– Nemrég ért véget a III. Pécsi Országos Színházi Találkozó, ahol a színész-zsűri önnek ítélte a legjobb női alakítás díját; a fesztivál idején is próbált, dolgozott, augusztusban már új szerepben láthatjuk a színpadon. Hogyan alakul önnél a nyár? Jut ideje kikapcsolódásra is?

– Már most egy hetet Horvátországban töltöttem, és Erdélybe készülünk a barátainkkal... Az idei év nem annyira vészes, bár általában nagyon változó, hogyan alakulnak a dolgok. Maga a foglalkozás ilyen, és ilyen volt a tavalyi nyár is. Akkor forgattuk Gothár Péter filmjét, a Magyar szépséget. A Filmszemlén mutatták be, de remélhetőleg ősszel már a mozik is műsorra tűzik. Nem lehet előre kiszámítani, eltervezni, harmonikusan egymás mellé sorakoztatni a munkákat. Csak olyasmit vállalok el, amit szeretek, így könnyebb.

– Melyik színdarabban találkozhatnak a nézők önnel legközelebb?

– Lope De Vega: A kertész kutyája című előadásban én játszom a női főszerepet, Rátóti Zoltán a partnerem. Augusztus hetedikén lesz a bemutató az Óbudai Zichy Kastélyban; illetve utána Esztergomban és a Gödöllői Grassalkovich Kastélyban is műsorra tűzik, kétszer-kétszer mindegyik helyszínen.

– Nemrég a Hospice Alapítvány javára rendezett jótékonysági esten is részt vett. Miért vállalta a fellépést?

– Nagyon sok jótékonysági megmozdulás van, de nem biztos, hogy célt ér. Illetve maga az ügy elsődleges, de nyilvánvalóan nagyon számít, ki mindenkikkel dolgozik együtt az ember. Itt például az egyik legkedvesebb kollégám, Kulka János volt a műsorvezető. Az estet pedig egy olyan, általam nagyon jól ismert rendező szervezte, hogy biztos voltam abban, érdemes elvállalni. Lehetett tudni, hogy olyan rangos eseményről van szó, ami irányt talál...

– Ilyen feszített munkatempó mellett nem egyszerű megóvni az egészséget. Önnek sikerül? Ha beteg, hogyan próbál meg segíteni önmagán?

– Ezt én nagyon komolyan veszem, hiszen amikor az én betegségem miatt marad el egy előadás, ez nem pár munkatársamnak jelent néhány órás többletmunkát: több száz embernek okozok vele gondot. Azt hiszem, a kollégáim többsége is így gondolkodik, tehát komolyan odafigyelünk arra, hogy egészségesek legyünk és maradjunk. Ez a munka elég komoly fizikai igénybevételt jelent, néha olyan, mintha egy versenyen lennék, ezért folyamatosan kontrollálom magam. Ha megbetegszem, a saját kútfőmre nemigen hagyatkozom, hanem orvoshoz megyek. Hála istennek van olyan patika is, ahová rendszeresen járok, és ahol a gyógyszerészekben nagyon megbízom. Ha valami sürgős, kikérhetem az ő tanácsukat is, bár ők azt mondják: én „ezt” ajánlom, de tessék orvoshoz menni...

Sz. N.