– Az Európai Unióhoz csatlakozva európai szintű egészségügyi ellátást szeretnénk nyújtani a betegeknek és nyilván európai szinten kívánjuk a dolgozókat és az egészségügyben foglalkoztatottakat, s az ott lévő beruházókat is ebbe a rendszerbe bevonni. Azt tűztük ki célul, hogy minimálisan az első 5, optimálisan az első 3 európai nagyhatalommá váljunk a gyógyszeripar területén. Reményeink szerint az ez irányú fejlődés az évek során majd azt is eredményezi, hogy egyre olcsóbbá válnak a jelenleg még drága gyógyszerek – kezdte a beszélgetést dr. Rácz Jenő.

Következő feladatként a lakosság megfelelő – európai szintű – kiszolgálását emelte ki a miniszter. Ebben van nagy szerepük a gyógyszerészeknek, de vannak pontok, ahol például a betegek esélyegyenlőségét kormányzati intézkedéssel kell biztosítani. Jelenleg a kis forgalmú patikák – főleg vidéki kis településeken – nehezen tudnak a piacon maradni. Az ő segítésük kormányzati feladat, hisz az államnak a lakosságot ezeken a helyeken is ki kell szolgálnia gyógyszerrel, nem szabad csupán a nagyobb településekre koncentrálni.

Koncepciózus kérdésnek tartotta a miniszter a gyógyszerek kizárólagos helyét a gyógyszertárban. Ami jól működik, azt nem kell csak azért elrontani, mert változtatásokat kívánnak végrehajtani az egészségügy területén. Az, hogy Magyarországon csak gyógyszertárban lehet gyógyszert kapni, ez egy olyan alapelv, amin nem érdemes változtatni.

Nem érdemes változtatni azon a szabályozáson sem, ami a patikaalapítást korlátozza.

És ez nem csupán piacvédelem, hanem a betegek érdeke is ezt kívánja – szögezte le a miniszter. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kórházak példája. A túlkínálat következtében senki sem tud rentábilisan működni. Ha kivennénk egy-egy kórházat a rendszerből, nemhogy rontaná az ellátási helyzetet, hanem a humán erőforrás és az anyagi erő koncentrálásával inkább egy stabilabban működőt hoznánk létre.

– A lakossági gyógyszerellátás fontos része az ügyeleti rendszer – folytatta a beszélgetést dr. Rácz Jenő. – A statisztikai jellegű felmérések azt mutatják, hogy az ügyelet kérdése időnként egy felfújt történet és nem feltétlen a valós szükségletet tükrözi.

Természetesen biztosítani kell a betegeknek a gyógyszerellátását a patikai nyitva tartáson kívül is, de az ésszerűség határain belül. A sürgősségi centrumok kialakításával látjuk a megoldást. Nagy segítséget jelent a Magyar Gyógyszerész Kamarával együtt elindított folyamat a nyújtott nyitva tartású gyógyszertárak működésével.

Fontosnak véli a miniszter ebben a kérdésben a gyógyszerészi gondozást – a gyógyszerészek és az orvosok tanácsát a lakosság részére – a házipatika összeállításában. Az embereket meg kell tanítani bizonyos önellátásra. Például ha egy gyereknek láza van, nem biztos, hogy az a legmegfelelőbb, ha elcipelik az ügyeletre, utána a gyógyszertárba, hanem otthon egy hűtőfürdőt alkalmaznak és felhívják a doktorinfo rendszert, ahol további tanácsot kapnak. Nem azért célszerű ezt tenni, mert nem tudná fogadni az orvosi és gyógyszertári ügyelet a beteget, hanem éppen az ő érdeke kívánja így.

A gyógyszerészi gondozás a népegészségügyi program szerves része. Ez utóbbi kezdetben csak az egészségügyi tárca programja volt, ezt követően összkormányzati, jelenleg össztársadalmi program, melyben mindenkinek, az egyénnek is fel kell vállalnia a saját feladatát. Tavaly a nők, a férfiak és a gyerekek köré csoportosultak a programok, lebontva színterekre (család, munkahely, iskola) és nagy eredmény volt a parlagfűkoncentráció 20%-os csökkenése is.

A beszélgetés egy hasonlattal folytatódott. Az egészségügy egy nagy család, ahol mindenkinek megvan a saját szerepe és a saját felelőssége, a gyógyszerésznek, az orvosnak, a kórháznak, és természetesen a betegnek is megvan a saját feladata, de vannak közösen megoldandó kérdések, pl. a lakosság egészségi állapotának javítása. A gyógyszerészek is részt vesznek olyan gondozási feladatokban, amik részei a szűrésnek, a rehabilitációnak, a tanácsadásnak. A gyógyszerészi gondozásban a gyógyszerészek nagy segítségére tudnak lenni az egészségügynek. Hisz azért végezték el az egyetemet, azért vannak ilyen magas tudásszinten, hogy minél színvonalasabban kamatoztathassák ezt a betegek kiszolgálásában. Ezzel a gyógyszerész egy újfajta szerephez jut a betegellátásban.

Magyarországon van egy terület, amely sikerrel vette a rendszerváltás nehézségeit. Hány ágazat vérzett el azért, mert nem volt meg az az erő, az a tudás, amely a nehézségeken átvezette volna. Ez egy sikertörténet. De ezt nem irigyelni kell, hanem megnézni, hogy mi van mögötte. Van egy saját anyagi befektetés, van egy óriási kockázat, és van egy szakmai és menedzseri képesség arra, hogy ezt mind sikerre lehessen vinni.

Sz. J.