Így alakul ki a női stressz – A női stressz következményei (1.)

2342

Tudjuk, hogy a cardiovascularis betegségek, koszorúér-betegségek számos kockázati tényező eredőjeként alakulnak ki. Mégis számos külföldi felmérés szerint csak minden hetedik-tizedik nő tudja, hogy a szív- és érbetegség nem csupán a férfiak privilégiuma. Nézzük meg hogyan alakultak ezek a rizikófaktorok a nőknél Magyarországon az utóbbi években!

 

  • Egyre jelentősebb, és egyre több embert érint a túlsúly, az elhízás

27-nél nagyobb testtömegindex (BMI) mérsékelt, 30-nál nagyobb már magas kockázatot jelent. Egy vizsgálat szerint a nőknél minden korcsoportban jelentős túlsúllyal kell számolni. Ennek következménye, hogy hölgyeknél gyakoribb a metabolikus szindróma (hasi elhízás + magas vérnyomás + szénhidrát- és zsíranyagcsere zavar) előfordulása.

  • A dohányzás szintén vezető kockázati tényező

Magyarországon a középkorúak és idősek között még több férfi dohányzik, azonban ma már több fiatal lány kezd el dohányozni, mint fiú!
Az orális fogamzásgátlók a véralvadási rendszert kissé trombogén irányba tolják el, s ez fokozhatja más kockázati tényezők hatását. A fogamzásgátló kezelés a vizsgálatok alapján csak abban az esetben tekinthető egyértelmű rizikófaktornak, ha egyidejűleg dohányzott is a beteg.

  • Fokozódó rizikófaktor a menopauza után

A menopauzát követően pedig szinte minden rizikófaktor szempontjából fokozódik a szív- érrendszeri betegségek kockázata:

  1. a nők jelentős részénél növekszik a testsúly,
  2. emelkedik a vércukor- és koleszterinszint,
  3. egyre nagyobb a hypertonia gyakorisága.

A kockázati tényezők általában kombinációban jelentkeznek.


A menopauzát követően még a stresszérzékenység is fokozódik.

 

 

A stressz mint kockázati tényező

Rosenman és Friedman vizsgálatai nyomán 1982-ben a WHO bevette az A típusú személyiséget a szívkoszorúér betegségek kockázati faktorai közé. Az „A” típusú személyiség ambiciózus, vagyis lázasan tevékeny, örökké siet, egyszerre mindig többfélét csinál, (pl. borotválkozás közben telefonál, reggelizik és újságot olvas és rádiót hallgat), türelmetlen, versengő természetű, hirtelen haragú. Tökéletességre törekszik, nagy követelményeket támaszt másokkal de még nagyobbakat önmagával szemben. Valójában állandó készenlétben él, egy percig sem képes lazítani. Hirtelen haragú, ellenséges indulatokkal küzd, robbanékonyan beszél, erősen gesztikulál, elég gyakran használ „erős” kifejezéseket. Versengő természetű, még játék közben is igen fontos számára a győzelem, ha veszít, könnyen elveszti önuralmát.
Rosenman és Friedman eredményei szerint az A típusú férfiaknál kétszer olyan gyakran fordult elő szívkoszorúér-betegség, mint azoknál, akik nem mutatják az A típus jellemzőit.

Van-e tipikusan „női” stressz?

Ahogy különbözők az erősségeik, minden nőnek más és más okoz gondot. Beszélhetünk-e akkor olyan problémáról, ami a nők többségének nehézséget okoz? Beszélhetünk-e tipikusan női stresszről?
A munkához illetve családhoz fűződő viszony szempontjából a nők három csoportra oszthatók.

  1. A hagyományos felfogású nők – kevesebben vannak, mint gondolnánk – számára a család feltétlen elsőbbséget élvez. Csak akkor dolgoznak, ha feltétlenül szükséges.
  2. A nők egy másik – igen kis – csoportja a férfiakhoz hasonlóan munkáját, hivatását teszi az első helyre. Mindent az előrejutásnak, az önmegvalósításnak rendel alá, s ezt családjuk, személyes kapcsolataik alaposan megsínylik.
  3. A nők túlnyomó többsége azonban a harmadik csoportba tartozik: Ők azok, akik igyekeznek munkahelyükön és otthon egyaránt maximálisan megfelelni. S mivel ez igen nehéz, ha ugyan nem lehetetlen feladat, nem csoda, ha gyakran feszültséget, szorongást, nemegyszer bűntudatot éreznek. Ez a szerepkonfliktus az, amivel a legtöbb nő nehezen tud megbirkózni.

A legtöbb nőnek a legnehezebb problémát az okozza, hogy nem tud – általában nem is akar – fontossági sorrendet felállítani azok között a szerepek között, amiknek meg kell felelnie.

És a férfiak?

A férfi számára az elért pozíció, a szakmai siker, a munka a legtöbb esetben fontosabb, mint a család. (Egy amerikai felmérés szerint a férfiak 87%-a, nőknek csak 5%-a állította azt, hogy életében a munka a legfontosabb.) A férfiak is több szerepet játszanak, hiszen a legtöbb vállalatigazgató, ügyvéd vagy taxisofőr férj és apa is egyben. Azonban ritkán okoz számunkra gondot, hogy szerepeik között értéksorrendet állítsanak fel. A férfi számára az elért pozíció, a szakmai siker, a munka fontosabb, mint a család. Pontosabban fogalmazva: ha maximálisan helytállnak a munkában, és ezzel anyagilag megfelelő mértékben ellátják családjukat, legtöbben úgy érzik, eleget tettek férji és apai szerepük elvárásainak is. Mindenesetre igen kevés olyan férfit ismerek, akinek komoly problémát, netalán lelkiismeret-furdalást okozott, ha munkája miatt alig találkozott feleségével, gyermekeivel. Lehet, hogy szenved ettől, lehet, hogy szeretne több időt tölteni családjával, de bűntudatot, szorongást nem él át emiatt és elégtelennek sem érzi magát.

Többször találkoztam olyan asszonnyal, aki állandó szorongást sőt bűntudatot érzett amiatt, hogy a számtalan elvárásnak, ami szerepeiből következik, nem tud maradéktalanul megfelelni. Munkahelyén nem tud annyi időt tölteni, mint férfikollégái, de gyermekére sem marad annyi ideje, energiája, mint szeretné. A lakás nem ragyog úgy, mint ahogyan anyjától látta, és a férjének sem tudja mindig a kedvenc ételét főzni. Arról pedig, hogy mindig üdén, frissen, kipihenten, és kicsinosítva várja haza párját, álmodni sem mer. És este az ágyban gyakran semmi másra nem vágyik, csak aludni szeretne. Vagyis tulajdonképpen egyetlen szerepének sem felel meg.

 

Nem elég jó munkaerő, de nem elég jó anya, feleség, háziasszony, szeretőnek pedig egyenesen csapnivaló.

 

Egészségesebbek a háztartásbeli nők?

Többek között erre a kérdésre is kutatjuk a választ cikkünk következő részében!

 

 

Dr. Valló Ágnes
belgyógyász, egészségfejlesztő mentálhigiénikus

A cikk megjelent a Pszichológia&Practicum 5. számában.