Arisztotelész 2300 évvel ezelőtt írta:

"Az orvos kötelessége, hogy a beteg szenvedését, fájdalmát enyhítse."

A beteg "fájdalmának csillapításához és szenvedésének csökkentéséhez" való jogát ma már senki nem vitatja, gyakorlati megvalósulása azonban sok kívánnivalót hagy maga után.

A jogszabály nem tesz különbséget fájdalom és fájdalom között az eredet alapján, nem mondja meg, milyen betegség által kiváltott fájdalmat kell csillapítani, hanem általánosságban a fájdalomcsillapításhoz való jogról beszél. Tehát - ha a jog felől közelítünk - kijelenthetjük, hogy minden fájdalmat csillapítani kell. (Ha a humánum felől tesszük ezt - akkor pedig azt mondhatjuk: ez a kötelességünk.)

Téves az a hiedelem, hogy bizonyos betegség csak akkor betegség, ha egyidejűleg a fájdalom is jelen van. Sok esetben egy megbetegedés első jele a fájdalom.

A fájdalomcsillapítás alapelve

1. Elsődlegesen a kiváltó ok megszüntetésére kell törekedni. Amennyiben nem sikerül az alapbajt diagnosztizálni, a fájdalmat akkor is csillapítani kell.
2. A fájdalom szubjektív, ezért azt egyénre szabottan kell kezelni.
3. A fájdalomról a kezelőorvost minden esetben tájékoztatni kell!
4. A fájdalmának enyhítésére szolgáló lehetőségekről tájékoztatni kell a beteget.
5. A megfelelő fájdalomcsillapító módszerek kiválasztásakor elengedhetetlen a beteg aktív közreműködése.

a) a fájdalom jellegének leírása (pl. égő, hasító, tompa, szúró, nyilalló),
b) időtartamának, kiterjedésének, kiváltó vagy fokozó tényezőinek, erősségének meghatározása (ez úgy a legegyszerűbb, ha a beteg a fájdalmát 0-10 értékek között megjelöli (ahol a 0 jelenti a fájdalommentességet, míg a 10-es szám az elviselhetetlen fájdalmat).

Legproblematikusabb a tartósan fennálló (krónikus) fájdalom kezelése, mivel ez hetekig, hónapokig, esetleg évekig is tarthat. A fájdalomcsillapítók szedésének már a kezdetekor tisztázni kell azt, hogy mi várható a későbbiekben. Jövőre vonatkozóan biztosat soha nem állíthat az orvos, de saját véleményét elmondhatja. Krónikus fájdalom esetén előfordulhat, hogy egyre erősebb szerek és egyre nagyobb dózisban biztosítanak csak kielégítő fájdalomcsillapító hatást. Különösen fontos ez abban az esetben, ha opioid (tabletta, kúp, bőrön át felszívódó tapasz, csepp) alkalmazása szükséges. A betegnek tudnia kell, hogy a legmodernebb szerek, amennyiben adagjuk korrekt és alkalmazásuk indokolt, a gyakorlatban csak a legritkább esetben okoznak hozzászokást, légzészavart. Alapvető a tévhitek eloszlatása, mert ez alapfeltétele a jövőbeni hatékony kezelésnek.

Összességében elmondható, hogy csak akkor érhető el a kívánt hatás, ha az orvos és betege a közös célért - a fájdalommentes életért, az életminőség javulásáért - együttesen harcol.

dr. Bonyhády Elemér
sebész, traumatológus szakorvos, háziorvos