Az utazási szezonban előtérbe kerülhet többek közt az irtózás a repüléstől, a víztől, de a vidéki környezetben sűrűn előforduló rovaroktól, bogaraktól is. Vannak azonban megoldások, melyekkel elkerülhető a pánik, az örökös rettegés.

Mindnyájunknak megvannak a magunk kisebb-nagyobb fóbiái, de nem szabad hagyni, hogy elhatalmasodjanak rajtunk. Akik nagymértékben szenvednek tőlük, olyan hátrányba kerülhetnek az életben, melyet nehéz leküzdeni. Hiszen lehetetlen úgy élniük, mint másoknak, ha félnek a tömegtől, az állatoktól stb. Egyes fóbiák azonban csak szezonális jellegűek, és különösen nyáron, vakációzás közben okozhatnak sok bonyodalmat. Már kezdődhet a nyaralásba induláskor a közlekedési eszköztől való félelemmel, és folytatódhat a víziszonnyal, a rovaroktól való rettegéssel....Számos nehézség pedig gyakran csak a helyszínen derül ki.

Ne higgyük, hogy ezek a "nyári" fóbiák ártalmatlanabbak, mint az egész évben tartók. Az igaz, hogy az előbbieket könnyebb kezelni a hétköznapokban, mert csak ritkán találkozunk az azokat kiváltó okkal. Az utóbbiak esetében azonban - amikor beköszönt a vakáció ideje - sokaknak fejtörést okoz, rendkívüli gondokkal jár a fóbiák legyőzése, ami kihat egész környezetükre is. Ha előre tisztában vannak ilyen jellegű problémáikkal, korlátozottá válik számukra azoknak a helyeknek a száma, ahová várható nehézségek nélkül elutazhatnak, és az utazás módja sem lehet közömbös. Amennyiben nem ismerik előre az üdülőhely esetleges ilyen veszélyeit, nyaralókörnyezet is megannyi olyan fóbia forrása lehet, mely az addig megszokott életkörülmények között nem jelentkezett.

De persze nem maradhatunk otthon, hogy elkerüljünk minden kellemetlenséget. Hiszen pihenésre, kikapcsolódásra szüksége van mindenkinek, és a nyári időszak gyakran a kánikuláé is, amit már önmagában is nehéz elviselni. Mégis, a rovar-fóbiások például már eleve rettegnek a meleg napoktól a szabadban, mert úgy vélik, a méhek, a darazsak vagy más apró rovarok, bogarak ilyenkor "támadnak" rájuk.

Mit kell hát tenni a fóbiák ellen?

Azt gondolhatnánk, hogy aki fél a repülőn, utazzék vonattal, vagy akinek víziszonya van, nyaraljon a hegyekben... A fóbiások problémája azonban nem ilyen egyszerű. Nekik indulás előtt ki kell küszöbölniük minden esetlegességet, meg kell előzniük minden váratlan fordulatot, mely az ismeretlen (vagy sokszor már látogatott) üdülőhelyen, illetve az utazás kapcsán előadódhat.

A leggyakoribb fóbiák, melyek elronthatják a vakációt: félelem a repüléstől, a víztől, vidéken a rovaroktól, állatoktól - az alábbiakban ezeket vesszük számba, és próbálunk ellenszert találni rájuk.

Félelem a repüléstől

Imádunk utazni távoli országokba, a repüléstől azonban rettegünk, iszonyodunk? Hogyan győzzük le magasság-fóbiánkat? Nem könnyű a válaszadás, de létezik megoldás.

Noha az emberiség legnagyobb vágya volt a repülés, mikor annak lehetősége megvalósult a repülőgép feltalálásával, mindenki megtapasztalhatta: nincs is annál jobb érzés, mint megérkezni a levegőből a szilárd talajra, az anyaföldre... És ki ne érzett volna már aggodalmat a felszállás pillanatában? Pedig a statisztikák szerint a repülőgép sokkal biztonságosabb, mint az autó, mégis sokkal jobban félünk a légi úttól. Ha pedig - szerencsére viszonylag ritkán - bekövetkezik egy-egy légi baleset, a média olyan hangsúlyt ad neki, hogy sokaknak csak növeli a fóbiáját. Így ők elhatározzák, hogy soha többé nem utaznak repülővel, inkább elindulnak egy hosszú útra a még veszélyesebb utópályákon...

