A "pókfóbia"

Amikor nagyon vágyunk a pihenésre, és végre két hetet tölthetünk kellemes vidéki környezetben, távol a várostól, egy szép kis magánházban vagy üdülőben - micsoda öröm! De mi történik, ha az első éjszaka észrevesszük, hogy egy fekete színű "valami" négy pár lábacskán nagyon igyekszik keresztülvágni a matracunkat fedő, fehér lepedőn? Úristen, egy pók! Nagyot kiáltunk, és kirohanunk a rovarirtóért, mellyel elárasztjuk szinte az egész szobát? Vagy ez sem elég számunkra, mert elhatározzuk, nem maradunk egy percig sem abban a házban - ha ez így történik, semmi kétség, fóbiánk van a pókokkal szemben.

Zoofóbia

A beteges irtózás nemcsak a pókoktól, hanem általában az állatoktól az egyik legelterjedtebb fóbia, mely főként a nőket sújtja. Mindenféle állat érintve lehet benne, de persze egyesek jobban, mint mások. A kígyók, egerek, egyes madarak, rovarok, bogarak - beleértve jelen példánkat, a pókokat - természetesen elsőbbséget élveznek. Gyakran előfordul, hogy nem is maga az állat a félelem tárgya, hanem annak egyik jellegzetessége, melyre a rettegés összpontosul: mozgása, hangja, alakja... De ezeken az ésszerűtlen félelmeken kívül a fóbia oka lehet még az állat okozta veszély (csípés, harapás, marás...) felnagyítása, túlértékelése is.

Pók a falon - kész rémület?

A példánál maradva: a pókokkal kapcsolatos fóbiák eredete igen változatos képet mutat. Például egy nyomasztó találkozás gyermekkorban ezzel a "szőrös vadállattal" (hiszen akkor annak hittük), nem múlik el nyomtalanul. Később aztán, ha nem kerülnek a szemünk elé ezek az ízeltlábúak, nem is gondolunk annak lehetőségére, hogy betegesen irtózhatunk tőlük. Amikor azonban egy-egy pók megjelenése a környezetünkben (akár távolabb tőlünk, pl. a szoba falának a legtetején) minden alkalommal hisztériás rohamot vált ki, törődni kell önmagunk megnyugtatásával, fóbiánk leküzdésével.

Miért ne kezdenénk a "gyógyítási" folyamatot állattannal foglalkozó könyvek lapozgatásával, melyek kitérnek a pókok tulajdonságaira is? Miután a biológusok megállapításai nyomán levontuk a következtetést, miszerint nem kell a pókoktól félni, a természetben is megvizsgálhatjuk őket közelebbről, és magunk is rájöhetünk, hogy semmit nem ártanak nekünk. Persze azzal a viszonylag elenyésző számú kivétellel, melyeket leginkább csak az állatkertben láthatunk... Így ha van időnk, menjünk át oda, hogy relativizálni tudjuk a mi kis "házi pókunk" okozta riadalmat a valóban veszélyes pókfajtákhoz (pl. tarantella pókokhoz) képest. És mindjárt könnyebben megbarátkozunk velük...

Ne essünk pánikba!

A félelem gyakran tehát a tájékozottság hiányából ered. Ezért annak elkerülése érdekében tudnunk kell, hogy több mint 35000 fajta pók létezik a világon! Viszont mindössze kb. száz, az emberre valóban veszélyes fajta különböztethető meg közülük, és ezek is szinte mind a trópusok eldugott vidékein élnek. Így nem kell tartanunk attól, hogy lakó- vagy nyaralóhelyünkön találkozunk velük... Meggyőzhetjük hát magunkat: egy vidéki házban mászkáló póktól semmiképp sem szabad pánikba esnünk! Azt se feledjük, hogy a pókok hasznos élőlények: elpusztítják pl. a számunkra sok kellemetlenséget okozó szúnyogokat. Gondoljunk hát így szerzett ismereteinkre, mielőtt sikítani szeretnénk egy pók láttán!

A fentiekben kiemeltük a pókot a számtalan, fóbiát okozni képes állat közül - de az alaptalan félelmek megszüntetésének eszközei valamennyinél hasonlóságot mutatnak. Ha azonban mégsem járunk eredménnyel az említett módszerek alkalmazásával, ne habozzunk pszichológushoz fordulni.

A terápia biztosan eredményre vezet...

[Forrás: Galenus]