák, álmatlanság, szexuális zavarok... Semmit sem szabad félvállról venni, ami már nem tökéletes, megváltozott az évek során, hiszen mindenkire rátörnek a korral és a túlhajszolt életmóddal járó gondok - a leggyakrabban azonban van megoldás, csak rájuk kell bukkanni!

Ugyanakkor ezekkel a "férfibajokkal" összefüggésben nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a női egyenjogúság alapvetően helyes eszményének káros "mellékhatásai" is vannak. Ma már szerencsére nem ritkaság a női vezető, vagy a túlterhelt, felelős munkakörben dolgozó beosztott, ami viszont azzal jár, hogy az alább felsorolt tünetek és panaszok sok hölgyet is érintenek.

Amire a férfiaknak figyelniük kell

Elsődleges jelentőségű, hogy a férfiak törődjenek azzal, amire nincs idejük: a külsejükkel. Rendszerint a kissé időseb korosztály tagjai vélik úgy, hogy nem fontos a márkás öltöny, a kellemes arcvíz vagy dezodor, a divatosra vágott haj - úgyis az számít, amit "produkálnak" a munkahelyen vagy esetleg otthon, az ágyban. Pedig ebben nagyot tévednek: mindkét esetben törődniük kell megjelenésükkel, ápoltságukkal. Persze azt sem bánnák, ha elmúlna az örökös fáradtság vagy a hátfájás, azaz nem hajtanák magukat annyira, hogy a sok munka fizikai állapotuk rovására menjen - és pihentebb állapotuk bizonyosan meglátszana a külsejükön is. Az ilyen jellegű problémákkal küszködő férfiaknak nagyon is javasolható, hogy mielőtt méregdrága szépítőszereket, pirulákat vásárolnának a bajok orvoslására, próbálkozzanak a legbiztosabb és mindenféle mellékhatások nélküli, hagyományos gyógymódokkal: a jobb időbeosztással, a rendszeres testmozgással és a kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozással! Lehet azonban, hogy a dolog nem oldható meg ilyen egyszerűen, mert egész életfelfogásukon, életvitelükön is változtatniuk kell.

Amikor a munka lesz az egyetlen társ

Fáradtság, kedvetlenség, önbizalomhiány... Reggelenként nem igazán kívánkozik fölkelni és munkába menni, sőt, ha teljesen őszinte akarna lenni, akkor bevallaná, hogy látni sem bírja már az egész irodát - sok férfi tapasztalja ezt az érzést nap nap után. Legfőképpen talán azért, mert olyan munkamániások közé tartozik, akik kiégtek, akiket felfalt a mindennapi robot, a hajtás. "

"Workaholic" - munka-alkoholista - mondja az ilyen emberre az angol, németül pedig "arbeitssüchtig" - munkafüggő - a neve, mely elnevezések jól mutatják, hogy egyfajta személyiségváltozásról, szinte szenvedélybetegségről van szó. Mi a megoldás ilyen esetben, hogyan lehet visszaterelni a dolgokat a helyes mederbe?

Először egy amerikai pszichoanalitikus, Herbert J. Freudenberger használta a "burn-out", a kiégés fogalmát. 1980-ban megjelent könyvében leírta a túlzott munka, hajtás következtében fellépő elhasználódás jelenségét, melyet - szemléletes módon - "belső tűzvészhez" hasonlított. Ahogyan egy épület, amelyben tűz pusztít, kívülről még épnek tűnhet, ugyanúgy a munkájuk áldozataivá vált emberek is egészségeseknek látszanak külsőleg, belülről, lelkileg azonban már felemésztette őket a robot, a hajtás.

A fokozott feszültség legtöbbször abból ered, és a testi-lelki elhasználódást is az okozza, hogy a munkamániás ember irreális célokat tűz ki maga elé, vagy megoldhatatlan feladatokkal próbál megbirkózni. A kiégés gyakran egyik pillanatról a másikra következik be, bár természetesen hosszabb folyamat eredményéről van szó, amikor az állandó feszültség már hónapok, évek óta fennállt.

Senki sincs biztonságban

Az említett "betegség" tulajdonképpen mindenkit elérhet. Gondoljuk csak meg: a munkahelyi nyomás, teljesítménykényszer egyre erősebb lesz, az elvárások nőnek, az a veszély pedig, hogy ha valaki nem elég jól (a főnöknek nem tetszően) dolgozik, egyszeriben az utcára kerülhet, nagyon is valóságos. Vannak személyiségjegyek, amelyek arra utalnak, hogy egyes emberek kimondottan hajlamosak "kiégni". Ilyen a szorongásos alkat, a túlzott szakmai lelkiismeretességgel rendelkező és a tökéletességre törekvő személyiség, vagy az olyan ember, aki folyton másoknak akar megfelelni, ugyanakkor csak önmagában bízik, és képtelen arra, hogy megossza feladatait másokkal. Tapasztalatok szerint egyes egészségügyi szakmák, a vállalkozások különböző területei vagy például az oktatás kiemelten veszélyesek ebből a szempontból.

A fáradtságtól a közömbösségig

A kiégettségnek számos jele, tünete van. Az első és egyben legkönnyebben észrevehető az állandó fáradtság, melyet lelki "kifacsartság", levertség, teljes kedvetlenség kísér. Az önbizalom, önértékelés csökken, az ember alkalmatlannak érzi magát feladatainak ellátására. Figyelni kell azonban például arra is, ha valaki túlérzékennyé, ingerlékennyé válik. Lelki eredetű testi panaszok léphetnek fel, például fej- vagy hátfájás. Van, aki egyre gyakrabban kénytelen abbahagyni a munkát... Ha pedig a körülmények nem változnak, az út végén a depresszió vár rá.

Hogyan lehet eldönteni, hogy valaki egyszerűen csak fáradt, vagy tényleg a kiégettség állapotába került? Ha az alábbi tünetek közül több is fennáll - esetleg már hosszabb idő óta -, akkor okkal gondolhatunk a súlyosabbik lehetőségre:

•  Az indokolhatónál könnyebben elfárad, és gyakran nehezére esik reggel kikelni az ágyból.
•  Bár egyre többet dolgozik, az eredmény inkább csökken.
•  Úgy érzi, hogy fáradozását nem ismerik el.
•  Kiábrándult, csalódott.
•  Néha elfelejt találkozókat.
•  Ingerlékennyé válik.
•  Egyre ritkábban van együtt családjával és barátaival.

Meg kell jegyezni, hogy a kiégettség, mint "betegség" egyénenként változó formában jelentkezhet, nem találjuk meg okvetlenül mindenkinél valamennyi tünetét, és hosszú az út a kimerültségtől a teljes közönyig

Mi lehet a kiút?

Amikor egy hasonló tünetekkel rendelkező ember, bármely szakmában, bizonyíthatóan a túlfeszített munka áldozatává vált, gyakran csak külső segítséggel, megfelelő terápiával tud kikerülni ebből a helyzetből. A gyógyuláshoz mindenképpen szüksége van arra, hogy visszataláljon önmagához, átgondolja, újraértelmezze szakmai vagy magánéleti ambícióit, és vegye figyelembe saját korlátait.

[Forrás: Galenus]