A légi katasztrófákról, a biztonsági intézkedések hiányosságairól, a terrortámadásokról szóló híradások tehát rendkívüli módon elriaszthatják az utazót. A repüléstől való félelem másik fő oka a repülőgép technikai tulajdonságainak hiányos ismerete. Ahogyan egy autó lassít a kanyar előtt, majd abból kifelé haladva felgyorsul, a repülőgépnek is számos vezetési sajátossága van. Ha mi utasok azt képzeljük, "zuhan" vagy emelkedik a gép, az nem jelent bajt, csak a légi közlekedés külső-belső körülményeihez való igazodást. Ezért aki félős, nem árt közelebbről megismerkednie a repülőgép-mozgások jellemzőivel.

Egyes utasok nem szeretik a hosszú ideig tartó bezártságot sem. Az ő félelmük a klausztrofóbia (zárthely-iszony) egyik formája. Mások az éjszakai utazásra panaszkodnak, pedig az a pilóta számára igen előnyös és biztonságos, mert ilyenkor tudja a legmesszebb lévő gépet is - még a nappali viszonyoknál is nagyobb biztonsággal - azonosítani, a jelzőfények alapján. Ezen félelmek legyőzése rendszerint már terápiára szorul. De vannak olyanok is, melyeken mi magunk is segíthetünk. Íme néhány jó tanács a repülőgépen jelentkező, további fóbiás rosszullétek megelőzéséhez:

Fulladás érzése, amint bezárulnak a repülőgép-ajtók: öltözzünk kényelmesen, úgy, hogy könnyen lélegezzünk, sehol se szorítson a ruhánk. Ami a testtartást illeti: ne húzzuk össze magunkat, ne kapaszkodjunk görcsösen az ülés karfájába. Emellett igyekezzük kontrollálni a légzésünket, képzeljük el, ahogyan a levegő szétáramlik a testünkben, és gondoljunk arra, hogy bármilyen fulladásos roham esetén az oxigénmaszk is igénybe vehető.

Légibetegség: akárcsak a tengeribetegségnél, ez esetben is hányinger jelentkezik, már a repülőgép legkisebb mozgása észlelésekor is. Ilyenkor lélegezzünk jó mélyen, a be- és kilégzéssel pedig próbáljuk követni a repülőgép le- és felfelé történő mozgását. Hogy lelkileg megnyugtassuk magunkat, tegyünk egy pohár vizet magunk elé, a kis lecsapható asztalkára, hogy vegyük észre, milyen gyenge a rázkódás, mert a víz nem folyik ki a pohárból. Megtehetjük azt is, hogy becsukjuk a szemünket, lassítjuk a légzésünket, és felidézzük egy tollpehely mozgását a levegőben, és a helyébe képzeljük magunkat (segít eloszlatni a félelmet).

Szájszárazság: igyunk sok folyadékot, de kerüljük az izgatószereket (kávé, alkohol), mert azok fokozzák az agresszivitást és a félelmet.

Idegesség, begörcsölt izmok: kérjünk tanácsot orvosunktól az út előtt, mielőtt bármiféle gyógyszer bevételére gondolnánk a repülőgépen. Viszont mozogjunk a lehető legtöbbet az utastér folyosóin, előterében, mert az sokat segít az ízületi merevség megszüntetésében, és elűzi a sötét gondolatokat is.

Aggodalom, az idegességtől gyorsuló szívverés: mindezek elkerülése érdekében vigyünk magunkkal olyan könyvet, újságot, mely elvonja a figyelmünket a repülésről. Megtehetjük azt is, hogy egy walkman fülhallgatóján át hallgatjuk kedvenc zenénket (a felszállás előtt gyakran hallható lágy zene a gépen, sokaknál ellenkező hatást vált ki).

Ami még fontos: ne érezzünk bűntudatot, amiért félünk a légi utazástól. Ha azonban minden, a fentiekhez hasonló erőfeszítésünk ellenére sem tudjuk legyőzni iszonyunkat, akkor komolyabb fóbiáról lehet szó, és elengedhetetlen a pszichoterápia igénybevétele. Mert nem mindegy, hogyan érkezünk meg régóta várt üdülésünk, netán álmaink színhelyére...

[Forrás: Galenus]