Amennyiben mindkét rizikófaktor egyidejűleg áll fenn - ha valaki erős dohányos és egyben "nagyivó" is - megközelítőleg nyolcvanszoros kockázati aránnyal lehet számolni a szájüregi rák kialakulását illetően.

Az, hogy ki számít erős dohányosnak, illetve "nagyivónak", az még szakmai körökben is vitatéma. Általában napi 20 szál cigaretta és 5 g alkohol fogyasztását meghaladóan beszélünk erős dohányosról, illetve "nagyivóról". A két szenvedélybetegség együttes daganatkeltő hatása a következőképpen írható le: a tömény alkohol hatására jelentős hámsejtpusztulás jön létre, ennek következtében fokozott sejtosztódás alakul ki és ilyen körülmények között éri a száj és a garat nyálkahártyáját az irritáló, forró, rákkeltő füst. Mindezek mellett általában rosszabb fogazati és szájhigiéniás állapotok (nagyobb számú kórokozó és krónikus gyulladás) jellemzők, amelyek tovább növelik a kockázatot.

Bizonyított, hogy a fiatal korban megkezdett és hosszú éveken át tartó dohányzás jelentős mértékben növeli a szájüregi daganatok gyakoriságát: megközelítőleg tizenötszörös a rizikófaktor, amennyiben a nemdohányzóét 1-nek vesszük.

Amennyiben felelősen gondolkodunk, külön ki kell hangsúlyozni az egészséges táplálkozás fontosságát: ételeink legyenek változatosak, vitamindúsak. Fogyasszunk sok nyers zöldséget és gyümölcsöt, és kerüljük a rákkeltő (füstölt) élelmiszereket.

A kockázati tényezők csökkentése érdekében a szájápolásra is nagy hangsúlyt kell fektetni: alapvető a rendszeres, alapos fogmosás, a fogak közötti gondos tisztítás. A félévenként vagy legalább évenként végzett fogorvosi ellenőrző vizsgálat lehetővé teszi a daganatok, illetve a rákmegelőző állapotok korai felismerését. A fogorvosi vizsgálat során szemügyre veszik az ajak, az íny, a szájpadlás és a nyálkahártya állapotát, és ha elváltozást észlelnek, akkor a megfelelő intézménybe utalják a betegeket szakellátás, illetve kivizsgálás céljából. Az alig pár perces szájnyálkahártya-vizsgálat adott esetben a beteg életét mentheti meg. Megdöbbentő, hogy a szájüregi daganatban szenvedő betegek megközelítőleg háromnegyede már későn, a nem operálható fázisban kerül szakember elé, pedig az elváltozás egyszerűen megállapítható és a betegség kezdeti szakaszában általában könnyen kezelhető, illetve biztonsággal gyógyítható. Célszerű szakorvoshoz - szájsebészhez - fordulni, ha szokatlan, lassan javuló, vagy nem gyógyuló sebet, illetve elváltozást észlelünk a szájüregben, vagy az ajkunkon. Egy szájüregi elváltozás, amely nem gyógyul spontán módon, 8-10 nap alatt már fokozott figyelmet igényel. Indokolt felkeresni háziorvosunkat, ha nyakunkon, állunk alatt megnagyobbodott nyirokcsomót tapintunk, ha nyeléskor fájdalmat érzünk, ha szájzárat tapasztalunk, esetleg indokolatlanul rossz a leheletünk vagy fokozott a nyálelválasztásunk. Időnként célszerű önvizsgálatot végeznünk: ilyenkor tükörbe nézéssel tekintsük meg nyelvünket, a szájüreg képleteit, azok színét és nyelvünkkel "tapogassuk" körbe a szájüregünket. Kóros elváltozás észlelése esetén forduljunk szakemberhez. A halogatás nem helyes magatartásforma.

Hrabovszky György
egyetemi ápoló hallgató