A csontritkulás, amely a csonttörések leggyakoribb oka, több mint egymillió embert érint ma Magyarországon. Különösen az időskorúak veszélyeztetettek, európai átlagban a 65 évnél idősebbek megközelítőleg tíz százaléka szorul krónikus ellátásra vagy rendszeres segítségre. Elsősorban a csigolya- és combnyaktörések okozhatnak komoly problémát az időseknek, hiszen rokkantsághoz, kiszolgáltatottsághoz vezethetnek. Az életben maradottak kb. egynegyede ugyanis képtelen az önellátásra, családja vagy a társadalom segítségére szorul.

A betegség főként a nőket sújtja. 50 éves kor után a férfiak kb. 13%-a, a nőknek viszont kb. 40%-a esik csigolya-, combnyak- vagy egyéb, csontritkulásból eredő törés áldozatául. 80 éves kor felett minden kilencedik férfi és minden harmadik nő töri el a combcsontját.

Az oszteoporózis (csontritkulás) a csonttömeg egyenletes és fokozódó megfogyatkozása. A csontszövet mikroszerkezete károsodik, a csontminőség romlik, ami a csontok fokozott törékenységéhez vezet.

Az emberi csontokban az élet folyamán párhuzamosan zajlik a csontbontás és csontépítés folyamata. 25-30 éves korra kialakul a végleges testmagasság. Ezt követően a csontbontás meghaladja az építés ütemét és lassan, fokozatosan a szervezet veszít a csonttömegből. Nőknél a változás korában átmenetileg mind a csontbontás, mind a csontépítés felgyorsul, de a bontás kifejezettebb. Férfiaknál később, fokozatosan csökken a csonttömeg. Ha a csonttömeg kritikusan alacsony szintre csökken (törési küszöb), a csont minimális erőhatásra eltörik.

Az oszteoporózisra jellemző három töréstípus:

1. Alkartörés.

A változás korában a leggyakoribb. Ez a töréstípus úgy keletkezik, hogy eleséskor támaszt keresve, reflexszerűen előrenyújtjuk a kezünket.

2. Csigolyatörés.

Kialakulásához rendszerint nem kell nagy erőhatás, a csigolya már a test saját súlya alatt összeroppanhat. Nem mindig okoz jelentős fájdalmat, ezért nagyon sokszor nem derül rá fény.

3. Csípőtájéki törés.

A combcsonttöréssel együtt a legsúlyosabb töréstípus.

A csontritkulás kockázatát növelő tényezők közül nem lehet befolyásolni a genetikai hajlamot, ami kihat a csontok minőségére és a mennyiségére. Szintén nem irányítható, mivel az életkor természetes velejárója, az idősebb generációnál kialakuló kockázat.

Számos tényező viszont befolyásolható.

A testedzés, a megfelelő mennyiségű mozgás, a dohányzás mellőzése, a kalciumban gazdag táplálkozás, a D-vitamin-bevitel fokozása.

Egyes betegségek (pajzsmirigy, gyomor, máj-bél) szintén növelik a kockázatot, sőt bizonyos gyógyszerek is hajlamosítanak a kialakulásra.

A csontritkulás alattomos betegség, mivel a kezdeti szakaszban nem utal semmi fizikai jel a megjelenésére. A fájdalom már csak akkor érezhető, amikor a csontokban apró mikrotörések alakultak ki.

Ezért fontos a megelőzés vagy legalább a mielőbbi felismerés és a megfelelő kezelés.

Magyar modell szerint a csontritkulás Magyarországon nem háziorvosi, hanem szakorvosi tevékenység. Az 1995-ben létrejött Nemzeti Oszteoporózis Program keretében egy szakorvosi team közreműködésével (belgyógyász, nőgyógyász, reumatológus) oszteoporóziscentrumok jöttek létre országszerte, a betegek megfelelő szakellátását biztosítva. A csontritkulás kezelése a következőkből tevődik össze:

- kalcium,
- D-vitamin,
- csontbontást gátló és csontépítést fokozó gyógyszerek,
- hormonpótló gyógyszerek,
- fájdalomcsillapítók,
- fizioterápia,
- gyógytorna.

Az utolsó két kezelés során az izomzatot is lehet erősíteni, fokozva az izomerőt. Ezáltal a járás biztonságosabbá válik és csökken az elesés kockázata. A fizikai aktivitás fokozásával jelentősen csökkenthető a combnyaktörés előfordulása.

Nagy jelentősége van a helyes életmód és a megfelelő étrend kialakításának.

A kellő mennyiségű kalcium - az élet folyamán - valójában a megelőzést szolgálná. A már kialakult betegség esetén pedig gyakran elengedhetetlen kombinációja az alapgyógyszerrel történő kezelésnek.

A kalcium a sejtek belső működésénél és az izomműködésnél is fontos szerepet játszik.

Sajnos - felmérések szerint - a tejtermékekkel történő átlagos napi kalciumbevitel Magyarországon rendkívül alacsony, átlag 500 mg körüli. Összehasonlítva ezt pl. a posztmenopauzás nők napi 1500 mg kalciumszükségletével, kimondható, hogy a populáció jelentős része kalciumpótlásra szorul. Ha az étrendben a kalciumbevitel nem biztosítható, akkor azt gyógyszerrel kell pótolni.

A D-vitamin a csontváz és a Ca-anyagcsere elengedhetetlen összetevője.

Elővitaminja a bőrben képződik napfény hatására. Táplálékaink közül a máj, a tengeri halak és a tojássárgája fontos D-vitamin-forrás. A D-vitamin-hiányos állapot a 60 év felettiek körében - különféle felmérési adatok szerint - 30-40% között van. A legújabb feltételezések alapján hiánya immunológiai problémákat is okozhat. Ez összefüggésben lehet a D-vitamin eredeti szerepével, ami a sejtekre gyakorolt hatását jelenti. Gátolva a sejtburjánzást, csökkenti a sejtek túlszaporodását. Ez közvetve összefüggésbe hozható a daganatos betegségekkel. Látható, hogy milyen komplex és fontos szerepe van a D-vitamin-terápiának.

A csontritkulás gyógyszeres kezelésének egyik alapvető hatásos vegyülete a biszfoszfonátmolekula. Főleg a csontbontó sejtek működését gátolja. Alkalmazásakor fontos szempont, hogy éhgyomorra és nagy pohár vízzel történjék a gyógyszerbevétel, s lehetőleg utána 1 órán belül sem étel, sem ital ne kerüljön a gyomorba.

Egy magyar innováció eredményeként már létezik egy hármas kombináció, amely így együtt biztosítja a hatékony gyógyszerrel a szükséges kalcium- és D-vitamin-pótlást. Amennyiben kalcium- és D-vitamin-pótlás indokolt az alapkészítmény mellé, úgy a szükséges csontritkulás-terápia a kombinációs készítmény szedésével megoldható. A terápia posztmenopauzás oszteoporózisban alkalmazható.

[Forrás: Galenus]