Definíció

Nemzetközi konszenzus alapján székrekedésnek nevezzük, ha egy héten háromnál kevesebbszer van széklet, ha a széklet kemény, rögös, ha a széklet kiürítése után még mindig teltségérzet marad, vagy ha a széklet kiürítése csak manőverrel sikerül.

A székrekedés mechanizmusa

Az esetek nagyobbik részében a helytelen táplálkozás, a kevés folyadékbevitel, a kevés mozgás, pszichés stressz, a rohanó életmód, rossz szokás szerepel a székrekedés okaként. Ha a székrekedés ezen okok rendezése után is megmarad, akkor keresni kell, hogy nincs-e szervi betegség a háttérben. A kezelés függ attól, hogy mi a kiváltó ok. Ezért fontos a helyes diagnózis.

Elsődleges székrekedés

Három formája ismert. Az egyikben normális, a másikban lassult a tranzitidő, azaz a béltartalom igen lassan halad a vastagbélben. Az eltérés pontos oka nem ismert, de feltételezik, hogy a bél saját idegrendszerének a működése zavart. A harmadik csoportba a széklet kigördülésének nehézségével járó működészavarok tartoznak, amikor a végbél és a medenceizomzat összehangolt működése károsodik. Ez utóbbi lehet gyermekkori rossz beidegződés következménye is.

Másodlagos székrekedés

A székrekedés mint tünet hátterében több alapbetegség állhat. Hormonális és anyagcsere-betegségek: cukorbetegség, csökkent pajzsmirigy-, fokozott mellékpajzsmirigy-működés, veseelégtelenség. A bél izomzatát is érintő betegségek: amyloidosis, szkleroderma. Idegrendszeri betegségek: Parkinson-kór, agyérelmeszesedés, szklerózis multiplex, a bél saját idegrendszerének szakaszos hiányával járó Hirschprung-betegség. Pszichés zavarok: depresszió, szorongás. Anatómiai eltéréssel járó betegségek: aranyér, végbélberepedés, végbélsipoly, szűkület a vastagbélben vagy a végbélben, amit gyulladás, de daganat is okozhat. Egyéb állapot: terhesség. Gyógyszerek mellékhatása: depresszió elleni gyógyszerek némelyike, vízhajtók, vas, morfinszármazékok, gyulladásgátlók, egyes vérnyomáscsökkentők, altatók.

A székrekedés kezelése

Ha a székrekedést okozó alapbetegség kiderült, akkor annak gyógyítását követően a másodlagos székrekedés általában magától megszűnik. Egyéb esetekben is fontos a kiváltó ok ismerete és a megfelelő kezelés.

Diéta és életmód

Sok esetben a nagyobb mennyiségű folyadék fogyasztása önmagában megszünteti a székrekedést. Célszerű naponta legalább másfél-két liter folyadékot és olyan ételeket fogyasztani, amelyeknek nagy a víztartalmuk, mint például a gyümölcsök, zöldségfélék. A régen szinte elmaradhatatlan levesek, főzelékek fogyasztása ebből a szempontból is kedvező.

Mivel a perisztaltikának, a bél féregszerű, tovavivő mozgásának természetes ingere maga a béltartalom, fontos a megfelelő mennyiségű rost fogyasztása. Ezért is kedvező a széklet tömegét növelő zöldségek, gyümölcsök, magvak, búzakorpa fogyasztása. Vannak olyan gyógyszerek, gyógyhatású termékek, amelyek rosttartalmuknál fogva a széklet tömegét növelik.

A mozgás, fizikai munka, séta, kerékpározás stb. kedvezően hat a bélműködésre, és a széklet kiürítését is segíti. Fontos a székelés rítusa. Megfelelő időt és alkalmat kell biztosítani a székelési aktus lebonyolítására. A rohanás, a stressz, a zavaró körülmények gátolják a székletürítést, a széklet hosszabban időzik a bélben, ezalatt keményebb lesz, ami később fájdalmas székürítést okozhat, és ami ördögi körként tovább fokozza a székrekedést.

Székletlazítók és hashajtók adására többnyire akkor van szükség, ha a fenti módszerek nem járnak sikerrel. Az ozmotikus hashajtók a béltartalmat növelve segítik a széklet ürülését. Ezek között van természetes anyag, mint a sorbit, és van szintetikus, mint a laktulóz. A sós hashajtók alkalmazása körültekintést igényel, mert helytelen használatuk elektrolitzavart okozhat. Inkább akut székrekedés esetén használatosak.

A gyógyszertárban a természetes hashajtó hatású készítmények között több, olyan növényi rostokat tartalmazó készítmény kapható, amelyek természetes módon javítják a bélműködést. Az egyik újabb készítmény az egyiptomi útifű (Ispaghula) maghéját tartalmazza, ami azzal a különleges tulajdonsággal rendelkezik, hogy saját tömegénél negyvenszer több vizet képes megkötni, és ezúton a béltartalom tömegét növelve fejti ki jótékony hatását. Fontos, hogy ilyen készítmények használata esetén is bőséges legyen a folyadékbevitel, mert ellenkező esetben fokozhatják a székrekedést. Előnyük, hogy hosszabb időn át is alkalmazhatók és terheseknek is adhatók.

A bélperisztaltikát fokozó hashajtók szedése többnyire csak rövid távon ajánlott. A széklet síkosságát növelő szerek megkönnyítik a széklet kiürítését, de hosszas alkalmazásuk nem javallott. Minden hashajtóra érvényes, hogy csak megfelelő ideig és módon alkalmazhatók. A gyógyszerkutatás egyik célja olyan gyógyszert kifejleszteni, amelyik a krónikus székrekedés bizonyos eseteiben a bélizomzat lassult muködését helyreállítja.

dr. Szalay Ferenc
Semmelweis Egyetem
I. sz. Belgyógyászati Klinika