Az alvás többé-kevésbé rendszeres ciklusokban zajlik. Ezek a ciklusok az alvás mélységében különbözők. Egy éjszaka négy-öt olyan alvási fázison esünk keresztül, amely a mély álomból a "könnyű álomba" vezet, és viszont. Az egyik mély álomtól a másikig terjedő ciklus körülbelül egy-másfél óráig tart.

A legmélyebb álom fázisa kb. fél órával az elalvás után következik be.

A könnyű, felületes álom fázisát az úgynevezett REM jelenségek jellemzik. A REM angol rövidítés: gyors szemmozgást (Rapid Eye Movements) jelent. Azokban a fázisokban álmodunk, amelyek gyors szemmozgással járnak, s ezek éjszakai alvásunk mintegy 20-25%-át teszik ki. Bizony, minden éjszaka többször is álmodunk, függetlenül attól, hogy emlékszünk-e reggel rá, vagy sem!

Bizonyított tény, hogy alvás során nemcsak fizikailag regenerálódunk, pszichénknek is feltétlenül szüksége van az alvásra, különösen a könnyű REM fázisra. Kísérletek kimutatták, hogy teljes alvásmegvonás esetén már 60 óra után hallucinációk lépnek fel, vagyis a kísérleti személy olyan dolgokat lát és hall, amelyek környezetében valójában nincsenek jelen. Azoknál a személyeknél, akiktől csak a REM szakaszt vonták meg, koncentrációs nehézség, memóriazavar, erős fáradékonyság jelentkezett.

Az alvás fenti ciklusaiba avatkoznak be, többé-kevésbé durván, az altatószerek. Bánjunk hát csínján velük. Ha a használatuk elkerülhetetlen, olyan modern készítményeket válasszunk, melyek az alvás ciklusosságát a lehető legkevésbé befolyásolják. Jók a gyógynövények is, gyógytea vagy gyógyhatású készítmény formájában. Kifejezett nyugtató-altató hatása lehet a macskagyökérnek (valeriana), a komlónak és a citromfűnek, önmagában, illetve kombinálva is.

Ha problémánk van az alvással, legelőször is azt kíséreljük meg eldönteni, hogy valójában alvászavarról van-e szó. Sok idősödő ember panaszolja, hogy este 10-11 között lefekszik, zavartalanul alszik, majd hajnali 4-5 óra tájban kipattan a szeme, teljesen éber, frissnek érzi magát, és képtelen újból elaludni, csak hánykolódik reggelig. Ez esetben pl. természetes folyamatról van szó. Az alvásigény a kor előrehaladtával fokozatosan csökken. Míg a csecsemőnek napi 20 óra alvás sem elegendő, a gyermekkorban 10-12 óra szükséges, a felnőtt beéri napi 6-8 órával, addig idősebb korban nem ritka az alvásigény napi 4-5 órára való csökkenése. Ilyenkor tehát nem érdemes erőltetni az alvást! Inkább keljünk fel, keressünk valamilyen érdekes, élvezetes (de lehetőleg csendes) elfoglaltságot. Tűzzünk ki új célokat, válasszunk új hobbit, s élvezzük, hogy napjaink napi több órával meghosszabbodtak! Reggel pihentebbek leszünk, mint meddő hánykolódás vagy altatószedés esetén.

Fontos feladat annak eldöntése is, hogy az alvászavar önálló probléma-e, vagy valamilyen más betegség következménye. Gyakori, hogy az alvászavar depresszió részjelensége, esetleg első tünete. Ilyenkor természetesen a depressziót kell gyógyítani. Az sem ritka, hogy a megzavart alvás valamilyen testi betegség következménye. Ha például valaki éjszaka többször vizelési ingerre ébred, az szívbetegség vagy - férfiaknál - jóindulatú prosztatamegnagyobbodás tünete lehet.

Az alvászavarok leggyakrabban pszichés, idegrendszeri okokra vezethetők vissza.

Ha valaki nem tud este elaludni, vagy nyugtalanul alszik, többször felébred, nehezen alszik vissza, és reggel fáradtan, elgyötörten ébred, annak rendszerint az oka az, hogy nappali problémákon jár az esze, azokon rágódik, azok nem hagyják nyugodni. A nyugtalanság és az élénk szellemi működés megnehezítik az elalvást.

Tovább bonyolítja a helyzetet az a düh és harag, amit amiatt kezdünk érezni, hogy nem tudunk elaludni. S minél inkább akarunk, annál nehezebben sikerül! Könnyű lenne persze azt mondani, hogy ne gondoljunk problémáinkra! Valamire nem gondolni nem lehet, de másra gondolni igen. Idézzük fel pl. minél részletesebben egy régi kedves emlékünket! Egy régi vakációt... Ne siessünk! Van időnk, merüljünk el a részletekben! Milyen volt a ház, amiben megszálltunk, milyen színű a függöny az ablakon? Idézzük fel a virágok illatát, a madarak csicsergését... Vagy a tengerpartot, a tenger színét, a levegő illatát, a homok simogatását a lábunk alatt... Még a végére sem értünk, már alszunk is.

Ha ez sem elegendő, megtanulhatunk relaxálni, esetleg valamilyen alváskontroll technikát. Altatóhoz csak ritkán, végső esetben nyúljunk, kizárólag orvosunk javaslatára.

dr. Valló Ágnes
belgyógyász szakorvos