- Hol, milyen szerepekben találkozhatnak önnel a nézők? Tartogat-e valamilyen meglepetést a közönségnek?

- A Madách Színházban négy előadásban is főszerepet játszom, illetve két olyan darab is műsoron van a Játékszínben, amiben szintén szerepelek - már ami a színházat illeti. Hetente vesszük fel a Heti Hetes adását, illetve havonta egyszer - szintén az RTL Klubban - találkozhatnak velem a nézők a Gálvölgyi-show-ban.
Március 25-én jelenik meg a könyvem, a "Szeretem a focit", amit én magam írtam, és Krenner István karikatúrái illusztrálják - azt hiszem, rég jelent meg olyan könyv, amiben így kiegészíti egymást a szöveg és a karikatúra. Ennek azért is örülök, mivel kiváltképp szeretem a karikatúrákat meg a Krennert... A "szeretem a focit" gyakorlatilag két év "termése" - naplószerűen követi az elmúlt időszak eseményeit. Szóval ez egy teljesen jópofa és fogyasztható könyv lesz.

- Miért ezt a címet választotta? Ha a kutyákat vagy a bohócokat említette volna, érteném. De pont a focit?

- Ez a "bemondás" még a Heti Hetesben született "anno anno", a műsor legelején, ami afféle "kétfenekű" viccelődés volt annak idején.
A mondatnak olyan sikere lett, hogy azután kancsó-, bögre-, trikófelirat is lett belőle, sőt kaptam olyan fényképet Szlovákiából, ahol a stadionban ez olvasható: "Szeretem a focit", aláírás: Gálvölgyi. Ezért gondoltam, hogy ez olyan aktualitással bíró mondat, ami hozzám köthető...

- Nemsokára új magyar filmet láthatnak a mozibajárók, amiben ön játssza az egyik főszerepet. Elmondaná, miről szól?

- Oláh. J. Gábor Rap, revü, Rómeóját áprilistól tűzik műsorukra a hazai mozik. A film egy napjainkban játszódó Rómeó és Júlia-történet, egy roma fiú és egy kínai lány szerelméről szól, illetve a hétköznapokról, amiben élünk, no és ebben a filmben alakítok én egy Dodi bácsi nevű nyolcadik kerületi bandafőnököt.

- Sokat dolgozik, sokféle munkája van, de ezeket az öntől megszokott komoly színvonalon ellátni igencsak sok energiát felemésztő feladat lehet. Jut-e ideje kikapcsolódni, feltöltődni két munka között?

- Valóban sokat dolgozom, de ez azért nem úgy fest, hogy reggel felkelek, és azután estig nincs is megállás. Legalábbis igyekszem úgy szervezni az életemet. Amikor valamin dolgozom, akkor ha lehet, kizárólag csak azt csinálom, tehát ha próbálok, akkor nem forgatok, viszont ha forgatok, akkor igyekszem kizárólag erre koncentrálni. Persze van, amikor összecsúsznak a dolgok. A gőzt nagyon szeretem, így ha csak tehetem, reggelente mindig elmegyek a Lukács-uszodába. Délután rendszerint lefekszem fél, egy órára, ezt a sziesztát viszont mindig igyekszem magamnak kiszorítani az időmből. Azután este pedig: színház. Így működik a dolog.

- Sikerül-e megőriznie az egészségét? Van-e valamilyen praktika, amivel távol tartja magától a betegségeket?

- Reggelente mindig kapok a nejemtől valamilyen vitamintablettát: abban hiszünk, hogy ez megóv. Általában meg szokott... Ámbár én mindig azt mondom, hogy járványok idején a föld kerekén nincs a színésznél jobban veszélyeztetett ember - hiszen ha a színész kiáll a színpadra, ahol ugye, nyolcszáz ember köhögheti le, akkor ki van téve annak, hogy - bármennyire is próbál egészségesen élni - valamilyen fertőzést összeszed. Ettől persze a színész mindig retteg, mert ő viszont betegen, köhögve nem állhat ki a színpadra... Régebben az ember igyekezett hős lenni, és akár lázasan is játszani. Mára rájöttem, hogy ilyenkor ágyba kell feküdni, más megoldás nincs.

- Ha beteg, ha orvosságra, patikaszerre van szüksége, kér-e tanácsot gyógyszerészétől, vagy inkább saját maga választja ki gyógyszereit?

- Ha lenne patikusom, biztosan kérnék tőle tanácsot. De igazság szerint a patikai bevásárlások terhét a nejem leveszi a vállamról, aki igen jó kapcsolatban áll a gyógyszerészével. Így az általa ajánlott készítményekben mindannyian megbízunk.
Komolyabb betegséggel mindig orvoshoz fordulok, és az ő előírásaira hagyatkozom. Szerencsére általában nincs szükségem gyógyszerekre, ha pedig néhanap fejfájás gyötör, azt egyféle, régóta bevált tablettával próbálom csillapítani.

- Köszönöm a beszélgetést!

Sz. N.