A homloküreg-gyulladás kialakulásában – különösen elhúzódóvá
válásában – a légtartó dob- és orrmelléküregek lezáródása (gyulladás vagy allergia
miatt) játszik fontos szerepet. Minthogy a "megfázásos" betegségek 80–85%-a
vírus eredetű, nyilvánvaló, hogy a homloküreg-gyulladások kezdeti szakaszában
is ezek a kórokozók a bűnösök. Ezért – mivel az antibiotikumok nem hatnak a
vírusokra – teljesen felesleges, sőt káros azokat adni.
A kezdeti vírusos szakaszt azonban hamarosan, 2–3 nap múlva baktériumos
felülfertőzés – és most már valódi gennyes gyulladás – követheti. Az itt szereplő
kórokozók még gyakoriságukban is megegyeznek a középfülgyulladásban találtakkal.
A homloküreg-gyulladás tünetei közül az orr dugultságérzése,
hőemelkedés mellett a homloktáji fejfájás a legjellegzetesebb, és az orrgyök
két oldalát megnyomva a fájdalom erősen fokozódik. A jellegzetes tünetek alapján
a kórisme felállítása nem ütközik nehézségbe, de természetesen röntgen-, sőt
szükség esetén komputeres röntgenvizsgálat is elvégzendő.
A fentiek figyelembevételével alakíthatjuk ki az optimális kezelés
receptjét:
A vírusos szakaszban a kezelés fő eszköze a nyákoldók, "köptetők"
adása és a homloküreg kivezető nyílása nyálkahártyájának lelohasztása, helyileg
(érszűkítő hatású) orrcseppekkel, ill. belsőleg, szájon át szedett gyógyszerekkel.
A kezelés kiegészíthető sugárzó hővel (Solluxlámpa- kezelés), ill. kisgyermekeknél
orrszívással. Ezek a kezdeti eljárások a továbbiakban is, mint kiegészítő kezelések,
fontos szerepet játszanak.
Amennyiben a folyamat nem javul, és az addig híg, savós orrváladék
sűrűvé, gennyessé válik, szerephez jutnak az antibiotikumok is.
A betegség eddigi szakaszaiban a főszerep a családorvosé. Még
nincs szükség képalkotó eljárásokra (se röntgenre, se – értékét tekintve egyébként
is problematikus – ultrahangvizsgálatra). Ha a megfelelően alkalmazott kezelés
nem hoz javulást, vagy az túlságosan lassú, célszerű igénybe venni gégész segítségét.
Ő az orrtükri kép, ill. az egész klinikai kép alapján megerősítheti vagy elvetheti
a homloküreg-gyulladás kórisméjét, és ha kell, további szakemberekhez, elsősorban
röntgen-, esetleg labororvoshoz is fordul. Célzottan váladékot szívhat közvetlenül
a homloküreg kivezető nyílásának környékéről.
Sajnos, szemben az arcüreg öblítésével, a homloküreg öblítése
anatómiai okok miatt igen nehéz, sokszor lehetetlen. Ezért, főleg elhúzódó vagy
ki-kiújuló gyulladások esetében belülről az orr felől kíméletesen végrehajtott,
de mégis csak műtétre kerülhet sor.
Ennek lényege, hogy finom mikroszkópos módszerrel, pontosabban
vékony optikák segítségével, ún. endoszkópos technikával kitágítjuk a rostasejtek
és az arc- és homloküreg egymás közelében fekvő kivezető nyílásainak környékét.
Ezzel levezetjük a gennyet, és az orrmelléküregek jól szellőzhetnek. Ugyanakkor
e módszerrel megkímélhetjük a nyálkahártyát, ami a gyorsabb gyógyulást is szolgálja.
dr. Votisky Péter
fül-orr-gégész
