Az 1-es típusú cukorbetegséget korábban inzulinfüggő vagy fiatalkori cukorbetegségnek is nevezték, mivel általában gyerek- vagy fiatal felnőttkorban alakul ki. A betegség oka, hogy a szervezet saját immunrendszere "rombolja" a hasnyálmirigy egyes, az inzulintermelésért felelős sejtjeit, az úgynevezett béta-sejteket. Az 1-es típusú cukorbetegséget inzulin-injekciókkal kezelik. A betegséget általában időben felismerik, mert jellegzetes tünetekkel jár; a beteg egyik napról a másikra rengeteg folyadékra vágyik és megnövekszik vizeletének mennyisége.

A 2-es típusú cukorbetegséget korábban nem-inzulinfüggő vagy felnőttkori cukorbetegségnek hívták. Ilyenkor a szervezet termel ugyan inzulint, de vagy nem eleget, vagy a termelődött inzulin nem képes a cukrot átalakítani a szervezetben - ez utóbbit inzulinrezisztenciának is nevezik.

A béta-sejtek a cukorbetegség 2-es típusában is, bár lassabban, de pusztulnak. Amikor a szájon át szedett gyógyszerekkel már nem lehet a vércukrot egyensúlyban tartani, szükség lehet külsőleg bevitt inzulin adására is. Kutatások azt bizonyítják, hogy az időben elkezdett inzulinkezelés megállíthatja, vagy lelassíthatja a béta-sejtek pusztulását. Ha csak mintegy 10-15 évvel a diagnózis felállítása után kezdik el az inzulin adását, akkor, amikor a sejtpusztulást már nem lehet megállítani, kialakultak a szövődmények.

Egészséges embernél az éhgyomorra mért (úgynevezett "éhomi") vércukorszint 6 mmol/l alatt, az étkezés utáni ("poszt-prandiális") érték 7-9 mmol/l között van, míg az A1c-értéknek tartósan 7% alatt kell lennie. A korszerű terápia segít abban, hogy ezeket az értékeket minél jobban megközelítsük, ideális esetben elérjük cukorbetegeknél is. Ebben az inzulin, mint a jelenleg ismert leghatékonyabb vércukorszint-csökkentő, nagy segítséget jelent.

A korábbi szokásokkal ellentétben, amikor az inzulinterápiát a lehető legkésőbbre halasztották, a mai szakmai álláspont szerint a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél az időben elkezdett inzulinkezelés segít a vércukorszint megfelelő szinten való tartásában. Ezáltal a legrettegettebb szövődmények, így a vakság, az amputáció elkerülhető, és meghosszabbítható az élet.

Cukorbetegségnél cél a normális, egészséges emberekéhez hasonló vércukorszint elérése, amit az A1c 7 % alatti értéke is jelez. Legalább ilyen fontos a hipoglikémia (a túl alacsony vércukorszint kialakulásának) elkerülése és az, hogy az alkalmazott terápia kényelmesen illeszkedjen a beteg életmódjához. A mai szakmai álláspont szerint a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél az időben elkezdett inzulinkezelés segít a vércukor szintentartásában; ezáltal a legrettegettebb szövődmények, így a vakság, az amputáció kockázata csökken, és meghosszabbítható az élet.

Ha nem kezelik megfelelő módon, mindkét típusú cukorbetegség rosszabbodik, és szövődményekhez vezet.

[forrás: Galenus]