Kék sisakvirág
Aconitum napellus L.
Boglárkafélék családja
Ranunculaceae, Helleboraceae
népi neve
sisakfű, csuklyafű, farkasméregfű
angol neve
Aconite
német neve
Blauer Eisenhut
Leírás és előfordulás:
a sisakvirágok az északi félteke mérsékelt éghajlatú területein élő, húsos gyöktörzsű, szeldelt levelű, felálló hajtású évelő növények. Egyes képviselőivel hazánkban hegyvidékeken találkozhatunk. A kék sisakvirág Nyugat-Európában és az Alpokban havasi legelők nyirkosabb részein él. Főként a pásztorkunyhók környéki trágyás, nitrogénben gazdag helyeken található meg tömegesen. Sötétkék virágai július-szeptemberben virítanak.
Felhasznált részek, drogok:
elsősorban a gumó (Aconiti tuber), ritkábban a virágos hajtás (Aconiti herba) és a levél (Aconiti folium).
Főbb hatóanyagok:
alkaloidok (fő alkaloidja az erősen mérgező akonitin), melyeknek mennyisége a kék sisakvirág gumóiban 0,2-3% körül van.
Főbb hatások:
az akonitin az érzőideg-végződéseket bénító hatású.
Felhasználások:
a gumókból, mint gyógyszeripari nyersanyagból tinktúrát és különböző gyógyszereket állítanak elő, melyeket köhögéscsillapításra és idegfájdalmak (például a háromosztatú arcideg fájdalmak) mérséklésére, valamint köszvény kezelésére használnak. Külsőleg bőrvörösítő hatású kenőcsök és más reumaellenes készítmények alkotórészeként hasznosítják a drog fájdalomcsillapító hatását.
Ajánlott napi adag:
a gyógyszertári szeszes kivonatból (Tinctura aconiti) orvosi rendeletre (!) 0,3-0,6 g.
Nemkívánt hatás, ellenjavallat, figyelmeztetés:
a növény erősen mérgező. Felnőtteknél már néhány gramm gumó (vagy 3-6 mg akonitin) elfogyasztása halálos lehet.
Megjegyzések:
a hazánkban gyakori előfordulású farkasölő sisakvirággal (Aconitum vulparia Reich.) középhegységi bükkösökben, törmeléklejtő erdőkben találkozhatunk. E fajnak a levélszeletei szélesebbek, mint a kék sisakvirágé, virága pedig halványsárga, drogjait azonban nem használják a gyógyászatban.
© dr. Babulka Péter
© Galenus Kft.
TOP 5 GYÓGYNÖVÉNY
GYÓGYNÖVÉNYEK
