Teremben vagy szabadban, salakon vagy réten, dimbes-dombos talajon, évszaktól függetlenül játszható, és ideális testedzés is, unokáknak és nagypapának egyaránt.
A britek az 1800-as évek közepe óta kergetik a „bogyót”, igaz, akkor még csak faluról falura tették. A mozgás azonban csak akkor élvezhető, ha utána nem hordágyon viszik le a játékost. Melyek e sport veszélyei?
Kölyökfoci
Ez a korosztály hajlamos a leginkább játékba lendülni a legmostohább körülmények között is. Pedig a kissé leeresztett bőrlabda igen keményet üt, a puha gumilabda pedig nagyon csíp. A pálya kiválasztásakor nem törődnek a talaj egyenetlenségeivel, melynek következménye a sok kibicsaklott boka, meghúzódott comb.
A játék végén – még egy utolsó rohanás – a jéghideg, frissítő csapvíztől kapnak majd másnapra torokgyulladást. Pedig ezt néhány perc várakozással vagy kevésbé hideg folyadékkal el lehetne kerülni!
Lendületben az erő
A fiatalok, fiatal felnőttek játékát gyorsaság, hirtelen irányváltoztatás, test-test elleni kemény küzdelem jellemzi, még a grundon is. Nincs az az izomzat és ízület, ami ezt – komoly bemelegítés hiányában – károsodás nélkül elviselné. Az izmok bejáratása, vérkeringésük fokozása, felkészítésük a váratlan testhelyzetekre segíthet elkerülni a húzódásokat, izomszakadásokat, ficamokat.
A jól összeszokott társaságban a játékosok vigyáznak egymás testi épségére. Az idegenekkel játszott, vérre menő küzdelemben viszont már gyakori a kemény, gyakran sportszerűtlen belépő, magasra tartott láb, összefejelés. Ilyenkor nagy a veszélye a súlyosabb sérülésnek.
A most megszerzett, banálisnak tűnő ízületi sérülések évekkel később bosszulják majd meg magukat. A sokat, rendszeresen aszfalton játszott meccsek nem csak az edzőcipő talpát, hanem a boka és a térd igen nagy terhelésnek kitett porcfelületeit is koptatják.
Meglett férfiak társasága
Igazi, jó hangulatú sörmeccsek, megszokott baráti körben. Az ízületi sérülések ezt a korcsoportot veszélyeztetik leginkább, annak ellenére, hogy tagjai túl vannak már jó néhány térd- és bokasérülésen.
Elengedhetetlen tehát a bemelegítés. Kerüljenek elő a térd- és bokarögzítő gumik, fáslik. Ez a visszafogottabb, technikásabb játék időszaka. Nem feltétlenül kell felvenni a fiatal csikócsapat rohanós játékstílusát.
Öregfiúk
Erre a meccsre még inkább érvényesek a fent leírtak. Kocogós játék, gyakori cserékkel. Noha a szív- és érrendszeri betegeknek jót tesz a mozgás, de ezt csak megfelelően beállított vérnyomás és az előírt koszorúér-tágítók bevétele után tegyék meg.
A visszeres lábon fáslit kell viselni, hogy a vér ne az alsó végtagban pangjon, hanem visszajuthasson a szívbe, mert különben hamar szédülés, vérnyomásesés, akár ájulás is lehet a következménye. Ha valahol, akkor itt igazán a fontos a rendszeresség. Sokéves kihagyás után semmilyen sportnak nem szabad teljes erőbedobással nekilátni!
És a hölgyek?
A hölgyek egymás közt hasonló játékerőt képviselnek, mint bármely csapatjáték során. Ezért a sérülések is hasonlók, tehát elsősorban bokaficam, térdsérülés. Ha egy hölgy a fiúcsapatba áll be, nos, akkor azt hiszem, maximális kíméletet élvez. A véletlen, messze nem szándékos fenékre huppanáson, esetleges labdatalálaton kívül komoly sérüléstől nem kell tartania. Igaz, uraim…?
dr. Kökény Zoltán
sebész
